A lakóépület a 19. században épült, jelenlegi formáját a 20. század elején nyerte el, de a század második felében több értékvesztő átalakításon esett át. A kis előkerttel és a tetősík fölé magasodó, ún. macskalépcsős oromfallal ellátott, náddal fedett épület Tihany – 1972 óta védett – műemléki jelentőségű területén áll.
A környékre jellemzően a sárba rakott kőfalazatú, szoba-konyha-szoba alaprajzú épülethez, hátsó végén eredetileg istálló kapcsolódott. Az épület teljes helyreállítását komoly kutatás és tervezés előzte meg: az épület történetére vonatkozó dokumentáció és épületdiagnosztikai vizsgálatok alapján készült el a helyreállítási terv. A felújítás az ezekre épülő örökségvédelmi engedély szerint valósult meg. A hátsó istálló helyiségből, a nagy belmagasságot megtartva és egy tetőablakkal megvilágítva jól élhető nappali készült.
A hagyományos külső megjelenés kialakítása nagyban köszönhető annak, hogy a műemléki szakértő nemcsak megalapozó kutatást végzett, hanem a helyreállítás folyamatát is végig kísérte. A felázott és növényekkel benőtt falazat szárítása érdekében leverték a vakolatot és megtisztították a falszerkezetet. Az épület előtti feltöltést eltávolították. A károsodott födémet és tetőszerkezetet újra kellett építeni, a tető hagyományos nádfedést kapott, és a korábban kicserélt ablakok helyett a falura egykor jellemző nyílászárók másolatait készítették el, az eredeti nyílásrendet állítva helyre.
A teljesen helyreállított épületet és a Népi Építészeti Programtól függetlenül felépített modern bővítményt a Kecskemétről áttelepült család lakóépületként használja. A tulajdonos nagyon sok munkát saját maga végzett, mivel a papírmunka mellett a hagyományos eljárásokat alkalmazó kivitelező megtalálása volt számára a legnehezebb a felújítás során.
A szöveget a Lechner Tudásközpont Népi Építészeti Program 2017. című kiadványa ismertetőjének felhasználásával Salamin Krisztina és Erhardt Gábor írta.
