Magyarlapád házai között, a falu központjában, ősfákkal körülvett dombon bújik meg a református templom. Magyarlapádot okleveles források az 1030-as években említik először, és már az 1200-as években templomos hely volt, a budai káptalan birtoka.
A románkori templomhajóhoz gótikus szentély épült a 15. században, a tatár dúlást követően. Az addigi katolikus közösség és velük együtt a templom is reformátussá vált a 16. század folyamán, s az is maradt mind a mai napig. A református templomba az 1700-as évek második felében került be a festett kazettás mennyezet, a szószékkorona és a karzat – utóbbit külső fa lépcsőn lehetett megközelíteni. A kelet-nyugati tájolású templom nyugati homlokzata elé az 1860-as években épült fel a torony.
Az épületben – és körülötte – számos értékes történeti építészeti emlék maradt meg a mai napig. Ilyenek a középkori ablak- és ajtónyílások faragott kő keretei, a karzat-környéki reneszánsz kő elemek, maga a karzat és a berendezés egyes darabjai, a festett kazettás mennyezet és az épület különböző korszakaiból származó falfestések. A templomkertet igen értékes, régi kompozíció veszi körül: nyugatról székelykapun át tárul fel, a keleti irányból fedett lépcsőn lehet feljutni a faragott-festett tölgyfakapuhoz, melyet barokk toronysisak koronáz meg. A tölgyfakapu mellett a kerítés mentén fedett-nyitott szakállszárító fut, mely esős időben nyújt menedéket a gyülekezetnek, a templomból kilépve.
A szakértő helyreállítási munkák 2021-ben kezdődtek, és egy évig zajlottak. Ekkorra a templom és környezete igen elöregedett állapotban volt. Tartószerkezeti problémák érintették nem csak a falakat, de a tetőszerkezetet is, illetve a teljes belső tér és bútorzat restaurálásra, felújításra szorult.
Megtörtént az alapozás és a tetőszerkezet szükséges megerősítése, új tetőfedés került a templomra – a korábbi bádog helyett kerámia cserép. A felújítást megelőző régészeti ásatások feltárták a korábbi, kisebb szentély alapjait, ezek bemutatásra kerülnek az új kőpadlózatban. A fa mennyezeti kazetták felújítva kerültek vissza a helyükre, a belső faszerkezetek – karzattól a padokig újra lettek festve, úgynevezett lapádi zöld színre. Új karzatlépcső készült a korábbi, teljesen tönkrement faszerkezet helyet – az új megoldás teljesen önhordó, a teplom falaitól függetlenített, bármikor visszabontható szerkezet. A templomkertbe vezető keleti lépcső fedését korábban betonoszlopokkal modernizálták, most a teljes faszerkezet megújult, a restaurált kapuval együtt. A cinteremben présház állt, boltozott pincével, tapasztott nádfalakkal. A felújítás ezt az épületet is érintette, a lelkész és csapata saját kezűleg állította helyre a tapasztott falakat – benne egy kis kiállítótér és mosdók kaptak helyet.
A magyarlapádi templom méltósággal viseli évszázados múltjának lenyomatait, s nem csupán Isten háza, képviselője is annak a közösségnek, melynek hétről-hétre otthont ad. A közelmúltban lezajlott felújítás nemcsak az épület történelmi értékeit őrizte meg hűséggel, de az alkalmazott új megoldások is ezek megóvását, kiemelését szolgálják – és idővel maguk is az évszázados történet egy új fejezetének emlékeztetőjévé válnak.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Generál és építészeti tervezőiroda: Tektum Arhitectură & Artă SRL
Vezető építész műemlékes képesítéssel: Tóthfalusi Gábor
Építész tervező: Péter Eszter
