Egészségház, Budakalász – Horváth Zoltán

Részletesen bemutatjuk a Kós Károly Egyesüléshez szorosabban, vagy lazábban kötődő díjazottakat. Elsőként a Horváth Zoltán által tervezett budakalászi Egészségházat.

A díj átadásakor felolvasott méltatás

Horváth Zoltán több mint két évtizede végez elkötelezett és kitartó településfejlesztő, főépítészi és tervezői tevékenységet, melynek valódi esszenciájaként valósult meg az általa tervezett épület Budakalászon. Horváth Zoltán Egészségháza különleges alkotás Budakalász egyik értékes, központi területén. A hajdani kút köré szervezett épület nemcsak a település közösségi életének új terét, hanem a történetének folyamatosságát jeleníti meg.

Az Ófalu házainak léptékében kialakított két épületszárny jó aránya, az összekötő előcsarnok tornácot idéző tömege, a középület humánus léptéke, emberközeli részletképzése, természetes, a helyre jellemző anyaghasználata okán az épület hamar a közösség kedvelt helyévé vált.
Környezetére kiható erős térszervező kisugárzása új közterülettel ajándékozta meg Budakalász lakosait, példát mutatva abban, hogy egy középület miként merít a hagyományból, miközben átértelmezve azt mai életnek megfelelő építészeti alkotást és környezetet hoz létre.

 Az épületről – Horváth Zoltán gondolatai

Budakalász az ezredfordulóra kinőtte egészségházát. A gyógyítás tereinek bővítési igénye, valamint a meglévő épület műszaki állapota miatt az Önkormányzat Képviselőtestülete új épület építése mellett döntött. Az épületben – elvárásaik szerint – helyet kellett biztosítani négy háziorvosi rendelőnek, egy gyermekorvosi szakrendelőnek, fogászatnak, labornak, illetve szakorvosoknak kiadható tereknek.

A város Önkormányzata 2011. végén döntött arról, hogy a meglévő egészségház lebontásával, annak telkén, új, a mai igényeknek megfelelő egészségházat épít. A város tervtanácsa nagyra értékelte azt a tervezői programot, amely a környezeti adottságokat kihasználva (Barát patak, gyalogos hidak, emlékereszt…) nem csak az épület tervezésére koncentrált, hanem a környezetet is rendezte. Így a város új találkozó helye jöhetett létre, a gépkocsi forgalom erőteljes csillapítása, az intézmény biztonságos megközelítése mellett. 2012-ben elkészültek az engedélyezési tervek, majd a kiviteli tervek, az építkezés 2012 késő őszén indulhatott el. Az intézmény ünnepélyes átadására 2013. június 28-án került sor.

Az épületek megítélésében a legfontosabb szempontok, az illeszkedés, az arány, a tömegképzés, a formavilág, az anyaghasználat és természetesen a funkció. Bár mi építészek előszeretettel hirdetjük, hogy ami szép az jó is, hiszen a szépség is egy funkció, mégpedig az egyik legfontosabb… Így aztán, ami szép, hasznos is, és ami szép is, hasznos is, az tud igazán tartós lenni, hiszen egy közösségnek fontossá válik.

Mivel az illeszkedés nem csupán formai, hanem szellemi is, ezért egy közösség, egy város akkor képes befogadni egy új épületet, ha az megszólítja, üzenetet hordoz. Tapasztalataim szerint olthatatlan az emberek szépség iránti vágya, mert ez a valódi szeretet forrása. A budakalászi Egészségügyi Központ esetében egy egyszerű történet az építészeti poézis forrása. Az építési területen állt a város korábbi, igen rossz műszaki állapotú rendelője. Amikor a megbízást megkaptam, kerestem és kutattam, azt az apró kapcsolódási szálat, amely a régi és az új rendelő közötti folytonosságot jelenthetné. Igyekeztem megismerni a város orvosait, történeteiken keresztül a gyógyítás küzdelmes, szép és szomorú oldalát is. A történetekből felfigyeltem egyre, amely aztán nem eresztett el. Egy védőnő magával ragadóan mesélt a telken lévő kútról. A „KÚTRÓL”, csupa nagy betűkkel, ahonnan a Budakalásziak – olykor kígyózó sorban állva – évtizedekig hordták a tiszta, jó minőségű ivóvizet, főleg a csecsemőknek, gyermekeknek, idős embereknek. Tartott ez mindaddig, míg a városban kiépült a vezetékes ivóvízhálózat. A tervezés során – tudomásul véve, hogy jelentősége mára lecsökkent – a kút lefedésével számoltunk. Ugyanakkor a pontot, a mélyből feltörő éltető forrás helyét megjelöltük és a láthatatlant úgy tettük láthatóvá, hogy minden e pont körül forog, ez a pont irányít, mindent ebből a pontból szerkesztettünk. Innen indul ki az a kettős spirál, amelynek együtt futó két szála az egészséges emberi élet vonala. Az egyre táguló körök nem csak arra az alapigazságra figyelmeztetnek, hogy az életünk ismétli önmagát, hanem arra is, hogy az ismétlődéseket mindig másképpen, más síkon, más „geometriai” helyzetben éljük meg. Mindezt, Philip Roth Elégia című könyvében a főhős, David Kepesh egyetemi tanár a következőképpen fogalmazza meg: „Rögtön tegyük is fel a nagy kérdést: Más könyv lesz-e a Háború és béke, attól, hogy mi elolvassuk. No, igen persze. De miért? Mert hozzáadunk valamit a könyvhöz, Önmagunkat. Sőt, ha tíz év múlva újra olvassák, megint más lesz, mert Önök változtak. A szépség a szemlélő szemében van.”

