Vándornap, 2019. november 25. – Beszámoló
A tavaly év végi bölcsőde-tervezési ötletpályázat kapcsán novemberben felkerekedtünk, hogy egy másik szemmel tekintsünk rá már elmúlt életkorunk helyszíneire. Az intézmények vezetői mindenütt kedvesen fogadtak, ismertették az épületeket, a nevelés mikéntjét, és feltárták a működés esetleges építészeti fogyatékosságait.
Engem legjobban az Imre bácsi által tervezett két épület fogott meg. Kirándulásunk legelső és legutolsó állomása: a csillaghegyi bölcsőde, mely Kravár Ágnes és Mike Diána szorgos kezeinek munkáját dicséri, illetve a solymári Waldorf óvoda, ami bár éppen igencsak elhagyatottnak tűnt, belső terei így is nagyon megkapó látványt nyújtottak.
A kettőben közös volt, hogy a csoportszobák kör alaprajzú tereket kaptak. “Azt beszélik a szülők, azért szeretik ide küldeni a gyermekeiket, mert itt senkit sem lehet sarokba állítani.” – mesélte a csillaghegyi bölcsőde igazgatónője. Csillaghegyen ezeket a kör alaprajzú sejteket egy félkövéríves szárny köti össze, amely a bölcsőde fő folyosójaként szolgál. A folyosó hosszú „kígyóuborkája” és a kör alaprajzú csoportszobák „koktélparadicsomai” között egy átmeneti zóna foglal helyet. Ennek kapcsán tanultuk meg, hogy nevelés szempontjából a legjobb, ha nem a folyosón öltöznek a gyermekek, hanem egy külön, zárt rész szolgál az otthoni ruhák levetésére. Így a több téren keresztüli bejutás segít a gyermekeket áthangolni a kinti világ szokásairól és szabályairól a benti, bölcsődei szabályokra. Ez már egy ismert tér, a szekrényeken rajta a jelük és nagyobb korukban már az arcképük is.
Az utolsó helyszínen, a solymári óvodában épp új padlót készítettek, a megporosodott nemezdarabok és egyéb kézműves alapanyagok mutatták, hogy az épület csak ideiglenesen került használaton kívül.
Már Csillaghegyen is megtudtuk, hogy a gyermek üdvözlésében, bölcsődei közérzetében sokat segít, ha az épület nagy kapuján a külső világból a bölcsőde belső világába belépve egy olyan “lénnyel” találkozik, ami neki kedves. Csillaghegyen egy kis jurtára emlékeztető faház üdvözli először a beérkezőt az élőtér közepén. Solymáron ez egy nagy kemence – ahogy a városkúti úti Makovecz-házban, itt is uralja a teret, mégsem despota uralom ez, hanem inkább mintegy szolgálva kíséri. Az élőtér belső tere egy különleges városi teret idéz: a sváb házakra emlékez-tetők belső tetőfelületekké válnak, és szorosan bújnak a kör alaprajzú kúpszerű kupolákhoz.
Bár a bölcsőde pályázaton végül csak két vándor indult, mi is inspirálódtunk a mesterek alkotásaiból, most már tudjuk, hová forduljunk, ha egy bölcsőde tervezése felé vinne minket az utunk.
Szöveg: Boór Bernadett
Építészet: Csernyus Lőrinc – Solymár Lustige Zwerge óvoda, Makovecz Imre – Solymári Waldorf óvoda, Makovecz Imre, Kravár Ágnes, Mike Diána – Csillaghegyi Makovecz Bölcsőde, Turi Attila – Budakalászi Bölcsőde
