Csóka Balázs – Családi ház, Zugló

Zuglóban a Rákos-patak két partján terül el Alsórákos, ami változatos épületállományával és rengeteg zöldfelületével jól szemlélteti az egész kerület történetét jellemző építési hullámokat. A történelmi Rákos-mező kezdetben csupán építésifa-kitermelő terület volt, majd a város újra-telepítette növényzetét. A kerület belakása villaépítészettel indult, majd következtek a lakótelepek. A mai utcaképet is a különböző korokból származó társasházak, változatos minőségű családi házak, régi és új villák alkotják, a széles, hatalmas fákkal határolt utcák mentén.
A tervezési helyszín tágabb szomszédsága albumként tárja elénk az utóbbi évtizedek építészeti divatjait. Egymás mellett sorakoznak a minimalista társasházak, az archaizáló villák, s korábbi időkből itt maradt polgári házak. Csóka Balázs tervezte épület azzal tűnik ki a környezetéből, hogy nem áll bele egyik irányzatba sem. Nyugodt tömege, a hazai történeti építészetből átvett motívumok friss és harmonikus együtt-alkalmazása révén tud egyszerre modern és a hagyományokat felvállaló épület lenni. S ahogy formálását tekintve hordozza ezt a kettőséget, használati szempontból is egyszerre rendkívül praktikus, és a megbízók személyiségéről, életmódjáról mesélő.
A megbízó család számos szállal kötődik a környékhez, így amikor lehetőségük adódott megvenni egy telket a nagyszülőkhöz, munkahelyhez közel, az éppen hatályban lévő kerületi építési moratórium dacára nem haboztak. A feladat egy családi ház tervezése volt, s az már az építész és a család korábbi ismeretségének köszönhető, hogy az épület egyszerre tekint a múltba és a jövőbe, valamint számos olyan részletmegoldás jelenik meg rajta, amit lakói ihlettek.
Alaprajzi elrendezése egyszerű és kompakt, így szellősen áll a nem túl nagyméretű telken. A helyiségek három szinten vannak elosztva: a pincében tárolók vannak, a földszinten a konyha és a lakótér, valamint egy vendégszoba és fürdőszoba kapott helyet; az emeletre kerültek a hálószobák, egy fürdőszobával. A szinteket összekötő lépcsőnek köszönhető az utcai homlokzat leghangsúlyosabb eleme: a két háború közötti modern építészetet idéző, a lépcsőházat teljes magasságában felhasító ablak. A ház oldalában elhelyezett bejárat adott lehetőséget arra a játékra, hogy a tervező megidézze a középkori várak zárterkélyeit – melyekhez hasonlóan itt is vizes helyiséget rejt a bejárati előtető gyanánt kiugratott emeleti épülettömeg. Hasonló formai játékot a belsőben is találunk, ha megnézzük a félköríves lépcsőházat és a nappaliban lévő, a külső konzolok párjaként megjelenített apró, de hangsúlyos konzolt, vagy a nappali közepén a falban kialakított apró szentképfülkét.
A középkori utalások nem csupán a már említett részletekben, s az olyan homlokzati elemek alkalmazásában jelennek meg, mint a meghatározott ritmusban megjelenő, különböző méretű és formájú ablakok, a hangsúlyos fa könyöklők, vagy a különböző vakolattextúrákkal történő kiemelések, funkcionálisan is jól szolgálják a belső terek használatát. S bár a Kós Károly-i hagyomány is a középkori gyökerekből táplálkozó, nőtt jellegű épületszerkesztést tekinti a hazai építészeti formák eredőjének, ennél a háznál az említett gesztusok a megbízó történelem iránti szeretetének is szólnak.
Ahogy az utca felől bástya-szerű ház zártsága az udvar felé fokozatosan feloldódik, és a tömör felületek helyét nyílások és fa szerkezetek veszik át, a beavatott szem számára ugyanígy bontakoznak ki a család számára fontos részletek, mint a bejárati ajtó színes üvegbetétjei, a görögkeresztet formázó ablakrács, vagy a már említett szentképfülke.
A ház elsősorban a gazdáihoz kötődik olyan sokféleképpen, mint ahogy ők maguk Zuglóhoz. S bár az épület a környezetéhez alázattal viszonyul, hiszen a pince falaiba beépültek a telken korábban álló ház téglái, s az utcai homlokzat tagolása igazodik az ikresen csatlakozó szomszéd ereszvonalához, kiemelkedik a változó építészeti minőségű utcaképből. Sokkal inkább egy sosemvolt, az egykori villaépítészet hagyományait továbbvivő, idilli Zuglót idéz meg.

további részletek: https://csokabalazs.blogstar.hu/2016/07/23/kertvarosi-csaladi-haz/28869/

Írta: Harmath-Gyetvay Enikő