Egy speciális kör, vagyis egy spirál mentén fut az ember életvonala, elszakad, és mégis vissza-visszatér. Kettőssége, a test és a lélek elválaszthatatlanságáról, egymásrautaltságáról szól. Arra figyelmeztet, hogy a ma orvoslása tévesen kizárólag a test gyógyításának szenteli magát. Pedig évezredes tudásunk és tapasztalásunk, hogy bármelyik torzulása kedvezőtlenül hat a másikra, nincs egyik nélkül a másik. Nem beszélhetünk igazi egészségről, csupán egyik vagy másik vonatkozásában, test és lélek együttes egészsége tesz bennünket ellenállóvá a betegségekkel szemben. A test és a lélek harmonikusan együttfutó körkörös vonala felkiáltójelként, olyan erővel rendezi környezetét, hogy egyik irányban az út vonalvezetését idomítja önmagához, a másik irányban a spirálból kinövő fák ritmusában épített „fák”, oszlopok jelennek meg, amelyek a gyógyítás házát tartják. Vagyis az igazi egészségnek mindent alá kell rendelni, és minden ebből következik, ez teremt rendet, egy új egészségház építésekor.

A szabálytalan telekforma, az utca másik oldalán csordogáló Barát-patak, a patak túl partján magasodó, zömében földszintes lakóházak, a gyalogos hidak, a Millenniumi emlékkereszt körüli utcai teresedés adottságait felmérve, úgy döntöttem, hogy a korábbi utcai kerítéseket lebontva, az épületet egy hagyományos értelembe vett „udvar”, egy tér köré szervezem. A tér geometriai kialakításában, – az épülethez hasonlóan – kulcsszerepe volt az egykori kútnak. Az így kialakult rendszer elemei – épület, tér, út, parkoló -, nem csak esztétikusan kapcsolódnak, következnek egymásból, hanem, a forgalomlassító „hajlított út” a biztonságos használatot is növeli. A teret körülölelő kétszintes egészségház igazodik a kisváros léptékéhez, a lakókörnyezet változatos földszintes épületeihez. Így nem nagytömegű épület jött létre, hanem egy izgalmas struktúrájú egység.  Budakalász Önkormányzata, mivel saját forrásból, hitel felvétele nélkül vágott bele az építkezésbe, szűkre szabta a beruházás anyagi kereteit. Ugyanakkor prioritást élvezett, hogy az épületben egyszerre több egészségügyi szolgáltatást, valamint kiadható tereket lehessen elhelyezni. Ez a koncepció bevált, hiszen az egészségügy profiljába illeszkedő vállalkozások, például gyógynövénybolt, vagy szakorvosok egyrészről bővítik a polgároknak nyújtott szolgáltatások színvonalát, másrészről az ezekből befolyt bérleti díjak enyhítik az Önkormányzat költségét. A diszponibilis tereket magába foglaló épülettömeg mellett, két, funkcionálisan elválasztott épülettömegben, a felnőtt- és gyermekgyógyítás alapvető tereit helyeztem el. Ez a három tömeg a környezet lakóházaihoz igazodó arányú, és spirális dinamikus mozgásukat a magassági különbségek és a szélesség-hosszúság arányainak változásai fokozzák. Ezeket az épülettömegeket rendezik egységgé, a másodlagos, vagy kiszolgáló tereket – várók, közlekedők, lépcső, WC csoport – magukba foglaló, enyhe hajlásszögű, íves szerkesztésű, az alaptömegektől radikálisan eltérő formák.

