A Népi Építészeti Program keretében felújított épületek közül most Dabas utolsó nádfedeles parasztháza kerül bemutatásra.
Dabas a budapesti agglomeráció második legnagyobb városa. Pest megye délkeleti részén, a Pesti-síkság és a Kiskunság találkozásánál fekszik. A mai város a területén korábban létezett négy falu Gyón, Alsódabas, Felsődabas és Sári, illetve két, mára belterületté átalakult tanyacsoport a Dabasi Szőlők és Sáribesnyő összevonásával jött létre.
Az evangélikus templom környezetében álló, eredetileg evangélikus imaházként is használt épületet feltehetően a 18. század végén emelték. A jelenleg szoba-konyha-szoba alaprajzú lakóház egykor több, mint kétszer ilyen hosszú volt. A vegyes falazatú, nyeregtetős népi épületet nádfedés borítja, főbejárata a 19. századi váztáblázatos ajtó. Az 1960-as években több előnytelen átalakításon esett át, kicserélték az ablakait, és eltávolították homlokzati vakolatdíszeit.
A felújítás során különös figyelmet fordítottak arra, hogy korhű megoldások születhessenek, így a lehető legautentikusabb eredmény jöhessen létre. Ezt jól szemlélteti a nádtető felújítása, térosztás megőrzése, történeti nyílászárók beépítése, valamint hagyományos padlóburkolatok fektetése. Sikeresnek tekinthető a feltárt látszó fózolt gerendás famennyezetek felújítása, megmentése is, amelyek eredeti színezésükben lett helyreállítva. Az utcafronti szoba mennyezete látszó fafelület maradt, míg a konyha zöld, a hátsó szoba fehér színt kapott az eredeti állapot szerint. A falfelületek kívül-belül hagyományos mészalapú festéssel készültek. Az új akácfakerítés helyi hagyományokon alapul, amely jól illik a nádtetős parasztházhoz. Rekonstruálták az utcafronti homlokzati díszítéseket és tégla lábazatot, valamint a hátsó oromfal deszkázatát. Az épület körül a nádtetőről érkező csapadékvíz elvezetésére kulé kavicsos ágyazat készült. Az épület lábazata és járdái nagyméretű tömör téglából készültek. A téglaszegély és kavicságyazat biztosítja a falak felázás elleni védelmét.
Az önkormányzati tulajdonban lévő épületet „fecskeházként”, azaz fiatal házasok első, átmeneti hajlékaként használják, ezért a teljes külső helyreállításon túl belső korszerűsítést is végeztek, fürdőszobát és mai igényeknek megfelelő konyhát alakítottak ki benne.
