A magánalapítású Art Patronus Alapítvány díját a Magyar Művészeti Akadémia Építőművész Tagozatának javaslatára idén Bata Tibor építész, a Kós Károly Egyesülés tagja kapta. Részlet Turi Attila tagozatvezető laudációjából:
„Bata Tibor, Makovecz Imre szavaival élve »notórius magánzó« építész, a Heil Tibor körül csoportosuló társaság aktív, de mindig kissé »különálló« tagja volt, aki az ötvösiskola elvégzése után idősebbként került az Ybl Miklós Főiskolára. Kimagasló rajzkészségével, tehetségével, érett gondolkodásával hamar kitűnt társai közül. A főiskola után a Mester, Makovecz Imre mellett kezdett dolgozni. Az elsők között kapott önálló munkát, ami nagy megtiszteltetés, ha tetszik »rang« volt abban az időben. A Mester, felismerve tehetségét és egyenes jellemét, sok munkába vonta be munkatársként, később tervezőtársként. A 90-es években − Makovecz Imre ajánlására − egyike volt a Charles walesi herceg londoni építészeti egyetemén féléves kurzust tartó három magyar oktatónak. Bata Tibor a Kvadrum Építésziroda alapító tagja. (…) Tervező évei bebizonyították tehetségét. Építészeti stílusa markánssá, az organikus vagy szerves építészeten belül egyedi, felismerhető világgá fejlődött. Talán sajátos, kézműves alkotói módszere, személyiségének egyedisége, vagy a felgyorsult, széteső világ közege az oka, hogy közel száz, kiváló építészeti minőséget hordozó lakóépülete, számos közintézménye nem kapott visszhangot a sajtóban. Alkotásai olyanok, mint a kézműves borok, melyeket egy szűk, műértő közösség tart számon, s vidul a lelkük, ha az újabb művel találkozik. A makonás hagyománynak megfelelően Pécelen főépítészséget vállalt aktív tervezői munkája mellett, melyet hosszú éveken át folytatott. Magánzói működése ellenére végig csapatban dolgozott, számos munkáját Balassa Endrével, Engelmann Tamással és Zsigmond Lászlóval közösen jegyzi. Rőth Renátával a belsőépítészet világába is belekóstolt, majd számos munkájánál a belső terek terveit is elkészítette. Azon kevés építészek egyike, akik a mai napig ragaszkodnak munkájukban ahhoz a hagyományos építészeti szemlélethez, mely egységben látja a szakmát az enteriőrtől a házon át a várostervezésig.”
