A garda – a Tihany címerében is szereplő halfaj – eredetileg tengeri hal, amely a Balatonban rekedt és áttért az édesvízi életformára. Ugyanakkor a kis halakkal, rovarokkal és planktonrákokkal táplálkozó gardák ősi vándorösztöne megmaradt, így ősszel a víz lehűlése miatt rajokba verődnek, ahogy a helyiek nevezik, „bandáznak”. Erre különösen alkalmas a Tihanyi partszakasz, ahol a legmélyebb a tó és a legerősebb a vízáramlás. A vándorló halak tömege ilyenkor sötétre színezte a zöldes Balatont, a halászok legnagyobb örömére. Az úgynevezett „hegyenjárók” a tihanyi magaslatokról látták ezeket a „bandákat” és a haltekintőhegyről integetéssel jelezték a vízen váró társaknak, hogy hol érdemes kivetni a hálót. Tihanyt földrajzi adottságai: a partmenti meredek, magas hegyek különösen alkalmassá tették a halászatnak erre a sajátos módjára, így a „látott hal” szorosan összekapcsolódott a település nevével, mára Tihany jelképévé vált, illetve számos rendezvény témája fonódik köré.
Ezt a szimbolikus szerepet ismerte fel egy helyi kötődésű vállalkozó, aki a korábbi munkakapcsolat alapján a Mérmű Stúdiót, dr. Szűcs Endrét és munkatársait kérte fel egy komplex turisztikai szolgáltatásokat tartalmazó épület megtervezésére. A telek különös adottságokkal rendelkezik, mivel a település főutcájának elején fekszik, közel az északnyugati nagy parkolóhoz, egy buszmegálló közvetlen közelében. Az innen a faluba érkező vendégek mindenképpen elmennek előtte, mondhatjuk, hogy – a mellette álló vendégélővel együtt – ez az épület Tihany építészeti és szolgáltatási kapujában fekszik.
A telken korábban egy, a főutca felé zárt, tűzfalat mutató gazdasági épület állt, amely – bár építészetileg meglehetősen érdekes megoldásokat tartalmazott (karakteres, kompakt tömeg, belső boltozatos rendszer) – műszaki állapota és funkcionálisan hasznosíthatatlan alaprajza miatt nem volt megtartható. A feladat a főutca felé élénken kommunikáló, onnan több ponton is megközelíthető, de a Belső tó felé nyíló panorámát a lehető legteljesebb mértékben kihasználó épület tervezése volt.
Az épület fő attrakciója a balatoni vízi élővilágot bemutató tizenöt édesvizi akvárium, illetve a panorámás terasszal rendelkező kávézó-cukrászda. Az épület tervezésénél, a környéken évtizedek óta dolgozó építész és munkatársai számára – a vitathatatlan tapasztalat és formaismeret mellett – több építészeti kapaszkodó is kínálkozott. Ember és víz kapcsolatának értékes, táji emlékei a Balaton-felvidék mosóházai, amelyek egyszerű tömegükkel, de jelentős méretű (többnyire boltozott) megnyitásaikkal adekvátak a mai igényekkel, így a fedett terasz külső megformálásánál adtak organikus, magától értetődő előképet. A bejáratokat a szintén a környékre jellemző kódisállások kétféle megfogalmazásával tették egyedivé és figyelmet megragadóvá. Ugyanakkor a Belső tó felőli homlokzat visszafogottsága a népi építészet racionális, praktikus arcát is felvillantja.
Ezek az elemek magától értetődően állnak össze egységes összképpé, amely egyrészt illeszkedik Tihany sűrítményszerű népi építészeti összképébe, ugyanakkor éppen annyi egyediséggel bír, amennyivel egy ilyen, turisztikai szolgáltatásokat nyújtó épületnek bírnia kell.
Ezen egyensúly és egyediség megfogalmazásához szükséges a „hegyenjárók”, azaz dr. Szűcs Endre, Radev Gergő és Tóth Péter bölcsessége, amellyel a vidék építészeti adottságaira, a mai elvárásokra és előírásokra, illetve az itt élők és vállalkozók igényeire rálátva tudnak irányt mutatni. Ez az út éppen annyira vezet a múltba, mint a jövőbe.
Szöveg: Erhardt Gábor, Fotók: Jurassza Zsófia
Az építészeti koncepció tervezője: Mérmű Stúdió,
Dr Szűcs Endre, Radev Gergő építészek
stúdióvezető: Tóth Péter DLA