Az épület anyaghasználatát a természetes anyagok határozzák meg, elsődlegesen is – persze amennyire ezt mai globalizált világunk lehetővé teszi – a helyi anyagok, pontosabban a helyre jellemző anyagok és ezek színvilága. A vakolt fal, a látszó faburkolatok, az égetett kerámiacserép, a budakalászi kőburkolat, és az ezekből fakadó részletképzések, tetőhajlásszögek, magasságok, oromzatok, ereszképzések adták a tervezés tiszta forrását.

A biztonságos gyalogos mozgásokat segíti az úttest íves, lassító jellege, az úttestnek a tér szintjére emelése, valamint a térrel azonos minőségű burkolata. A „zavarba” hozott gépkocsivezetők első reakciója a fékpedál használata. Ezektől a mozgásoktól teljesen független helyzetben sikerült kettő darab akadálymentes parkolót is biztosítanunk. Az épület további sajátossága a gyerekszárny melletti nagyobb udvarban elhelyezett védett játszótér, amely az ifjúság várakozását könnyíti szüleik és a gyermekorvos nagy örömére.

Építészet: Horváth Zoltán
Építészmunkatárs: Horváth Gergely
Statika – Tartószerkezet: Demjén József
Épületgépészet: Pacher László
Erősáramú rendszerek: Mihalovics József
Gyengeáramú rendszerek: Horváth Károly
Kertészet: Izmindi Réka
Útterv: Kiss Tibor
Generálkivitelező: Gomép Építőipari és Szolgáltató Kft.

  

A tervezőről
1968.január 8-án született Budapesten
1996-tól Ócsán él feleségével és két gyermekükkel
1982-86 Bolyai János Gimnázium
1987-92 Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki kar
1990-92 Szakmai Gyakorlatok (Paralel Kft. – Szentesi Anikó)
1992 Makona Építésziroda Kft.
1993 Triskell Épülettervező Kft. (2008-tól Társtulajdonos)
2006 Tectum-Art Építésziroda Kft. alapítása
2012 Magyar Építőművészek Szövetségének tagja
2014 Főépítészek az Épített és Természeti Környezetért Alapítvány Kuratóriumának tagja
2015 Magyar Főépítészek Egyesületének tagja

Díjak
2001 Ócsa Polgárainak Szolgálatáért díj
2002 Építészeti Nívódíj (Általános Iskola, Ócsa)
2005 Építészeti Nívódíj (Idősek Otthona, Dabas)
2010 Építészeti Nívódíj (Egészségügyi központ – Gyógyszertár, Ócsa)
2010 Kulturált Településképi Nívódíj (Ócsa főépítészeként)
2011 Építészeti Nívódíj (Katolikus Közösségi Ház, Abony)
2013 Építészeti Nívódíj (Egészségügyi központ, Budakalász)
2013 Creaton díj (Egészségügyi központ, Budakalász)

 Fontosabb épületek, tervek
1995-99 Százhalombatta, Szt. István Plébániatemplom (Makovecz Imre munkatársaként)
1995 Herend, Porcelánmanufaktúra Szállóépülete
1999 Ócsa, Általános Iskola 12 tantermes új szárnya
2000 Ócsa, Millenniumi emlékmű
2003 Dabas, Átrium idősotthon
2005 Abony, Egészségház és Járóbeteg ellátó
2005 Csenger, Hat Foglalkoztatós Óvoda
2006 Dabas, Ravatalozó épülete
2007 Csurgó, Járóbeteg Szakellátó Intézet
2008 Felsőpakony, Ravatalozó épülete
2009 Ócsa, Egészségügyi központ és Gyógyszertár
2009 Örkény, Sportcsarnok
2010 Abony, Katolikus Közösségi Ház
2011 Lajosmizse, Ravatalozó épülete
2012 Abony, Városi Közösségi Ház és Könyvtár – Zeneiskola (Turi Attilával)
2013 Budakalász Egészségház
2013 Ócsa, Két csoportszobás Bölcsőde
2014 Bugyi Község, Sportcsarnok
2014 Budaörs, BKK – Volán Busz pályaudvar
2014 Ócsa, Hat foglalkoztatós Óvoda
2014 Dunavarsány, Városháza
2015 Maglód, Városháza felújítási tervei
2015 Budaörs, Idősek Napközi Otthona
2015 Nagytarcsa, Négy Csoportszobás Bölcsőde
2015 Maglód, Hat Csoportszobás Bölcsőde
2015 Kaposvár, Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium bővítése
2016 Pilis, Csernai Pál Kulturális és Sportközpont
2016 Velence, Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola bővítése
2016 Csanádpalota, Városi Tornacsarnok (Adaptáló építészként a Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Kormányprogram keretében)