Az uszoda mint középület – Városi és térségi uszoda, Gödöllő – Jánosi János

A budapesti agglomeráció települései közül Gödöllő talán a legnevezetesebb királyi kastélya és az abban gyakorta megfordult Erzsébet királyné okán, aki a környéket is nagyon kedvelte.

Az új uszoda éppen a kastély korábbi gyümölcsös- vagy zöldségeskertjének helyén elterülő Palotakert városrészben épült fel. Innen látótávolságban vannak az 1970-es években nagypaneles technológiával épült, s ennek megfelelően sivár, tízemeletes toronyházak. Az enyhén lejtős terepen a tekintélyes méretű uszodaépület bizonyos funkcióit az építész a föld alá helyezte, így csökkentve a föld fölötti épülettömeget.
Ha uszodára, mint középületre gondolunk, a máig legsikerültebb és leghíresebb magyar uszodaépület, Hajós Alfréd Margit-szigeti sportuszodája pontosan középület mivoltával – és fedett medencéjének vasbeton szerkezetű lefedésével – vált méltán megbecsültté. Van tehát hagyománya a magyar uszodaépítészetben a középület karakterű megjelenésnek…
A gödöllői uszoda formai elképzelése, inspirációja, ahogyan Jánosi János elmeséli, a nyugodt vízfelületre hulló vízcsepp látványából származik, amely előbb koncentrikus körökben hullámok sorát kelti, majd visszapattanva gömbcseppet alkot, ami újra lehullva további körkörös hullámok sorát gerjeszti a vízen, míg energiája el nem enyészik. Az épület egészét: tömegformáját és belső terét meghatározó kupolaforma innen ered. Ugyanakkor az épület fő jellegzetessége nem más, mint a hierarchikus felépítésű rend. A rend pozitív esztétikai kategóriaként az európai építészetet kezdettől fogva meghatározta, és nem pusztán a rendetlenség hiányát jelentette, hanem a részek összeillő elrendezését.

Szöveg: Sulyok Miklós, Fotó: Palkó György

A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/1-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.