Vác peremén, egykori nyaralóövezetben, ami mára egyre inkább lakóövezetté alakul, állt a bemutatott ház elődje a hozzá tartozó pincével. Amikor a megbízó házaspár a meglévő, nyaralóból lakóházzá alakított épületet kinőtte, személyes jó barátjukat kérték fel új otthonuk megtervezésérére. A megbízók határozott ízlésvilága és elkötelezettsége, valamint a tervező gondolkodásmódja olyan együttműködéshez vezetett, aminek eredménye minden résztvevő megelégedésére szolgál.
Az új, kétszintes épület telken belüli elhelyezkedése egyrészt a meglévő-megmaradó pincével való szoros kapcsolatot szolgálja, másrészt önnön tömegével egy bensőséges kertrészt választ le a hosszan elnyúló telekből. A gyümölcsfák által körülvett épület következetes anyaghasználatával, és egyszerű, tömegeket megmozgató formavilágával harmóniát sugároz. A fehér és szürke színek, a fa, a kő és csiszolt beton felületek a belsőépítészetben ugyanolyan hangsúlyosak, mint az épület külső megjelenésében. Mivel az épített környezet nagyon változatos, nincs kialakult, jellemző utcakép, az új lakóház saját viszonyrendszerében alkalmazkodik: egyszerű, tömbszerű formáit a pince fedett előterére rímelő, túlnyúló ereszekkel és megnyitásokkal oldja fel.
Bár az épület a fő megközelítés irányából hangsúlyos bejáratot kapott, valójában a földszint minden helyiségéből ki lehet lépni a privát udvarra. Ugyanakkor ezen a főbejáraton belépve a földszintet meghatározó tér egyben tárul fel, mivel a különböző használatú tereket csupán egy-egy fellépésnyi szintbeli eltolás választja el egymástól. A tér átláthatóságát tovább erősíti a rendkívül légies lépcső, ami nem elrejtendő, robusztus szerkezetként jelenik meg, hanem három anyag rendkívül magas minőségű találkozásaként önmagában hordozza a hasznosságot és a szépséget. Az emeleten hosszan futó, teraszban végződő folyosó legfőbb szerepe egy olyan bútor – könyvespolc – befogadása, ami nem csupán a belső teret szervezi, de esténként, megvilágítva, vizuális kapcsolatot hoz létre a belső udvarral, így oldva kültér és beltér között a határokat.
A tervezés során a legfontosabb feladat a belső tér lényének megragadása volt. A tervező organikus szemléletmódja szerint, ha ez sikerül, az ezt körülvevő burok valójában már magától kialakul. Ezt a szemléletet megismerve valószínűleg az sem véletlen, hogy az épület koncepcióvázlata egy euritmia előadás szünetében született meg. A részletkérdésekben pedig a megbízók ízlése, az Art Deco és Bauhaus irányzatok iránti szeretete jelenik meg. Az, hogy ebben a belülről kifelé építkező otthonban pontosan a helyén van az összes, fent említett stílust megidéző épített vagy belsőépítészeti elem, a megbízók és tervező jó kapcsolatának, szoros együttműködésének köszönhető. A magas építészeti minőségre pedig garancia volt, hogy az alkotásban résztvevőket a tulajdonosok tudták kiválasztani, s ténylegesen együtt tudtak élni az építkezéssel – hiszen az építés idején is a telken éltek egy lakóautóban.
A bemutatott családi ház egy átalakulóban levő települési szituációban, még kialakult karakterrel nem rendelkező épített környezetben egyszerre építészeti állásfoglalás és önmagában teljes univerzum.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
