Az év vége elszámolásra késztet, és különösen így van ez mai világunkban. Amikor már azt hittük, hogy a covid alatt fejre állt életünk a mélypont, beütött a háború, és kevés stabil pont maradt körülöttünk. Az ilyen időkben különösen fontos helyzetünk átgondolása. Tudjuk-e, hogy mi a célunk, elvégeztük-e a kötelességünket, éltünk-e lehetőségeinkkel, hogy magunkat, családunkat, közösségünket erősítsük?
Ehhez a számadáshoz szeretnénk segítséget nyújtani az idei év utolsó számával, amelyből fotóanyagát tekintve is kiemelkedik a Bányász József gyergyóújfalui gazdálkodóval készített interjúnk, aki állítja: parasztnak lenni értelmiségi kötelesség a 21. században.
Sárkány Roland grafikus elsősorban amerikai folyóiratoknak készít grafikákat. Ő másik irányból kapcsolódik Bányász József gondolataihoz. Véleménye szerint „a korszakokon átnyúló örök érvényű értékek, s ezeknek a megtartása, a folytonosság igénye ma fontosabb, mint valaha”.
Szarvas Péter építész kapta idén a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díját. Az ungvári építész szakmai munkásságáról, a kárpátaljai magyar értelmiség életéről, lehetőségeiről és az elmúlt években a magyarlakta településeken végzett műemlék templomok helyreállításáról mesélt nekünk. A munkásságáról készült fotókat végignézve, és az interjút elolvasva egy önálló alkotói attitűddel megáldott, a hely szellemére és a helyi közösségekre odafigyelő építészt ismerhetünk meg.
A Vándorokból mesterek rovatunkban Czégány Sándor építészt mutatjuk be, aki első munkahelyén, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban végzett munkája közben fogalmazta meg ars poeticáját: „jó lenne ilyen egyszerű házakat tervezni, amiket ha majd száz év múlva elbontanak, lesznek, akiknek hiányozni fognak”. Egyszerűnek hangzó feladat, de ha végiggondoljuk, hogy az elmúlt 100 évben megépült házak közül hányat bontanak el úgy, hogy senkinek sem hiányzik, milyen sok építésznek nem sikerült ezt a szintet megugrania, akkor felismerjük gondolatának jelentését és jelentőségét.
30 évvel ezelőtt épült fel Makovecz Imre sevillai világkiállítás pavilonja, amely világhírnevet hozott tervezőjének és a magyar organikus építészetnek. A kerek évforduló alkalmából a tervező és kivitelező csapat egy-egy fontos szereplőjével, Turi Attila építésszel és a helyszíni kivitelezési munkát irányító Lomnici Péterrel készítettünk interjút. A pavilon sok hányattatás után most is áll, a kőpala fedés védi az égető dél-spanyolországi naptól. Néhány hónappal ezelőtt felröppent a hír, hogy új tulajdonosa van, aki életet akar lehelni az elhagyott épületbe. Remélem, hogy rövidesen az újranyitó pavilonról adhatunk hírt Olvasóinknak. A pavilon felépítése akkor a kommunizmus alól felszabaduló keleti blokk és Magyarország élni akarásának szimbóluma lett, az újranyitása az akkor az épületben megfogalmazott és megépített európai és magyar értékek újragondolására ad lehetőséget.
Bízom benne, hogy jelen lapszámunk is segíti az Olvasót a világban való fontos és értékes gondolatok megtalálásában és megfogalmazásában.
Kívánok ehhez jó olvasást, és az egész szerkesztőség nevében áldott karácsonyi ünnepeket!
Csóka Balázs DLA, az Országépítő felelős szerkesztője
