16 tantermes általános iskola Szigetszentmiklóson – Cikkajánló 23/4

„Az iskola a második otthonunk” − halljuk a közhelyes mondást, ha az oktatás épületei kerülnek szóba. Sajnos sokszor fanyar mosollyal és némasággal reagálunk, ha a 20. század második felében felépült iskoláinkra gondolunk. S talán lelkesen bólogatunk, ha jó sorsunk megajándékozott bennünket azzal, hogy Medgyaszay István Baár Madas Gimnáziumába, Zrumeczky Dezső Áldás utcai iskolájába, netán Kós Károly Városmajor utcai iskolájába jártunk. De mi történik, ha komolyan vesszük a mondást, ha nemcsak felszínes megfogalmazást, hanem a valódi tartalmat látjuk benne? Mi a második otthon? Miben különbözik a tanulás, nevelés tere a családi háztól? Mi a közös, mi az egyéni, és mi a közösségi létet támogató iskoláink tereiben, struktúrájában, az építészeti, belsőépítészeti, tájépítészeti karakterformálásban?

Szigetszentmiklós új iskolája példákat kíván állítani a közösségnek. A gyorsan növekvő agglomerációs települési közegbe helyezett iskola reagál a meglévő beépítésekre, és irányt kíván mutatni a jövő forma- és területalakításai számára. Egy határozott állító mondat: mi ilyennek gondoljuk az emberi környezetet, a természet-épület-közösség-ember viszonyát. Az iskola telke két eltérő lakhatás határán helyezkedik el: a Petőfi utca keleti oldalán családi házak, míg nyugati oldalán többszintes társas- házak határolják. A tantermi szárny önálló tömegekre bontott, sorolt épülettömegei utóbbi, míg lebontott részletképzései a családi házak elemeinek felnagyított összességével rokonai az épített környezetnek. A patkó alakú épület három alapegységből áll: aula, étkező és oktatási szárny, amelyek a nagy felületen burkolt udvar köré szerveződnek. A külső terek az épület körül eltérő használatra lettek kialakítva. Az alsósok saját udvara a magaságyásokkal, a sport udvar a futókörrel, a kisebb játszóudvarok a vitalitást, életerőt közvetítő növényzettel kapcsolódnak egymáshoz, s adják a különböző helyek lehetőségét.

Egy iskola az elsődleges köznevelési feladatain túl a tágabb közösséget, a város polgárait kiszolgáló közművelődési intézmény is lehet. Ennek a lehetőségnek a kihasználása a praktikus előnyökön túl a közösségépítés feladatát is szolgálja. Az épület struktúrája lehetőséget biztosít az egyes térrészek lehatárolására kisebb és nagyobb rendezvények számára. A sajátos adottság miatt – a tornaterem külön épülettömegben való elhelyezése – közösségi rendezvényekre csak az aula alkalmas kapcsolódó tereivel együtt. A változatos felhasználást (esküvő, vásári forgatag, konferencia, kamarakoncert, előadás) segíti a terek különböző lehatárolásának lehetősége. Az alapegység az aula − a kapcsolódó raktárokkal és vizesblokkokkal – önmagában használható egység (előadás, színdarab, koncert). Az étkezővel összenyitva alkalmas nagyobb rendezvények megtartására (esküvő, ünnepélyek). Az előadóterek bekapcsolásával szakmai konferenciák, szimpóziumok tarthatók az iskolában.

Gyermekeink, fiatal, alakuló lelkek, fél napjukat itt töltik. Itt sajátítják el nem csak a tudást: itt alakul ki képességeik, tettrekészségük alapja, itt csiszolódik szociális- kapcsolat-teremtő képességük. Ha a gyermekek egész − egészséges − képe van előttünk, akkor tudjuk, milyen teret kell biztosítani számukra. Mert ez a tér nem- csak a fizikai, testi létnek, de az alakuló, nyitott és érdeklődő léleknek, és a csiszolódó szellemnek is otthona kell legyen.

Ha az otthonról beszélünk, akkor mindenkiben megjelenik egy egyedi, de leírhatatlan kép, egy érzés: ez az oikophilia 1 , az otthonteremtés és -fenntartás mindent átható hangulata, melyet egy életen keresztül hordozunk. Az iskola ennek másodérzése lehet, ha terei megfelelőek, és hangulatát legfőbb fenntartója, a tanári közösség úgy alakíthatja, hogy gyermekeink számára alma mater legyen. Az építészet csak eszköz, lehetőség a közösségi lét megélésére. Térkapcsolatai, a tér stimulációi − spaceológiai 2 értelemben − ezt szolgálják. Üzenetei a tudat alatt, hangulatként hatnak, és segítik a közösség életét.

Szöveg: Turi Attila
Szerkesztette: Csóka Balázs
Fotók: Dénes György, Fekete Veronika

A teljes cikk az Országépítő folyóirat 23/4-es számában olvasható, amely megrendelhető ITT.