Az idei díjazottak egyike Füzes András, aki „egy Tokaj belvárosában álló régi fogadó megmaradt részéből az eredeti épületet megjelenésében is visszahozó főutcai kávézó kialakításáért” részesült az elismerésben.
„Tokaj főterétől száz méterre, a város főutcáján állt a Három Rózsa fogadó, melyből századunkra csak az utcai szárny egy része maradt megtartható állapotban. Ezt a régi épületrészt körbeépítve készült el az új kisvárosi zártsorú sarokház, mely a földszinten kávézó, kávépörkölő, valamint egy lakás, az emeleten pedig egy rendezvényterem és még egy lakás számára biztosít helyet.
A tervező a funkcionális egységek logikus elrendezésével megteremtette a tömeg- és homlokzatformálás ideális alapját. Az eredeti épületet megjelenésében is főutcai kávézóvá alakította, s annak karakteréből kiindulva az új épületrészek építészeti elemeit, homlokzati részleteit szabadon formálva, mégis egy harmonikus rendbe igazítva hozta létre a házat. A stílusában elkülönülő új épületrészek helyett itt a történeti és a kortárs építészet egymásra épüléséről, a múlt és a jelen kézen fogva együttdolgozásáról van szó. Példamutató a jó arányú, részletgazdag, nagyon új gondolatokat megjelenítő, a kisvárosi hagyományos karakterbe mégis szervesen illeszkedő épület létrejötte.
Az építészeti gondolaton túl a házat még különlegesebbé a tervező saját „secco” falfestményei, a kávézó általa tervezett bútorai, valamint az egyedileg pörkölt kávé ízvilága teszik. „ – szól a laudáció.
A tervező így írt 2014-ben az Év homlokzata díj elnyerésekor:
„Az építtető, Prácser Miklós borász a Három Rózsa nevű fogadó emlékét kívánta feleleveníteni Tokaj főutcáján. Salamin Ferencet kereste meg ezzel a munkával, én pedig vándorként megkaptam tőle a tervezési feladatot, amelyet ő mesterként figyelt. Az épület alapvetően háromlakásos társasháznak készült, az aljában kávézóval, ami most egy pályázati lehetőségnek köszönhetően Tokaji Kávépörkölő Manufaktúraként üzemel. A saroktelken álló épület megmaradó főutcai szárnyának egy tornácos oldalszárnnyal, emeletráépítéssel és dufarttal történő bővítésével alakult ki az utcakép szempontjából fontos zártsorú beépítés. A megbízó érzékenysége és bizalma a ház képét, befogadó jellegét – úgy érzem – egyértelműen formálta. A megnyitás óta a hely többféle kulturális eseménynek is otthont ad. Magam terveztem a kávézó bárpultját és polcait is. Az utca felől a tetőt alátámasztó három falképet secco-technikával festettem. A képmezőkben Tokaj város címerének a színek szimbolikáját előtérbe helyező újraértelmezése valósult meg. A külső térnek megfelelően a száraz simítóvakolatra a helyszínen kötőanyagból és pigmentekből kikevert műanyag alapú akrilfestéket használtam.”
Az épületről részletes ismertető olvasható az Országépítő folyóirat 2015/1 számában.
