A Balaton-felvidékre tervező építészek – és építtetők – esetében két fő hozzáállás jellemző manapság: vagy a helyi formavilágból és szellemi örökségből építkező házat álmodnak ide, vagy valami nagyon újat, modernt, esetleg mediterránt.
Eszenyi Ákosnak a Felsőörsre tervezett istálló és közösségi épülete esetében egyértelmű igény volt, megbízói részről is a Balaton-felvidéki kúriaépítészet megidézése. Első olvasatra kicsit talán szokatlannak tűnik a gazdasági funkció – istálló – kúria-jellegű megfogalmazása. Ám érthetővé válik a szándék, ha egyfajta birtokközpontként, a lovasok kényelmét, és – az egyébként a birtokon szabadon tartott – lovak rekreációs igényeit szolgáló épületként tekintünk rá.
A ház hossztengelyében egy mindkét végén feltáruló, téglaburkolatú középfolyosó fut végig. A folyosó északi oldalán sorakoznak a boxok, melyeket csupán sérülésből lábadozva foglalnak el a lovak. Az utolsó boxba lószolárium került. A folyosó másik oldaláról nyílik az öltöző és a vizesblokkok, a nyeregtároló és a patamosó, valamint innen tárul fel a középrizalitban elhelyezett közösségi tér, melyet a homlokzaton egy fedett-nyitott teraszként megjelenő, felnagyított kódisállás nyit meg a bejárattal szemközti tó felé.
A főhomlokzatot egyre csökkenő méretű zsalugáteres nyílások tagolják, az oldalhomlokzatokat istállóajtók nyitják meg, s a boxok is megkapták a maguk megnyitásait. A felületképzés jellegzetesen Balaton-felvidéki: fehér pillérek, és vakolatkeretek ölelik körbe a nyílásokat és a színezett, durva textúrájú vakolatmezőket. Az építészeti részletek esetében a mívesség és a praktikum egyszerre meghatározó. A hagyományos kialakítású nyílászárók részletgazdagsága, a vakolathímek igényes és szellemes kialakítása, a lámpatestek historizáló megjelenése, a padlásszellőző díszes megfogalmazása harmonikusan működik együtt a lótartás funkcionális igényeit kiszolgáló belső burkolatokkal, gépészettel, használattal.
A felsőörsi lovarda jó példája annak, hogy ha számos határhelyzetet kell összhangba hozni, a legegyszerűbb válasz a legjobb megoldás. A birtok úgy tud önálló világként működni Felsőörs határában, hogy a település szélén álló házaknak hátat fordítva, a Csere-hegy és Somlyó-hegy által határolt, növények uralta völgy felé fordul az istálló. A szabadon élő lovak éppúgy vendégek a házban, mint a lovasok. A lótartás technológiai követelményei és a használók kényelme egyformán fontos. A következetesen végigvitt építészeti minőség pedig éppúgy tisztelgés a Balaton-felvidéki épített környezet, mint a lovasok és lovak előtt.
Szöveg: Eszenyi Ákos, Harmath-Gyetvay Enikő
