A 2008−2009-es gazdasági világválságot követően az építőiparban − néhány évi pangás után − 2013-ban indult meg a mozgolódás. Új, kedvezőbb hitelezési lehetőségek nyíltak a beruházások ösztönzésére, javultak a nemzetközi gazdasági feltételek. A társasházépítésekkel kapcsolatos ingatlanfejlesztések a 2014-es évben kezdődtek meg − még csak szórványosan.
Kivitelezéssel foglalkozó évfolyamtársam, Fülöp Vilmos (Geotherm House Kft.) 2015-ben mutatott egy telket Veresegyház belvárosi részén, a Jókai utcában. Oldalhatáros, lakatlan kockaház árválkodott rajta, viszont a szomszédos telken már állt egy − korábban épült − háromszintes, zártsorúan épített társasház. Az ingatlan település-központi övezeti szabályozása szerint is az intenzívebb, zártsorú hasznosítás volt a kívánt fejlődési irány az utcában.
Az új lakásokra érezhetően igény mutatkozott, de még nem született meg a 16/2016. (II. 10.) Kormányrendelet (CSOK), ami majd rásegít a napjainkig tartó lakáspiaci rali beindítására. Az ingatlanfejlesztők többsége egyelőre óvatos volt, inkább az olcsón építhető, széles körben megfizethető lakásokat részesítették előnyben….
Deklaráltan a századfordulós, „kóskárolyos” tömegformálás, hagyományos anyaghasználat (piros cserép, látszó faszerkezetek, vakolat, tégla- és kőburkolat) volt az elvárt irány. A házak legyenek különbözőek, de egységes hangulattal, szerves kapcsolódással, ahogy a régi kisvárosi térfalak. Ellenvetésem nem volt. Ritkán tervezési program a személyes, múltba révedő orientációm, pláne, hogy ezzel igazodni lehet a Zsigmond Laci-, Bata Tibi-, Jánosi Jani-féle, veresi kvadrumos miliőhöz is.
Szöveg: Pintér Balázs építész
Fotó: Szántó Tamás
A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/2-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
