Rácalmás Duna-parti település Fejér megyében. Kezdetben a lakott rész a Duna mentén összpontosult, a 18. században innen kezdett a mai 6-os út felé terjeszkedni. Az Ófalu területén máig megmaradt az eredeti településszerkezeti rendszer: egy finom, terepre illeszkedő, a tulajdoni viszonyok alapján változó, zegzugos szerkezet, melyet a Dunával párhuzamos utak, és az ezeket összekötő szűk kis közök osztanak fel. Ahogy a település nőni kezdett, az Ófalu fölé magasodó dombokon megjelentek a kúria-jellegű épületek, melyekből az Ófaluban csupán egy áll: a birtokos Jankovich-család otthona. A későbbiekben a település mind északi, mind nyugati irányba tovább terjeszkedett, ám a sportcsarnok helyét mégis a központhoz közel, a fent leírt történeti szerkezetet megőrizve kellett megtalálni.
Zsigmond László Ybl-díjas építész 1988 óta dolgozik a településen, 1998 óta a település főépítésze. A közel harmincéves együttműködés során olyan kapcsolat alakult ki a tervező és a helyi megbízók között, amely a hozzáértésen és bizalmon alapul – így egy olyan léptékű beruházás esetében, mint a sportcsarnok, minden szereplő számára egyszerűbb helyzetet jelentett, hogy a tervezés a telek kiválasztásától a belsőépítészeti részletkérdésekig egy személyre bízható.
A sportcsarnok helyét meghatározó előkészítő munkát nagyban megkönnyítette, hogy a tervező jól ismeri a településszerkezetet, annak megőrzéséért sokat tett helyi munkája során. Így a beruházó önkormányzattal egyetértésben, egy viszonylag szűk területen kereste az ideális helyszínt: az Ófalu fölé magasodó domboldal és a települést kettészelő Barina-patak közötti megközelítőleg sík plató tűnt megfelelőnek. Itt kellően központi helyzetbe kerül az épület – a település intézményei a dombtető peremén végigfutó Szigetfő utca mentén sorakoznak –, valamint léptékében is könnyebben illeszthető a városháza, művelődési ház, iskola és az egykori kúriaépületek sorába, mint egy falusias lakóövezeti területen. A tervezésre kiválasztott terület egy, a Szigetfő utcától kissé hátrébb húzott, ahhoz két szűk közzel csatlakozó, a leszakadó patakpartot is magába foglaló közel egy hektáros terület volt.
A kiválasztást követően számos további kérdést kellett megoldani, mielőtt a tényleges tervezés megkezdődhetett. Kérdéses volt, hogy egyáltalán megvásárolhatók-e az ideálisnak gondolt telkek, hogy hogyan lehet azokat megközelíteni, közművekkel ellátni. A jövőre gondolva: meg lehet-e majd oldani a buszos megközelítést, parkolók létesítését. Végül a legjobbnak tartott területet sikerült a legjobb körülmények között megvásárolni, így elkezdődhetett a csarnokról való gondolkodás.
A csarnok méretének, funkciójának meghatározásához a település igényeit és az érvényben levő szabályozásokat kellett egymáshoz közelíteni. A településnek egyrészt egy olyan sportcsarnokra volt szüksége, ahol a napi testnevelés órákat – melyek már bőven kinőtték az iskola tornaterme által biztosított kereteket –, a sportegyesületek, sportolók edzéseit, sporteseményeket le lehet bonyolítani, másrészt egy olyan rendezvénytérre, ahol a művelődési ház befogadóképességénél nagyobb események megvalósíthatók. Így máris kettős funkciójú lett az épület: sport- és rendezvénycsarnok. Sportcsarnokok tervezése során az egyik legmeghatározóbb szempont a befogadóképesség. A tervezéskor hatályos OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzat) 300 fő tömegtartózkodásnál húzott meg egy olyan határt, melynek átlépése építészeti és anyagi vonatkozásban is jelentősen módosított volna az eredeti elképzeléseken. 300 fő befogadóképesség felett már olyan tűzvédelmi besorolásba esett volna az épület, melyben tűzgátló szerkezettel kell elválasztani egymástól a csarnokot és a kiszolgáló tereket, valamint a faszerkezetek alkalmazását is kizárta volna. Ez olyan építészeti megoldásokat jelentett volna, melyek jelentős mértékben megemelik a beruházás költségeit. Mivel a cél egy minél racionálisabb épület volt, ami a lehető legkisebb alapterületen teljesíti a funkció által támasztott követelményeket, a sportcsarnok befogadóképességét 300 főben maximalizálta a terv. Ugyanakkor, a rendelkezés lehetőséget adott arra, hogy a megfelelő tűzvédelmi előírások betartásával, a menekülés, hő- és füstelvezetés biztosításával rendezvénycsarnokként 900 fő befogadóképességre működjön az épület. Ennek további feltétele, ha az építészeti keretek adottak, hogy minden esemény előtt egyedi rendezvényengedélyt kell kérni az illetékes katasztrófavédelmi hatóságtól. Ezzel a kompromisszummal már az 5000 lelkes település igényeinek megfelelő méretű sport- és rendezvénycsarnokot lehetett tervezni.
A helyszín kiválasztása és a lépték meghatározás után következett a tervezési program pontosítása a vázlatterv ismeretében, és a költségek hozzárendelése. A végső programban a 20×40 m-es, kettéosztható küzdőtérhez szertárak, hat öltöző, két bírói öltöző, elsősegély, irodák, klubhelyiség, gépészeti helyiségek, és egyéb szükséges kiszolgálóterek kapcsolódtak. Ezek mellé került még be egy 10×20 m-es kisterem, a hozzá tartozó kiszolgálóterekkel, külön megközelítés lehetőségével. Így három tornaóra vagy edzés tud egyszerre zajlani, illetve ez a 200 m2-es terem önállóan kiadható rendezvényekre is.
