Újjászületés Kápolnája, Devecser

Magyarország legnagyobb ipari katasztrófája következett be 2010. október 4-én a déli órákban, amikor a MAL Zrt. iszaptárolójának gátja átszakadt, és mintegy másfél millió köbméter lúgos, maró vörösiszap öntötte el Kolontárt, valamint Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Tíz ember életét vesztette, 330 család otthona vált a lúg martalékává. A katasztrófát követően a magyar kormány költségvetési forrásból biztosította a károsultak otthonteremtését helyben, illetve igény szerint más településeken.  A tervezéssel a beregi újjáépítésben már nagy tapasztalatot szerzett Kós Károly Egyesülést bízták meg. Páratlan összefogás által kísérve, közel 11 hektáros területen épült fel 87, a helyi építészeti hagyományokat folytató  lakóépület, a családok igényei szerinti elrendezéssel,  melyeket 2011 nyarán vehettek át tulajdonosaik.

Hát a templom hol épül, fiacskám? – kérdezte Makovecz Imre Turi Attilától, amikor az újjáépítés vezető építésze 2011 nagypéntekén körbevezette mesterét a még épülő új telepen. Turi Attila így ír erről: „Mi ott álltunk a hirtelen beállt csendben, zavartan, mert nem tudtunk mit mondani. Csak nevetséges, ostoba, intelligens válaszok jutnak eszünkbe: tudod, Imre, a kormányhatározatban ez nincs benne, a kivitelező erre nem szerződött, meg hát az árgus szemekkel kötekedést keresők, meg a jogi keretek. Érezzük ezek ostobaságát, képtelenségét, meg a hiányt, melyre Ő rámutat, s látjuk a széles kapun keresztül, melyet kinyit, a valóságot, így csak egyet válaszolhatunk: rajzold meg, mi felépítjük! Valóban, ez hiányzik a teljességhez, a középpont, mely más dimenziót nyit.”

Az ökomenikus kápolnát két évvel a katasztrófa után, 2013 októberében szentelték fel. Az időközben elhunyt mester megtört kézmozdulatát, egyben utolsó művét Turi Attila vezetésével tanítványai fejezték be. Az immár hivatalosan is Makovecz-park nevet viselő terület szívében álló kápolna  22 magyarországi erdőgazdaság támogatásával épült fel, tisztelgésként az erdők főépítészeként számon tartott mester előtt, és emléket állítva annak a páratlan összefogásnak, mely egy év alatt megújította a vörösiszappal elöntött vidéket. A kápolnát az erdészeteket képviselő Bakonyerdő Zrt. megbízásából 2012 júliusában kezdte építeni a Veszprémber Zrt., az újjáépítés fővállalkozója. A vállalkozásba adásnak két feltétele volt: a megnevezett képzőművészek (Kun Éva, Makovecz Anna, Csertő Lajos), valamint a műegyetemi hallgatók számára szervezett szerves tábor munkájának befogadása.

A centrális elrendezésű, alig 30 négyzetméteres kápolnát természetes palával burkolt, kúpos felülvilágítóval ellátott kupola fedi. Az épülettömeg köré földvisszatöltéssel domb épült, a földből kinövő kupolatérhez 13 méteres, angyalszárnyas, fényes aranytűben végződő torony csatlakozik. A parkot szegélyező útra nyíló, boglyaíves, csupán rácsozattal ellátott kapunyíláson át léphetünk a kápolnába, melynek bélletét Makovecz Anna festése díszíti. A Csertő Lajos üvegművész felülvilágítója által megvilágított kápolnatér barlangként fogadja magába a látogatót, a bejárattal szemközt, az apró oltár mögött Kun Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikus oltárképe áll. A kápolna burkolatát adó levéllenyomatok Makovecz Anna munkái. Az ég felé törő, angyalszárnyas torony sziluettje messziről  hirdeti az Örökkévaló dicsőségét és az élet visszaköltözését a Torna-patak völgyébe