A Heil Tibor építész életművét bemutató cikksorozatunk tizenegyedik, utolsó részében Erdélybe utazunk. Az életművet végig kísérik az ide készített tervek, a vonzalom alapja kétségtelenül Kós Károly alkotói zsenije volt. De a szakmai kötődésen túl számos személyes kapcsolat, barátság és a táj iránti szeretete is ide kötötte Heil Tibort. Orbán Balázs munkája, A Székelyföld leírása az egyik kedvenc könyve volt.
Az első nagyobb léptékű, megvalósult családi ház terve a csíkszeredai Szász-ház volt. A terv és az erdélyi kötődés megértéséhez fontos adalék, hogy a csengeri építkezések révén került ismeretségbe a megbízóval, aki ács vállalkozó volt ott. Szász Istvánnal Tibor haláláig tartó baráti kapcsolat alakult ki, korántsem egyetlenként a megbízók közül. A bizalom mélységét jól jellemzi, hogy a csíkszeredai megbízás nem csak a külsőre szólt, hanem mindenre kiterjedő belsőépítészeti tervek is születtek. És az első megbízást rögtön másik is követte.
A családi ház két egymástól erősen eltérő karakterű épületrészből és egy alárendelt megjelenésű összekötő szárnyból áll. Az épület külső megjelenése és a belső térelrendezés teljesen adekvát. Az utcához közelebb álló, kétszintes, kontyolt tetős tömegben az alsó szinten a nappali-konyha-étkező, míg a felsőn a gyerekek hálószobái találhatók. Az oldalhatáron álló, kőburkolatos oromfalakkal záródó tömegben alul dolgozószobák, az emeleten galériák, kiszolgáló helyiségek és egy hálószoba van. Az összekötő tömegben az előtér és a galériázott hall (nappali) kapott helyet. Tibornál már itt megjelent az egész életművet átjáró építészeti alapgondolat: a két eltérő tömeg állandó karaktere és az ezek viszonyával, de leginkább az összekötő tömeg kialakításával való játék.
A földszint jellemzően vakolt, míg az emelet faburkolatos megjelenésű, hagyományos cseréptetővel zárva. Az épületen megjelennek a későbbiekben jellemzővé váló tetőablak felépítmények, illetve a már említett (itt kontyolt kialakítású) kódisállásszerű bejárati hangsúlyok.
A telek lejtése miatt az udvar felé egy teljes szinttel magasabb az épület. A pinceszintet a felső rész oromfalaival összeolvadó terméskő burkolat és a védjegyszerű „makonás”, tört vonalú nyílások sora uralja. Ez a nyílásfoma sokakat foglalkoztatott ebben az időben (Vincze László, Csernyus Lőrinc) és igazán érdekes lenne kikutatni a származását…
Ugyanebben az évben, azaz 1995-ben és ugyanennek a családnak tervezett Tibor egy tusnádfürdői üdülőépület átalakítást, bővítést, ami szintén megvalósult. A meglévő épület adottságai miatt a bővítés meglehetősen szűkös szituációban tudott csak megvalósulni. A kontyolt, rizalitok miatt mérsékelten megmozgatott, de mégis nyugalmas tető nagy kilógással, ferde támaszokkal és deszkázott felső falsávval a csíkszeredai családi házon is megjelenő elem, akárcsak a helyi kőből készült, rusztikus falburkolat.
Az ablaknyílások itt is tört vonalúak, a belső adottságokhoz alkalmazkodva, változatos méretűek.
A fennmaradt vázlattervek jól mutatják Tibor alkotói módszerét, ahogy a számtalan bélyeg méretű rajzból, folyamatos átdolgozás és tökéletesítés nyomán megszületik az épület terve. Ezt a folyamatot szeretnénk illusztrálni az alábbi grafikával (Heil Rozi munkája).
A tusnádfürdői panzióépület tervezési fázisait bemutató grafika
Heil Tibor életművének minden bizonnyal legismertebb darabja, a Székelyudvarhely központjában fekvő Emlékezés Parkja építészeti terének megformálása.
Az emlékhely létrehozását Szász Jenő akkori székelyudvarhelyi polgármester kezdeményezte. Így beszélt róla: „Évekkel ezelôtt úgy találtuk helyénvalónak, hogy Székelyudvarhely, az ôsi anyaszékváros, legyen hordozója és hirdetôje a megmaradást szolgáló történelmi tudatnak azáltal, hogy szoborpark létesül benne a város fôterén, a ferencrendi mûemléktemplommal szemben. Az elképzelés kivitelezésében az akkori hazai politikai körülmények is közrejátszottak; folyt a vita az aradi Szabadság-szoborcsoport szabadtéri visszaállításáról. A kivégzett aradi vértanúk emléke nyomán áll most Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkjában tizenhárom történelmi személyiség mellszobra Csaba királyfitól Kós Károlyig.”
A szoborpark megvalósítására Blaskó János szobrászművész kapott felkérést. Ő fogta össze a szobrászati munkálatokat, és hat mellszobrot maga alkotott meg. Szobrász alkotótársai Lesmenyei Márta, Krisztián Sándor és Tóth Emőke voltak. A szobrászok az udvarhelyi kőfaragóval, Tamás Istvánnal dolgoztak együtt. A famunkákat tibódi és székelyszentkirályi ácsok végezték László Árpád és a Szőke Lajos vezetésével. Blaskó János a barátját, Tibort kérte fel a szoboregyüttes építészeti egységbe szervezésére, és közösen alakították ki az emlékmű arculatát. Az építési munkákat Tibor vezette.
Az első tervváltozat egy kör alaprajzú pergola-kupola lett volna, rendhagyó módon tizenhárom cikkellyel, és a tizenharmadik cikkely előtt egy a magyar néprajz nagyjainak (Magyar Adorján, Huszka József) könyveiben látható formát öltő kapuzattal. A megvalósult állapotban a kapuzat megmaradt, de a jobb helykihasználás miatt maga a szoborpark egy szilvamag alakot formáló, hatosztatú pergolapár lett a bejárattal szembeni végpontba helyezett főalakkal.
Az Emlékezés Parkja magyarországi művészek és székelyföldi mesteremberek csodálatos közös munkájával jött létre. Felavatására 2004 májusában került sor háromezer ünneplő ember jelenlétében. Az emlékhely azóta zarándokhellyé vált.
Heil Tibor idén lett volna hatvanéves és tizenöt éve nincs köztünk. Blaskó János szavait idézve: „nehéz elfogadni, hogy „visszavonhatatlanul elment egy kitűnő barát, egy nagyszerű ember, aki képes volt az életét, a hivatását valóban szolgálatként felfogni. Sokszor hosszú hónapokon át akár minden ellenszolgáltatás nélkül konok kitartással tudott dolgozni, ha meg volt győződve arról, hogy igaz ügy az, amit szolgál, aminek megvalósulásáért meg kell hozni az áldozatot.”
Reményeim szerint az életmű összegyűjtése, feldolgozása és (részleges) bemutatása hozzájárult ahhoz, hogy Heil Tibor építészete élő maradjon, hiszen az elmúlt hónapok cikksorozata engem egy valamiről mindenképpen meggyőzött: ez az építészet az igazi élő építészet…
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotó: Szántó Tamás, Szász István
A cikk megírásához felhasznált irodalom: Fábián Gyula, A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkja, Ábel Alapítvány, 2006, forrás:
http://www.abelalapitvany.hu/images/emlekezesparkja.pdf