Az ideális tervezési körülményeket szerencsés kivitelezési helyzet követte. Mivel az engedélyezési- és kiviteli tervek egyaránt elkészültek 2016-ban, és még ennek az évnek a végén meg lehetett indítani a közbeszerzési eljárást, így a csarnoképítéssel sikerült megelőzni az elmúlt években zajló, az építőipari árak jelentő megemelkedését. Az építkezés 2018 elejére zárult le. Ekkor újabb közbeszerzés indult a sporttechnológia, felszerelések, eszközök, belsőépítészet megvalósítására, melyek 2018 közepére készültek el.
Ideális tervezési körülmény volt az is, hogy az épület tervei belsőépítészettel, környezettel együtt készülhettek el, ami egy ekkora beruházás esetében nem gyakori. A belsőépítészetet Zsigmond Ágnes építész tervezte, a környezetrendezést Buella Mónika, táj- és kertépítész.
Az elkészült épület kívülről szándékosan egyszerű megjelenésű. A környezetéhez való illeszkedésben segített a telek patak-menti elhelyezkedése. Ez lehetőséget adott arra, hogy az épület a patak felé leszakadó völgyben félig beüljön a domboldalba. Az épület patak felőli oldalára került a 9 méteres belmagasságú csarnok, a domboldalba süllyesztve pedig a kétszintes kiszolgáló sáv. A fő megközelítés felől ennek a kétszintes épületrésznek csupán a felső szintje jelenik meg homlokzatként, így magasságával nem ugrik ki a szomszédos épületek közül. A nyeregtetős csarnokhoz három félnyeregtetővel csatlakozó tömeg tapad hozzá: a kisterem, a szertár-gépészet, és az öltözők-irodák-kiszolgáló funkciók egysége. A külsőben az egyetlen díszesebbre tervezett elem a hangsúlyos főbejárat. Az építészeti energiák nagy része azonban a csarnokszerkezet és a belső tér minél igényesebb kialakítására koncentrálódott. Fontos volt, hogy a kialakított belső tér nem csak sportcsarnokként, hanem rendezvénytérként is megállja a helyét.
A főbejáraton belépve nem egy bonyolult, folyosó rendszerben folytatódó előtérbe, hanem a felsőszinti lelátóhoz csatlakozó előcsarnokba lépünk. Innen azonnal belátjuk az egész belső teret. Az elegáns és könnyed benyomást keltő tartószerkezet páros íves tartói izgalmas ritmust adnak a térnek. A gerinc mentén végighúzódó felülvilágítónak köszönhetően egy nyugodt, fénnyel teli, barátságos térélmény valósul meg. Az egyedi tervek alapján készült, jó minőségű faburkolatok és berendezések, az igényes felületkezelések, a gépészeti megoldások mind arról tanúskodnak, hogy az építkezés minden résztvevője nagy odafigyeléssel végezte el a ráeső feladatokat. Ugyanez a gondosság jelenik meg a zöldfelületek, térburkolatok, parkolók megvalósulásában is.
Fontos volt, hogy a sporttechnológia eszközei ne csorbítsák a rendezvénytérként való működés igényszintjét, így ezek a berendezések is nagy odafigyeléssel lettek kiválasztva. A sportpadló letakarásától, a motoros működtetésű elválasztó függönyön át, a gurulós, szétszedhető kosárlabda palánkokon át. A kiszolgáló terek is többfunkciósan használhatók, akár iskolai tornaórának, akár sporteseménynek vagy kulturális rendezvénynek kell megfelelni.
A Rácalmási Rendezvényközpont és Sportcsarnok működése és kihasználtsága visszaigazolta az alapos előkészítő munka szükségességét és helyességét. A jó elhelyezkedés, az alaposan és előrelátóan megfogalmazott tervezési program, a racionálitásában is nagyvonalú kialakítás, valóban komplex és hosszú távú használatot tesz lehetővé. A pandémia előtti időszakban jelentős mennyiségű sportesemény és városi rendezvény kapott itt helyet. És nem csupán a város tudja jól kihasználni az épületet: az ifjúsági röplabda válogatott is tartott már edzőtábort a csarnokban. Sőt, a lezárások idején sem állt meg az élet: a napi tornaórák továbbra is működnek az épületben, de jelentős sporteseményre is sor került már: az NB I-es dunaújvárosi kézilabda csapat is jött már Rácalmásra zártkapus meccset játszani.
Harmath-Gyetvay Enikő
Sportcsarnok, Rácalmás
Építtető: Rácalmás Város Önkormányzata
Tervező: KVADRUM Építész Kft.
Építészet: Zsigmond László
Munkatárs: Orbán Oszkár, Vavrik Ferenc
Belsőépítészet: Zsigmond Ágnes
Épületgépészet: Rosza Csaba (Geroterv Kft.)
Statika: Donáczi Péter (Pond Kft.)
Épületvillamosság: Hegedűs Zoltán, Szelik Zsolt (Planet Kft.)
Kert: Buella Mónika (Tájrajz Kft.)
Fotók: Szántó Tamás, Dénes György (drónfotó)
Tervezés: 2014-2017
Kivitelezés: 2017-2018
Kivitelező: Laterex Építő Zrt.
