’Design in Context’ címmel nemzetközi építészeti konferencia zajlott 2022. október 13–16. között, amelynek célja a környezet értelmezésének és az általa történő inspirálódásnak elmélyítése volt a Bázel-i székhelyű Goetheanum környezetében az IFMA (International Forum Man and Architecture) szervezésében. A kulcsszavak Svájc, Bázel, Goetheanum, Rudolf Steiner és tervezés voltak.
A konferencia témája idén a „kontextus” volt, amelyhez több ország organikus építészei kapcsolódtak. Különböző megvalósult munkák internetes felületen lezajlott konferencia beszélgetése során bemutatva, személyes csoportbeszélgetésekben megvitatva és saját kérdések feltevése mellett kellett értelmeznünk a kulcsszót.
Mi a kontextus, a közeg, amely befogadja építészeti megoldásainkat, milyen annak jelenlegi helyzete?! Kérdés a megfigyelés gyakorlása, a helyszín értelmezése és összevetése a kívánalmakkal. A tapasztalatokból építkező építészeti koncepció megfogalmazása.
A helyszín elemzését terepgyakorlatokkal igyekezték a szervezők megalapozni: A reggelek a Goetheanum és környezetében álló épületek (Haus Siebeneck) formaértelmezésével és az összefüggések kutatásával indultak. Az épületek tömegképzése, tetőformálása, bejáratainak kialakítása (védettsége, irányultsága) minden esetben komponált, nem véletlenszerűen formázott. A Bázel közelében, Dornach (Arlesheim) ezen területén jellemző hullámzó, erdős, svájci tájvidék erős karaktere hatást gyakorolt Rudolf Steiner megvalósult épületeire is.
Az egyes épületek (Siebeneck ház) tetőformája alliterál, párhuzamos a mögötte szemrevételezhető táj lankáival. Főbejárata az épület fő irányultságától elfordulva, a megközelítési útvonallal szemben állva egyértelműsíti a lehetséges érkezést. Az ajtóhoz kapcsolódó kültéri előlépcső formázása karéjainak irányultságában az érkezőt bevezeti – karoló ívelésével az épületvég felé pedig bezár. Ezen épület az egykoron itt álló ház bővítésével lehetőséget szolgáltatott Rudolf Steiner számára a nagyléptékű Goetheanum egyes részleteinek megfogalmazására, kikísérletezésére. Az ablakok derékszögei, felső szemöldökei – ahogyan az ajtók áthidalóinak sarkai is – tompítottan jelennek meg.
A három napos építész találkozó programjait Pieter van der Ree találta ki és vezett. Az egyik, Pieter által vezetett csoportban két napon keresztül tapasztalhattam meg, hogy az egyes építészek hogyan közelítenek egy tervezési feladat megoldásához kezdve a hely értelmezésével, a Genius Loci megértésével. Skót, horvát, ukrán, német, holland praktizáló építész kollégákkal oldhattam meg egy tervezési feladatot. Pieter csoportjában – egyedüli magyarként – csillagvizsgáló vázlatainak elkészítését kaptam a Goetheanum mögött található meglévő, nem kielégítően működő épület áttervezésével. A domboldalon található fatetős, gombnyomásra elhúzható, nagyságrendileg 20 m2 alapterületű tetőtéri szinten található csillagvizsgáló teleszkóp megtekintésével, illetve a tervezési területhez vezető út szakaszos csoportos elemzésével indultunk neki a workshopnak. Ebben a feladatban résztvevő építészek saját benyomásaikat, érzéseiket fogalmazták meg akár ha csak egy-egy, de annál inkább kifejező szóval. Kilátás, panoráma, megközelítés, épületek közelsége és hatása a csillagvizsgálóra. Mobilitás, elhúzható tető, temperálás és ehhez hasonló gondolatok szövetében gondolkodtunk együtt. A műhelyekben a feladat és helyszín elemzését táblán, közösen megfogalmazott irányszavakkal végeztük el. A helyszín mellett az igényekkel és saját elvárásainkkal is foglalkoztunk. Az értelmezést követő saját munkavégzés során készült agyagmodellel demonstrált tervbemutatót tartottunk egymás előtt.
A konferencián a világ különböző pontjain élő organikus gondolkodású építészek tartottak előadást, bemutatva saját munkáikat, külön kihangsúlyozva az egyes esetekben a kontextust és annak értelmezését. Gregory Burgess ausztrál építész az ottani bennszülöttek formavilágán alapuló tervezési megközelítését igyekezett átadni az ausztrál környezet értelmezésével kiegészítve. Roppant finom és érzékeny vizsgálatával igyekezte leképezni tervezési területeit, fontos párhuzamban a megrendelői elvárásokkal.
Richard Coleman egyes munkáinak bemutatásán hangsúlyozta az első benyomások és értelmezések fontosságát, a helyi értékek megőrzésének prioritásában. Fontos és igen elgondolkodtató kijelentése úgy gondolom ismertté kell, hogy válljon: „ámbár az alkotásokon nem fedezhetők fel a jellegzetes organikus építészet formajegyei, a tervek megfogalmazása organikus gondolkodással történtek”.
Luigi Fiumara olasz származású építész bemutatott munkái alapján beszélgetésünk során feltettem azt az (általam jellemzőnek gondolt) kérdést, miszerint az organikus építészet erős formaisága az elsődleges a tervezés során, vagy a jól működő alaprajzokra kialakított formák a jó alaprajzokból adódnak?! Válasza természetesen egyértelműsítette, hogy a kettő kéz a kézben jár, azonban elmondása alapján már az első pillanatokban sokszor megtalálható (a tájolásból, megközelítésből stb.) magunkban az érzés, hogy merre „néz” az épület (eleje és háta, oldala és tömege merre található).
A konferencia során olyan, az organikus építészettel foglalkozó emberekkel találkozhattam, akik barátságos személyiségükkel, nyitott gondolkodásukkal bepillantást mutattak a Magyarországon kívül zajló – az ember és természet kapcsolatát fontosnak tartó – építészetükbe. Beszélgetéseink többszörösen elgondolkodtattak a valós megoldások jobb megközelítéséről, ahogyan a mélyebben dolgozó filozófikus elvek és irányok megértéséről is. Az alapvető igények kielégítését megirányzó építész jelenlét több kell legyen egyszerű anyagi megformálásnál, az alkotások mögött ideáknak, léleknek, kapcsolatteremtésnek kell lenniük környezetünk és önmagunk között.
Ezúton is köszönöm a Kós Károly Egyesülés és Salamin Ferenc támogatását a konferencián történő részvétel támogatásában.
Szöveg és fotók: Tóth Bence Péter
