Dévényi Sándor és Pásztor Péter kiállítása – megnyitó beszéd

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket az organikus építészet két fontos képviselője, Dévényi Sándor és Pásztor Péter kiállításának megnyitóján! Mindketten Közép-Európa távoli, mégis egymással rokonítható térségeiben alkotnak. Mindkettejük alkotásait Makovecz Imre munkássága és személyisége ihlette, akiről ma már kijelenthetjük, hogy világhírű magyar építész.

Dévényi Sándor Dél-Magyarországról, Pécs városából származik. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészdiplomát. Pécsett él és dolgozik, ebben a városban található a legtöbb épülete. Korai, 1984-es munkája, a Villámsújtotta Ház mára már a város védett épületei közé tartozik.
Építészete nemzetközi fórumokon lezajló diskurzusok tárgyát is képezte. Műveit játékosság és kifejezőképesség jellemzi, házai érzékenyen alkalmazkodnak a környezethez, a térhez, az élő történelmi szerkezethez, amelynek megvan a maga fejlődése és anatómiája. Ahogy maga a szerző mondja, az építészetben elsősorban a folyamatosság érdekli. Arra törekszik, hogy szuverén mű formájában új értéket teremtsen azáltal, hogy összefüggéseket talál a környezettel, amelyből motívumokat merít.
Dévényi Sándor építészeti munkássága mellett a Kós Károly Egyesülés igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának professzora, valamint a tudást oktató és terjesztő Makovecz Vándoriskola mestere, Ybl- és Kossuth-díjjal kitüntetett építész, A Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja, volt alelnöke.

Barátja, Pásztor Péter építész Lőcsén született és Gölnicbányán nőtt fel az Alsó-Szepességben. Építészeti tanulmányait a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végezte. Építészeti karrierje Kassához kötődik. 1989-ben nyolc hónapig dolgozott Makovecz Imre budapesti stúdiójában, ahol először találkozott Dévényi Sándorral. 1990 óta vezeti sikeres építészeti irodáját, a Drahovský és Pásztor Építészirodát. A kelet-szlovákiai építészoktatás társalapítója, a Kassai Műszaki Egyetem Művészetek Karának építész professzora. Pásztor Péternek köszönhető, hogy az organikus építészet jelentős reprezentációval rendelkezik a kortárs szlovák építészet fejlődésében. Az élő építészet eszméjének támogatója és terjesztője.

Több jelentős alkotás mellett a lovinóbányai templom Pásztor Péter egyik legsikeresebb munkája. Ennek a munkának alapkoncepciója az egymáshoz közelítő vonalak, amelyek a templom tömegén kívül metszik egymást. A vonalak metszéspontjában áll az egyszerű, három lábon álló harangtorony. Pásztor Péter egyéni kiállításai Kassán, Pozsonyban, Budapesten, Miskolcon, Prágában, Brünnben és Rzeszówban valósultak meg. Megjegyzendő, hogy első közös kiállítását Dévényi Sándorral itt, Bajmócon szervezte 1999-ben.

Pásztor Péter a legmagasabb szlovákiai építészeti díj, a Dušan Jurkovič-díj tulajdonosa, a Martin Kusý professzori díj, valamint a Magyar Építész Szövetség Magyar Építészetért díj díjazottja, a Szlovákiai Építész Szövetség volt alelnöke, a Szlovák Építész Kamara volt elnöke, és a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
És most hadd legyek egy kicsit személyes. Építészként a racionális, neofunkcionalista és neomodernista építészet művelőjeként retorikai kérdést teszek fel magamnak. Miért vonzódom az élő építészethez, amelynek kiállítását ma megnyithatom? Hiszen a kortárs organikus építészet egy másik formáját is ismerem, amelyet számítógépek segítségével hoznak létre, és amelyet CNC marógépek formáznak meg és gyártanak tökéletesen szabálytalan, 3D formákban. Ez a számítógépes organikus architektúra folytatása Frank Lloyd Wright vagy Antoni Gaudí építészetének? Jelen van az alkotó építész kimeríthetetlen emberi találékonysága és invenciója Zaha Hadid és követői építészeti munkáiban, vagy gyakran csak egy számítógépbe ágyazott komplex program váratlan, lélektelen termékei azok? Ez hát a mai kor virtuális építészi alkotásának eredménye?

A ma megnyíló kiállításon a szerves építészet formája a valódi élő építészet, ahogy azt Makovecz Imre maga is elnevezte. De hát akkor miért élő? Nos, mert egy építész hozta létre a maga szabad, kreatív módján, a kezével, közvetlenül rajzolta fel a papírra. Azért is élő, mert az építész elképzelését egy mesterember szíve és mesterségbeli tudása valósítja meg, aki a műben maga is művésszé válik, és az építészeti mű társalkotója. Ez az élő, organikus építészet nekem való, és úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára az, a maga meglepő, szellemiséggel telített, szokatlan térbeli és tömegalakításával, egyedi anyaghasználatával.
Johann Wolfgang von Goethe szerint az építészet megkövesedett zene. Dévényi Sándor és Pásztor Péter építészi munkássága esetében pedig nemcsak kőből, hanem fából, téglából, gipszből és betonból teremtett zene. És mivel a zene az emberiség egyetemes nyelve, jól értjük ezt a gyönyörű zenét Szlovákiában is. Ezért kívánok mindkettejüknek, az organikus élő építészet alkotóinak további sok invenciózus felfedezést! Alkossák meg élő építészetük eddig felfedezetlen formáit és dimenzióit, nekünk, nézőknek és épületeik használóinak pedig teremtsenek új lelki élményeket.

Köszönöm a figyelmüket.
Juraj Hermann,
a Szlovák Építészszövetség alelnöke

Bajmóc, 2021. október 1.

Fotók: G.Szalay és M.Chmura