Gondolatok egy épület kapcsán
A Teremtés könyvében rendre ismétlődik a következő formula: „Teremté Isten…,.És látá Isten, hogy jó.” A megjelenített teremtési metódus számunkra is mintaértékű lehet. Velünk, építészekkel is előfordulhat, hogy miközben „teremtjük a tervet”, azt látjuk, hogy valami csoda folytán minden a helyére kerül. Nem is értjük igazán, hogy ez hogyan sikerülhetett, de látjuk, hogy jó. (És látá az építész, hogy jó.) De mennyivel inkább így érezzük, ha egy ház felépül, és szinte megszólal! (…)
Azt vallom, hogy minden olyan alkotásnak, ami a tájban, a szűkebb környezetben, vagy a mindenki számára elérhető térben megjelenik, az isteni rendet kell kinyilatkoztatnia. Ennélfogva gyönyörködtetnie kell, szépnek kell lennie, személyesnek, szerethetőnek! Azokat a formákat alkalmazom, amelyekről azt gondolom, úgy érzem, hogy egy − bármilyen korból idetoppanó − ember számára mindig ugyanazt fogják magukból árasztani: harmóniát, nyugalmat, derűt. Az építészet nem zaklathat fel, nem kelthet feszültséget! (…)
Óvakodom mindenféle rendszeralkotástól − én az isteni rendet „kutatom”. Egy általam tervezett épületen megjelenő motívumok sohasem spekulációk és nem is idézetek, hanem olyan elemek, amelyek a ház „önkifejezését”, hatását erősítik, növelik, és további jelentéstartalmakat hordoznak. (…) Számomra nem az a kérdés, hogy egy házon milyen stílusjegyek vannak, hanem az, hogy bekapcsolja-e az embert az isteni rendbe vagy sem. (…)
Arról, hogy nálam mi határozza meg a tervezett ház formavilágát („stílusát”), csak sejtéseim vannak. (…) Nyilván benne van eddigi életem, tapasztalataim, élményeim, minden megérintettségem és egész személyiségem is. Benne van minden, ami mély nyomot hagyott bennem. Úgy érzem, ezekből építkezem, amikor alkotok.
Az anyag női minőség. Nemcsak a magyarban vonható párhuzam az anya és az anyag szó között. Itt, Anyaföldünkön természetesnek tartom, hogy ezt a természetes formákhoz közeli anyagszerű formálást kövessem. (…) Fontos az is, hogy az anyag valódi természetének megfelelő formákat alkossunk. Minden anyagnak van saját természete, ezért valamire alkalmas, valamire meg nem. (…) Különböző anyagoknak más és más a természetük, kisugárzásuk, hatásuk. Lehet, hogy semmi másért, lehet, hogy egyszerűen csak az anyag természete miatt van így, de minél természetközelibb egy anyag, annál jobb a közelében lenni. (…) Használjunk természetes anyagokat!
Köszönöm Mester Balázs polgármester úrnak, aki az önkormányzatot (is) képviselvén felkért a tervezésre, és évekig elhordozta a megbízói oldalra háruló gondokat. (A gondokat én is csak szaporítottam.) Köszönöm Balatincz Gézának −aki a fővállalkozó cég ügyvezetője−, hogy engedett „játszadozni”. Köszönöm Tóth Jánosnak a szép és illeszkedő udvari játékokat, és az önzetlen segítséget, amivel lehetővé tette, hogy egyedi bútorok kerülhessenek az óvodába! Köszönöm Beiczer Juditnak, hogy harcolt a kapuzati kerámiáért, és azt elhivatott és áldozatos munkával el is készítette! Köszönöm Velk Attilának a kreatív együttműködést és a gondos, alapos munkát! Minden egyedi ács- és asztalosmunka az ő kezét dicséri, és az egyedi bútorokat is ő készítette. Köszönöm Borbás Zoltánnak a homlokzatszínek kiválasztását, nagyon hálás vagyok neki! Hálás vagyok Krisztián atyának, hogy az „utolsó estén” lelket lehelt belém, és köszönöm, hogy a megnyitón „megvédte” az ikonokat. Köszönöm Müller János kőművesmesternek, hogy lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint szép téglafalazatokat és burkolatokat készített! Köszönetet mondok Tóth Mihálynak, akire nyugodt szívvel rábízhattam a nyílászárók gyártását. Köszönöm Ház Attila keramikusnak, hogy nagy szakértelemmel készítette el a nagyméretű, plasztikus, egyedi kerámiákat! Jólesett menet közben is minden biztatás, ezt is köszönöm!
Szöveg: Sziklai Ákos Fotó: Sziklai Ákos, Harangozó Csaba
Az írás eredetileg az Országépítő 2015/3. számában jelent meg, ez a cikk annak további képekkel kibővített változata. Vásárlás ITT
