A Sepsi Stadion új épületét egy helyi, szentgyörgyi építész, Németh Csaba tervezte, a főhomlokzatot pedig Dobrosi Tamás, aki Makovecz Imre és Kós Károly formakincséből inspirálódott.
Ritka, hogy egy stadion vagy aréna ne úgy nézzen ki, mint egy hatalmas gép, vagy egy nagy, kitinpáncélos rovar. Függetlenül attól, hogy Barcelonában, Münchenben vagy Budapesten van. Pedig a sportlétesítmények éppúgy az épített környezetünk részei, mint bármely más középület. Sőt, tömegek látogatják messzi országokból úgy ezeket az épületeket, hogy az egész vidékből szinte nem is látnak mást, csak kedvenc csapatuk meccsének helyszínét, a stadiont.
Tudjuk, hogy az építészek keze egy stadion megtervezésekor a felhasználható anyagok, erőforrások és a sport jellegéből adódó méretek okán erősen meg van kötve. A Sepsi Stadion tervezése viszont a politikai környezet miatt sem volt egyszerű, az építés drámájában a terv egy olyan labdaként viselkedett, amely sok passzon keresztül ért be a kapuba. A kezdőrúgás egy itthoni fejlesztő cégtől indult, amely egy ottani csapatnak adta át a munkát, majd már a szerkezetépítés fázisában érkezett a felkérés egy gólpasszra, amelyet Dobrosi Tamás adott meg a projektnek, a gólt pedig egy acélszerkezeteket gyártó, ugyancsak helyi cég és a generálkivitelező rúgta be. Ráadásul minden passzolás a digitális térben zajlott.
Dobrosi Tamás építészeti feladata ebben a folyamatban egyetlen homlokzatra korlátozódott. A korábbi főhomlokzati látványtervekre skiccelt egy anyagában abszolút modern, fémlemezekkel dolgozó, de formavilágában teljesen helyi, fedett-nyitott előtérsort. A gólpassz nagyon elegánsan sikerült: egy vörösre festett acélburkolatos kocka helyett ezt a posztmodern formákká nagyított, a helyi kultúrára reflektáló, a megrendelő kívánsága szerinti “aranyló” tetős főhomlokzatot kapta a stadion. A fiatornyokat utánzó sárgaréz-arany színű fedés és a boltívekkel összekötött fehér, robosztus vasbeton pillérek vakítóan világítanak a mindig sötét összhatású épületbogár előtt. Az épület elé tett tömegek emberléptékűvé, otthonossá, ugyanakkor emblematikussá is tették a stadiont. A tervező ezzel a gesztussal több igényre válaszolt; egyúttal vissza is simította a VIP-lelátó tömegét a stadion tömbjébe, és a média, személyzet bejáratát eltakarta az illetéktelen pillantások elől.
Az építkezést a magyar állam finanszírozta, de a térségben egyfajta nemes versengés alakult ki a román és a magyar fejlesztési lépésekben: néhány évvel a stadion előtt készült el a Sepsi Aréna a román állam finanszírozásában, amely kosárlabda mérkőzéseknek ad helyet, és már tervezik a közelben a jégkorong csarnok felépítését is.
Egy biztos, az épületegyüttes eddigi legemblematikusabb, legemlékezetesebb építészeti alkotása a Sepsi Stadion. Minden sportlétesítmény példát vehetne róla, hogy így lehet egyszerre modern és mégis épületszerű, a helyi épített környezetbe illeszkedő, valódi jel.
Szöveg: Boór Bernadett
Fotó: Kónyi-Kiss Botond és Boór Bernadett