A Csíksomlyó-hegy északi oldalában, Csobotfalva dombján áll egy sokarcú ház, melynek ablakain kitekintve lenyűgöző panoráma veszi körül a szemlélődőt. A helyi népi építészeti hagyományokhoz igazodó épület egyszerre elégíti ki a megrendelő család igényeit, s jeleníti meg a tervező, Esztány Győző építészetében vissza-visszatérő motívumokat.
A négy gyermekes család számára igen nagy alapterületű házat tervezett az építész, ám a tömegformálás során az ezzel járó nagy tömeget több, hagyományos megfogalmazású egységre bontotta. Az így kialakult, mozgalmas épület homlokzatain egybefüggő nagy felületek helyett megnyitott, meredeken szegett oromfalakat, tornácot, fedett teraszt, fa-üveg szerkezetű télikertet látunk.
A részben alápincézett épület földszinti alaprajzát az egybefüggő nappali-étkező szervezi. Ehhez kapcsolódik a déli oldalhoz tapadó télikert, mely passzív napenergia-hasznosításával hozzájárul az épület energiahatékonyságához. Az étkező délnyugati folytatása a félköríves fedett terasz, amin keresztül összenyitható a kert és a lakótér. Az étkező sarkában álló tömegkályha egy része a konyhába átnyúlva, hagyományos sparhertként használható. A bejárat elhelyezése, a szinten található további helyiségek megközelítése egy gardrób közbeiktatásával, okosan választja szét a közösségi és privát funkciókat, egyúttal kitágítja a viszonylag szűk előszoba terét – a megbízó édesanya ötlete nyomán. Az épület közepén elhelyezett lépcső lehetővé teszi a manzárdszint maximális kihasználását további lakószobák számára.
A hagyományos anyaghasználat a homlokzaton tovább bontja a felületeket: a látszó kő lábazaton meszelt falak ülnek, melyeket deszkázott oromzatok zárnak le. A nyílászárók lenmagolaj-méhviasz pácolású vörösfenyőből készültek. A belső terek hangulatában is visszaköszön a megrendelők hagyományos falusi népi építészeti értékek iránti megbecsülése: a kályha míves kialakításán, a fehér falakon és mennyezeten megjelenő rusztikus fa tartószerkezeteken, a belsőépítészeti kialakításon.
A kertben áll még egy díszes fafaragásokkal ékített, apró, hagyományos, tornácos parasztház, melynek története jóval azelőtt kezdődött, hogy a csobotfalvai telekre került volna. A székely, háromosztatú, ereszes-tornácos ház, ugyanis az 1930-40-es években épült, Kászonjakabfalván. Az ilyen jellegű, boronafalas házak költöztetése bevett gyakorlat volt a korábbi időkben – a megszámozott gerendákból álló boronafal, látszógerendás födém és tetőszerkezet könnyen szétszedhető és újraépíthető.
A tulajdonos szívügyének tekinti a népi építészeti értékmentést, ezért vásárolta meg egykor az épületet, melyet a 2000-es évek elején bontottak szét az eredeti helyén. Sokáig várt a sorsára ebben az állapotban, míg végül a családi ház építésekor eljött az új funkció keresésének ideje. Az első ötlet az volt, hogy melléképületként, akár garázsként szülessen újjá a ház – ez magyarázza az elhelyezését is –, ám végül méltóbb funkcióval, vendégházként épület fel 2019-ben. Az újjáépítés az eredeti állapothoz nagyon hasonló formában történt, hagyományos technológiákkal és felújított szerkezetekkel, ám hőszigetelt kivitelben és tetőtérbeépítéssel.
A két ház nem is lehetne eltérőbb – méretben, korban, funkcióban –, ám a megbízók és tervezők hagyományos építészet iránti elköteleződésének köszönhetően, tökéletes harmóniában állnak a Csíksomlyó-hegy oldalában.
Szöveg: Esztány Győző, Harmath-Gyetvay Enikő
