Adott a feladat: egy új bölcsőde tervezése, a helyszín: egy közel téglalap alakú üres telek egy tizennégyezer fős településen, Budapest agglomerációjában, a környezettudatos tervezés követelményei, és nem utolsósorban a szűkös anyagi keret, aminek meg kell felelni. Az építész előtt ott az üres papírlap, ír, rajzol, fogalmaz: milyennek kell lennie egy bölcsődének ma Törökbálinton? Egy ilyen helyzet szinte kiáltja a hanyag koncepciójú megoldást: néhány gyorsan építhető fehér vasbeton hasáb egymásba metsződve, azért egy kis homlokzati játékkal és jól fotózható főbejárattal. De ez a ház nem akart ilyen lenni…
Az épület tömegét, homlokzatait figyelve elsőre talán feleslegesnek tűnik a gesztus, bonyolultnak a formanyelv, de e látszólagos burjánzás mögött valójában egyszerű és nemes az alkotói szándék: újszerű, jövőbe mutató megfogalmazása a helyben gyökerező kultúrának és építészeti hagyományoknak, valamint a bölcsőde működési rendjének, amelyben elkülönül a kisgyermekek tere és a felnőtteké. A telek hosszoldalára kerül egy lazán formált, kicsit kócos épülettest (tenyér) – a főbejárat és a központi terek, kiszolgáló funkciók helye, innen indulunk. Erre rácsatlakozik négy, a kertre sugárirányban kifutó, tornácos, családiház-szerű végtag-tömeg (az ujjak), ezekben vannak a csoportszobák, és közöttük (hajlataikban) a saját kis fedett-nyitott udvaruk, kertrészük. (S ha már követjük a hasonlatot, a nagyujj a parkoló, amely rávezet e nyitott tenyérre.) A csoportszobákat magába foglaló épületrészek tömegképzése és aránya a törökbálinti sváb hosszházak archetípusát örökíti tovább. Homlokzatukon megjelenik a gyerekrajz-játék: halvány akvarellszínekre festett, kályhára utaló tömegek pici ablakokkal – belül a megérkezésből átvezető öltözők tere. Egy kissé ezek a házak is kócosak, hiszen a telken olyan szabálytalanul, látszólag rendezetlenül állnak… de ez miért is lenne baj? Miért kellene az épületnek szépen viselkednie, ha egyszer bölcsőde? A tervező él a lehetőséggel, hogy a szabályos telek ellenére másképp is lehet. És ahogy elkezdjük figyelni, megismerni a házat, rájövünk, hogy ez a másképp valamiképpen nagyon jó is, mert odaillő – illik a környezethez, a funkcióhoz. Belakja a területet, ahogy egy család belakja a házát.
A szakmai szem észreveszi az e mögött rejlő átgondolt szerkesztést, a statika tisztaságát, a műszaki precizitást, a gondos kivitelezést is. Az építőanyagok szerepe sem kevéssé fontos, Horváth Zoltán épületeihez, olyan szerkezeteket és anyagokat választ, ami segíti ezt a szabadabb formálást. Lábazata a masszívabb, tömörebb megjelenésű tégla, fedett-nyitott tereiben felfelé tartószerkezetként és burkolatként is a puhább fa hangsúlyos. A nyeregtetős fő tömegeket kiemeli a cserépfedés, amelyeket egybefoglal a laposabb fémtető, innen kanyarodnak le a fém vízgyűjtő szerkezetek. Az épület visszafogott színeinek a kerti növények, a burkolatok és a játékok élénksége ad kontrasztot.
Horváth Zoltán ezen épületén is tetten érhetőek az organikus építészet vonásai: a szemlélet, ahol a rend alapja nem a raszteres szerkesztés és merőlegesség, hanem a változatosság logikáját használó és különféle téri minőségeket egymásba szövő tervezésmód. Szabályossága a szabálytalanságából ered: alaprajzában a sorolás helyett a dolgok egymásmellettiségén van a hangsúly, a működési rendben keresi helyüket és térigényüket, s az így létrejövő összekapcsolódás izgalmas, felfedezésre váró belső téri világot eredményez, amelyben jó mozgolódni.
Milyennek kell lennie egy bölcsődének ma Törökbálinton? Működésében korszerűnek, alaprajzában logikusnak, megjelenésében példamutatónak, anyaghasználatában környezettudatosnak, energetikailag megfelelőnek, tűzvédelmileg szabályosnak, költséghatékonynak, könnyen építhetőnek… De leginkább – és mert a tervező elvei vagy formai játéka sosem lehetnek öncélúak – egy helyi közösség számára szerethetőnek. Egy kisvárosi környezetben ismerős, ugyanakkor karakteres megjelenésűnek, környezetében és belső tereiben is családias, otthonos közegnek. Biztonságot adó helyszínnek, játékra hívogató, élményszerű téri világnak a kisgyermekek első lépéseihez, aztán a kíváncsi körbe szaladgálásához, az első felfedezésekhez és a koszos tenyerekhez, az első mondókák elénekléséhez, a bogarak megleséséhez, a hintázva repüléshez!
Horváth Zoltán vezető építésztervezőként Horváth Gergely építésszel és Kedves Zsófia tájépítésszel, valamint Demjén József tartószerkezeti, Nagy Nándor épületgépészeti és Mihalovics József elektromos tervezőkkel közösen egy ilyen bölcsődét tervezett, amely a Creaton 2022. évi Tradíció és Innováció építész pályázatának első díját is kiérdemelte.
