A Szlovák Építészszövetség, a Képzőművészeti Alap, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara rendezésében Dévényi Sándor és Pásztor Péter építészek közös kiállítása lesz Pozsonyban, a SAS Galériában (Panská 15).
Az ünnepélyes megnyitó 2019. szeptember 11-én 17.000 órakor kerül megrendezésre. A kiállítást megnyitja Peter Zalman, a Szlovák Építészszövetség alelnöke.
Kortárs építőművészetünk két kiemelkedő egyénisége, a pécsi Dévényi Sándor és a kassai Pásztor Péter már rendezett közös kiállítást 1999-ben Bajmócon és tavaly Kassán. A kassai kiállítást Marosi Miklós Széchenyi- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke az alábbi szavakkal nyitotta meg:
„Két rangos építész mester ad ízelítőt életművéből, hisz megvalósult épületeik, terveik bemutatására e kiállítóterem kevésnek bizonyulna.
Egykorúak! 1948-as születésűek, immár második alkalommal mutatkoznak be együtt, legutóbb 1999-ben, Bajmócon volt közös tárlatuk.
Más-más közegben nevelkedtek, más környezetben alkotnak, mégis sok-sok közös vonás fedezhető fel munkásságukban. Mindketten fő alkotói tevékenységüket szülőhelyükön végezték: Dévényi Sándor Baranyában, Pásztor Péter a Felvidéken.
Századunk talán legnagyobb magyar építésze, Makovecz Imre életre szóló hatást gyakorolt rájuk. Megismerkedtek szellemiségével, építészeti gondolkodásával, magyarságával, fantasztikus kreativitásával, rajzkészségével – egyszóval mindazon tulajdonságával, mely méltán kiemelte kortársai sorából.
Dévényi Sándor a dunántúli építész stúdió kapcsán találkozott Makoveczcel, Pásztor Péter nyolc hónapig a mester budapesti irodájában dolgozhatott. Egyébként ők ketten itt ismerkedtek meg egymással, itt találkoztak először. Mindketten közös példaképüknek tekintik, s az élő organikus építészet jelentős alkotóivá váltak.
Dévényi épületeinek zöme szülővárosa inspiráló környezetében, Pécsett született. A „Villámsújtotta háza“, „a Lakodalmas háza“, a „Bikafejes háza”, a Tímárház és még jó néhány családi háza, vendéglői közül több már életében helyi védettségben részesült. Fontos alkotásai a városi terei, mint a pécsi Színház előtti tér, a budapesti Jókai tér, a Nagymező utcai budapesti Broadway, az Aradi vértanúk tere, a budapesti Szent Gellért tér, a Vámház tér rendbetétele.
Pásztor építészeti karrierje Kassa városához kötődik. Munkásságának középpontjában a kis közösségek, önkormányzatok számára kialakított épületek, terek, gyülekező helyek tervezése áll. Egyfajta furcsa, belső közép-európai periférián dolgozott és alkot, ahol épületei meghatározzák az érintett település arculatát.
A lónyabányai temploma, a kassai Isteni Irgalom temploma, a VII. Velencei Biennáléra készített kassai beépítési terve, a Thália Színház Márai Stúdiószínpadának homlokzatára Schrammel Imre keramikussal elhelyezett a „Kassai polgárok“ domborműve, a századfordulón épült Bankó Szálló szakszerű, kortárs felújítása, az Otčina Biztosító Társaság terve és számtalan egyéb műve kötődik nevéhez.
Amikor Kassa volt Európa kulturális fővárosa, Adriana Piatkovával közös monográfiát és kiállítást készített Öelshlaager- Őry Lajos kassai építészről, melyet aztán számtalan helyen bemutatott.
Közös bennük, hogy mindketten aktív résztvevői a közösségi életnek. Pásztor a kassai Műszaki Egyetemnek tanszékvezető professzora, egyetemi tanára, a Szlovák Építész Szövetség, a Szlovák Építészeti Kamara tisztségviselője. Dévényi alapító tagja, majd elnöke a Kós Károly Egyesülésnek, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának egyetemi tanára, a Vándoriskola mestere.
Mindkettőjük életművét számos elismeréssel jutalmazták. Pásztor Péter a legmagasabb szlovák építészeti kitüntetés, a Dušan Jurkovič díjban, a Martin Kusý díjban, a kassai Főpolgármester díjában, valamint a Magyar Építőművészek Szövetsége által alapított Magyar Építőművészetért díjban részesült.
