Egy prásház története bor nélkül, de annál több személyes kötődéssel.
Bakonycsernye a Gaja-patak völgyében 7 kilométer hosszan elnyúló település. Mórtól nyugatra, 12 kilométerre fekszik. Ez azért érdekes, mert bár a móri borvidék szomszédságában található, de az itt található szőlőből nem lehet móri minőségű borokat ízlelni. Jánosi János építész erősen kötődik a helyhez, itt nőt fel és aztán itt örökölt a falu szélén található pincesoron egy présházat. Boldog gyerekkori szüretek, nagycsaládi együttlétek predesztinálták az épület sorsát, megtartotta családja számára és eldöntötte, hogy „nyaralóvá” alakítja. Az épület Bakonycsernye külterületén található, ahová csak két évvel ezelőtt kezdték kiépíteni az áram szolgáltatást, közvilágítást. Jelenleg a telken belül található az áram, de azt a házba már tudatosan nem vezették be.
A présház 15 négyzetméter alapterületű, melyhez a föld alatt egy borospince csatlakozik. A pincét jelenleg tárolásra használják. Ívóvíz vezeték sincs a területen, ezért a régi bordemizsonokban, a pincében tárolják az ívóvíz egy részét, ami a nyári kánikulában is mindig hűvös marad. Vízért egyébként a faluban található közkutak egyikéhez járnak biciklivel. A présházban konyhát alakítottak ki, melynek régi bejárati ajtaját ma zsalugáterként használják. Anyai örökség az itt található sparhelt, melyen nem csak főzni, de fűteni is lehet. A sparhelt csövét egy acélcsőben a tetőtéren keresztül vezette ki az építész így biztosítva a padláson megbújó hálótér fűtését.
Az átalakítás során a présház alsó részét teljes egészében megtartották csak a bejárati részt egészítették ki egy fedett terasszal, ami a Gaja-patak felduzzasztott halas tavaira néz. A régi tetőt lebontották és az eredeti födém megtartásával építettek egy új, kicsit magasabb tetőt, amely alatt kényelmes hálóteret alakítottak ki, ahol szivacsokon több ember is elfér. A tetőtér csak kívülről közelíthető meg úgy, hogy az épület mellé egy fa sufni került, melynek tetején keresztül biztosított a bejárás. Érdekes megoldás a sufni alsó bejárati ajtajának meghosszabbításaként létrejött korlát.
A közművezetékek hiánya romantikus estéket, gyertya illetve petróleum lámpa fénye melletti borozgatásokat, beszélgetéseket és olvasásokat szül. A vezetékes víz helyett egy sportáruházban kapható mobilzuhanyt használnak. A vízzel feltöltött zsákot felteszik a telken található – feltehetően Magyarország legromantikusabb budija címre eséllyel pályázó – kör alaprjazú pottyantós vécé tetejére, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a falu halastavára. Az intimitást a környező növények biztosítják.
Hogy a budi miért lett kerek? Talán benne van a középkori várakhoz ragasztott pottyantós képe, vagy csak így lett kerek ez a történet. János elmondása szerint a gyermekei és a városi barátok gyakori látogatása a mai világ „vívmányait” nélkülöző helyen vált kerekké a természettel és a házzal együtt, az biztos.
szöveg: Salamin Krisztina és Jánosi János
