Kiadó: Kós Károly Alapítvány
Terjedelem: 252 oldal
Ár: 3500 Ft
Megrendelés: Erhardt Gábor, AXIS Építész Iroda Kft.
1024 Budapest, Margit körút 5/a, IV/3.
Mobil: +36 20 478 49 63
Email: erhardt.axis@gmail.com
Előszó
Húsz éve, Párizs, Prága, Dutschke, Joseph Beuys után, mire Kelet-Európában megszületett az álvalóság az ideológia és a terror házasságából, mire elveszett minden remény egy igazságosabb társadalomban, mire szétverték a vendéglőkbe és klubokba visszavonult forradalmi csoportokat, melyek hittek a hármas tagozódású társadalom gondolatában, és egy fürdőkádba „fulladt” Dutschke valahol Hollandiában, elkezdődött a Visegrádi Tábor.
Mi volt ez és mi volt a cél?
A „megvalósult szocializmus” a hetvenes évek végére atomjaira bontotta a társadalmat. A kisemmizett tömeg, az életfeltételek biztosítása céljából, vagyontalanul és értelmes munkafeltételek nélkül csöndben – a hatalom tudtával persze – hozzákezdett a második társadalom, a második gazdaság felépítéséhez. Az atomjaira bontott tömeg hozzáfogott a rejtezett léthez. Lemondott a társadalmi együttműködés valóságáról, láthatóságáról, szavalta a „szocialista együttélés” virtuális valóságát, és illegálisan gyarapodott fusival, háztájival, üzemi szarkasággal, ki hogy tudott.
Ebben a légkörben hirdettem meg a Bercsényi Kollégiumon keresztül építészhallgatók számára a visegrádi nyári tábort. Dr. Madas László az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója, támogató főnököm adta a helyet, ha kellett anyagot, és szerezte meg a rendőrség engedélyét.
A bányaudvar lett a helye a pályázatokon nyertes tervek kiviteli munkáinak, a tábornak. Itt lehetett megismerni az együttélés elemi szabályait, az étkezés, a munka, a szerelem, a barátságok drámáját, és a közös akarattal elvégzett munka örömét és büszkeségét. De itt lehetett megtanulni tervek alapján építeni a Váci Révnél, a Mogyoró hegyen. És itt lehetett megtanulni, hogy mi a különbség a szocialista, kötelező almaszedő tábor kontraszelektív őrülete és a természetes szelekció megfellebbezhetetlen értékrendje között.
A Visegrádi Táborokban több száz fiatal építész fordult meg az évtizedek során. Belőlük vált ki az a társaság, akik ma harmincöt-negyven évesen a magyarországi szerves építészet erősségét jelentik, s azok is, akiknek a tábor belső szabadságuk és józan eszük kialakulásához kellett csupán.
(Makovecz Imre)
Szerkesztői előszó
(részlet)
Életünk fényes korszaka a Visegrádi Táborok évei. A jókedvből építés, a teremtés történetét megéltük, társaink csapatát: ifjú családunkat szerettük. Személyiségünk, belső szabadságunk kialakulásának terepe és beavatási eszköze volt a tábor, s mint ilyen, a világon egyedi. Köszönet érte minden segítőnknek, elsősorban Makovecz Imre mesterünknek, aki az általunk igényelt távolságból – hol közelről, hol távolról – mutatta az ösvényt előttünk. Ezt a könyvet a felejtés ellen, és másoknak tanulságul készítettük.
(Salamin Ferenc, Álmosdi Árpád)
A Visegrádi Építésztáborok című kötet, mint az a szerkesztői előszóban is szerepel: a Táborok résztvevői számára ifjúságuk lenyomata, mely a kívülálló olvasó számára megejtően bensőséges módon tárja fel, honnan indultak a magyar szerves építészetet művelő, ma is alkotó építészek. A kötet négy fejezetben mutatja be a Táborok életét és hatását.
Az első fejezet sorra veszi az építményeket, melyeket hallgatói pályázatok során választottak ki, és építettek fel a Makovecz Imrét mesterüknek választó építészhallgatók, a visegrádi Szent István bányaudvarban. Születtek olyan épületek, melyek a tábori életet tették otthonossá, s olyanok is, melyek jelként maradtak az építők után. A munka mellett fontos része volt a táboroknak az előadások hallgatása, kirándulások, s a szabadidő közös eltöltése. A kötet az egyes építmények tervei és az építkezésről készült fotók mellett bepillantást enged a táborozók életébe egészen személyes jegyzetek, skiccek, olvasmánylisták bemutatásával. A szerkesztők tábortól táborra megemlékeztek az abban résztvevőkről, az előadókról, s a fontosabb eseményekről.
A második fejezetben a táborozók Visegrádon kívüli közös munkáiról kapunk képet: házi pályázatoktól a Mester épületeinek közösségi megépítésén át, nemzetközi táborok szervezéséig-vezetéséig.
A harmadik fejezet a Táborok korabeli megjelenéseit, publikációit mutatja be.
A negyedik fejezetben az egykori építészhallgatók visszaemlékezéseit gyűjti össze a kötet, melyeket tizenöt-húsz év távlatából írtak le a résztvevők – akik az azóta eltelt újabb közel húsz év során maguk is a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának mesterei lettek.
Az egykori építmények nyomait ma még felfedezheti, aki tudja, mit keressen. Ám ezek a tábori építmények nem az örökkévalóságnak épültek – legfőbb céljuk az volt, hogy akik építettek, épüljenek a teremtő munka által.
(Harmath-Gyetvay Enikő)
