A Heil Tibor alkotásait bemutató cikksorozatunk második részének a csengeri Egészségház és a Polgármesteri Hivatal a témája.
A mintegy ötezer lakosú település elmúlt száz éve meglehetősen viharosnak nevezhető, amelyben döntő fordulatot meglepő módon az 1980-as évek vége hozott, amikor megkezdődött egy új(szemléletű) városközpont kialakítása Makovecz Imrének és tanítványainak, köztük Heil Tibornak (is) köszönhetően.
1920-ban érte Csengert történelme egyik legnagyobb tragédiája, amely a település fejlődését szinte a mai napig sorsdöntően meghatározta. A trianoni diktátummal a település a határszélre került, vasúti végállomássá vált. Elszakították természetes és történelmi központjától, felvevőpiacától, Szatmárnémetitől, ezzel határa és vonzáskörzete féloldalas lett. A két világháború közötti időszakban némi fellendülést – főképp a kis- és középbirtokosok körében – a nagyszabású almatelepítések okoztak.
A kommunizmus évtizedei sem hoztak sok jót a településnek, a perifériának a lecsúszás jutott. Ennek első, ám döntő momentuma 1970. január 1-jén a járási székhely megszűnése volt, amiért kárpótlásul Csengert nagyközséggé nyilvánították. Az 1970-es nagy szamosi árvíz során a lakosság hősies erőfeszítése megmentette Csengert a pusztulástól, de a régi híd 1983-as, indokolatlan elbontása megszűntette Csenger évezredes átkelőhely jellegét. Így a település tökéletes zsákutcává vált.
Meglepő módon a nyolcvanas évek hozták el a fellendülést a település életében, nem kis mértékben Apáti György tanácselnök (később polgármester) erőfeszítéseinek köszönhetően. Csenger 1989. márciusában ismét megkapta a városi rangot, és az Apáti által a városba hívott Makovecz Imre vezette építészgárda szinte újjávarázsolta a város központjának arculatát.
A városközpont rekonstrukciójáról már 1985-86-ban megszületett az elhatározás, már ekkor létrejött a kapcsolat Makovecz Imrével, aki a problémák és lehetőségek feltárása után felvállalta a belső területek rekonstrukciós terveinek elkészítését. 1987-88-ban az Országos Közművelődési Központ módszertani intézetének munkatársai készítettek egy átfogó tanulmányt Csenger állapotáról és fejlesztési lehetőségeiről. Ezután a Makona építész iroda felmérte a központban álló épületek műszaki állagát, átalakítási lehetőségeit.
Az Ady út északi oldala – a református templomtól a ma szállodaként működő kúriaépület közötti szakaszon – teljes egészében a bontandó kategóriába került, az ezzel nyert terület alkalmassá vált a rekonstrukciós terv magját képező oktatási centrum elhelyezésére. Az 1990-es évek elején az eredeti tervektől minimálisan eltérve megépült az Általános Iskola és Művelődési Központ (tervező: Csernyus Lőrinc), a Sportcsarnok (tervező: Vincze László) és a kétszáz adagos konyha-étkező (tervező: Vincze László). Elsőként, 1989-ben a kétszintes ún. Szolgáltatóház került átadásra (tervező: Turi Attila), az alsó szintjén boltokkal, irodákkal, míg az emeleten lakások vannak.
Szintén az 1990-es évek elején kezdett épülni az Ady út déli oldalán a Népjóléti Intézmény, a hajdani jellegtelen, toldott-foldott SZTK épületből (tervező: Heil Tibor). Az 1970-es években épült, jellegtelen megjelenésű, a későbbiekben többször megtoldott egészségügyi szakrendelő új emeletet és több bővítményt kapott, így született meg az Egészségház. A földszint, emelet-tetőtér kialakítású épület főbejáratát egy új torony jelöli ki, arányosan tagolva a főhomlokzatot. A torony mellett a magastető és a tömegalakítás mind Csenger Erdélyhez való kötődését erősítő formai jegyek, amelyek Kós Károly építészeti felfogását, hagyományát követik. Az épület érdekessége, hogy a hátsó oldali, jelentős alapterületű bővítmény Makovecz Imre tervei alapján valósult meg, összhangban az egykori tanítvány, Heil Tibor építészeti világával.
A Népjóléti Intézménnyel közös udvarral és parkkal bíró Polgármester Hivatal is teljesen megújult külsőt kapott (tervező: Heil Tibor). Az egykori Járási Szülőotthon középfolyosós épületét egy-egy apszissal zárta le a tervező, a középtengelybe pedig egy bejárati torony került. A tetőráépítésnek köszönhetően egy reprezentatív házasságkötő terem alakult ki az emeleten, egyedi tetőszerkezettel. Az épület közepén elhelyezkedő tanácskozóterem – részben üvegezett – asztalmegoldása, a toronnyal való összhangja nem mindennapi építészeti élmény.
Heil Tibor a két épületfelújítás mellett a környezet rendezését is megtervezte, például egy – munkásságában több helyen előforduló – tizenkét cikkelyes közösségi teret a park közepére. A tömbbelső felé egy családi ház sor zárta a fejlesztési területet, amelynek elemeit vázlatosan megtervezte: azok egy építészeti nyelvet beszélnek a közeli közösségi épületekkel.
A csengeri városfejlesztés meghatározó elemei a Makovecz Imre által tervezett adventista, illetve a görögkatolikus templom. A legutoljára megvalósult épület az oktatási centrum nyugati szomszédjában megépült buszpályaudvar (tervező: Makovecz Imre). Csenger főépítészi feladatait Csernyus Lőrinc látja el 1987 óta megszakítás nélkül. Az újabb épületeket, épületfelújításokat már helyi építészek – leginkább Farkas Miklós és munkatársai – tervezik Csernyus felügyelete mellett, a korábbi fejlesztések gondolatiságát követve.
Irodalom: Csenger Város Története (összeállította Fábián László és Fábián Béla)
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotók: Szántó Tamás és archív
