Farkas-ház

Engelmann Tamás egyedi építészete a szerves építészeti szcénán belül is egy egészen külön világ. Tervezési metódusa első ránézésre öncélúnak tűnhet, ám jobban megvizsgálva az általa tervezett házakat, sokkal inkább egy sajátos, egyedi pragmatizmust lehet felfedezni benne. És irigylésre méltó formakészséget.

A Farkas-ház Engelmann Tamás életművében több szempontból különlegesnek számít. Eleve szokatlan a kiindulási helyzet: az épület bővítés. Az épület nem kitűntetett telepítéssel, utcai főnézettel valósult meg, hanem egy hátsókertben, egy fedett-nyitott térrel összekapcsolva a meglévő (számunkra érdektelen) épülettel. A nem körüljárható, négyhomlokzatos telepítés más viselkedést várt el a tervezőtől.
Néhány – a többi épületén – megszokott elem itt is fellelhető, de nem hangsúlyosan, az újonnan megjelenő elemek átértelmezik azokat. A védjegyszerű, karakteres hegyes tetőzáródást az eléhúzott terasz tompítja. A téglaburkolat jóval finomabb rajzolatú, inkább kifinomultságot sugároz, mint a korábbi épületek rusztikusságát.
Az alaprajz jóval összetettebb: bár meg van benne a máshol használt másfél traktus szélességű, enyhén megnyíló szárny, illetve a szintváltásos, reprezentatív, belső térsor, de olyan additív új elemek is megjelennek, amik kiszakadnak az eddigi összefogott épülettestből. A tető jóval visszafogottabb formálású és méretű, nem koronázza az épületet, hanem inkább csak lezárja azt. Ezáltal hangsúlyosabbá válnak az üvegfelületek, amelyek jóval nagyobbak és látványosabban elhelyezettek az eddigieknél. A kerek fa oszlopokhoz keret nélkül csatlakozó üvegek kiegészülve a konyha és a kiszolgáló helyiségek kör alaprajzú vakolt (!) tömegével az építészeti koncepció változását sugallja.

A nappali feletti nagy belmagasságú, impozáns, galériázott belső tér, amely azonban – talán a tégla burkolat megjelenésének hiánya, vagy a nagyobb üvegfelületek miatt – jóval sterilebb hatást mutat a többi épületéhez viszonyítva. A lépcső is légiesebb, nyoma sincs a hallatlan precizitást megkövetelő látszó tégla szerkezetnek, a lépcső íves mellvédje vakolt, festett, a galéria hasonló korlátjának lefűződése.

Az épület megjelenését némileg rontja, hogy egy meglévő épülethez kapcsolódik, így a fő nézet csonkolt, nem érvényesül teljes egységében. Pedig a főnézetre komponáltság, a játék a szimmetriával, aszimmetriával nagyon fontos eleme az Engelmann-házaknak.

Az Engelmann Tamás építésszel készült interjú az Országépítő 2017/1 számában olvasható, épületeinek részletes bemutatásával.