Dévényi Sándor Prto Architectura és Príma díjas, a legmagasabb magyar művészeti díj, a Kossuth-díj kitüntetettje, s életműve koronázásaként 2017-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
Végezetül még egy, ami közös sorsukban: mind ketten a Magyar Művészeti Akadémia nagyrabecsült tagjai.”
Dévényi Sándor, a Kossuth-,az Ybl Miklós és a Príma-díjjal, 2017-ben pedig a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett építész munkássága hajtóerejéről ezeket vallja: „Minden cselekedetünk az emberiség kollektív tudására épül, így az építés is. Az építészetből engem a folytonosság érdekel. Hogyan illeszkedik bele az elődeink által hátrahagyott kultúrába, hogyan hasznosítjuk tudásunkat, hogyan fejlesszük tovább, mit adunk hozzá? Építész nyelvre fordítva ez az illeszkedés parancsa. Ez a parancs másképp hangzik, ha értékes épített, vagy természeti környezetbe tervezünk, ahol a meglevő érték megóvása, értelmezése, továbbfejlesztése, s másképp, ha értéktelen, szlömös környezetben dolgozunk, ahol egy új érték megteremtése a cél. Az ember alkotta építés a teremtés folytatása, a természeti környezet szerves része. Igy kell viselkednünk.”
Dévényi Sándor pécsi születésű, Kossuth-díjas építész diplomáját 1973-ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezt követően az IPARTERV-ben Csíkvári Antal műtermében dolgozott. Pár év budapesti munkavégzés után feleségével, a szintén építész Lugosi Ágnessel visszaköltözött szülővárosába. Itt a Baranyatervben, Csaba Gyula műtermébe került, közvetlenül a városban alkotó Csete György által vezetett Pécs Csoport feloszlása után. Ennek ellenére a Csoport szellemisége meghatározó módon hatott pályafutására. Aktív résztvevője volt a kaposvári építész, Kampis Miklós kezdeményezésére létrejött Dél-dunántúli Építész Stúdiónak, amely a térség építészei számára az állami tervezőirodák keretein túlnyúló, szabadabb együttműködésre adott lehetőséget. Dévényi Sándor itt találkozott először 1978-ban Makovecz Imrével, akivel kapcsolata mindvégig szoros maradt. Alapító tagja volt az 1989-ben megalakult Kós Károly Egyesülésnek. A nyolcvanas évek elején a Pécsiterv, Kistelegdi István vezette, belvárosi rehabilitációs irodája munkatársa volt, ebben az időben készült el tervei szerint többek között a pécsi színház előtti tér és a műemléki védettségű Tímárház átalakítása, valamint a belvárost tehermentesítő új út és alagút.
1990-től a Skrobák Lászlóval alapított Dévényi és Társa Kft. ügyvezetője.
Dévényi Sándor élete több síkon zajlik: az építészet mellett az első szabad választásokat követően Pécs város képviselő-testületének független tagja, a város építészeti bizottságának tanácsadója volt. A Kós Károly Egyesülés alapító tagja, 2009-től igazgatója. A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának nyugalmazott egyetemi tanára, a magyar organikus építészet gyakorlatát, megismertetését és oktatását végző Vándoriskola mestere. Kossuth-, Ybl-, Pro Architectura, Prima és Nemzet Művésze díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia volt alelnöke, az Országépítő folyóirat főszerkesztője.
Pásztor Péter, a Dušan Jurkovič-, a Kusý-díjas építész, aki Kassa Főpolgármesteri-díját és a Magyar Építőművészek Szövetsége által alapított a Magyar Építőművészetért díjat is kiérdemelte Lőcsén született, gyermekkorát az alsószepességi Gölnicbányán töltötte. 1973-ban végezte tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán Pozsonyban. Építészeti karrierje Kassa városához kötődik, ahol 1990-ig állami tervezőirodákban dolgozott. 1989-ben nyolc hónapot dolgozott Budapesten Makovecz Imre irodájában. Itt találkozott először Dévényi Sándorral is. 1990-tól a Drahovský, Pásztor és Társai kassai építésziroda társtulajdonosa.
1978-tól oktat a Kassai Műszaki Egyetemen, 1995-től egyetemi docens, 1996-tól az építészeti tanszék vezetője (2016-ig), 1998-ban közreműködik a Műszaki Egyetem Művészeti Karának megalapításánál. 2004-től egyetemi tanár, 2010-2018 között egyúttal a lengyelországi Rzeszowi Politechnikán is tanított. 1990-93 között a Szlovák Építész Szövetség alelnöke. 1992-2011 között tagja a Szlovák Építészeti Kamara vezetőségének, 1997-1999 között a Kamara elnöke. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
