Sokszor hallom építész zsűrikben, hogy olyan vegyes építészetet mutat a meglévő környezet, amelyhez építészként nem tudnak igazodni. Ezzel a féligazsággal kellett szembesülnöm nekem is jelen ház tervezése kapcsán.
„SZENT MIKLÓS SÜVEGE” – Családiház Szigetszentmiklóson
Heil Tibor elhunyt építész barátom Erdélyből származó ismerősei kerestek meg az adott feladattal. Tény, hogy a választott, kiváló adottságú telek közvetlen környezete nem volt túl inspiráló, de számomra mindenképpen kellett valami kiindulás a tervezéshez. A család igényei, összetétele, életvitele az alap, de azon túl a tervezett épület „hosszú része” a hagyományos szigetszentmiklósi tornácoszlopos házakból indult ki és mellé került az Erdélyre utaló „négysarkos torony”, mely Szent Miklós süvegformáját veszi fel. E kettőből bomlik ki a ház, amely a kerttel és melléképülettel a hajlított kerek teret formázó, fedett nyitott teraszokkal szervesül a kerttel és a hagyományos régi házak térstruktúráját idézve a kertet (íves teraszt) teszi a „nappalivá”.
A házat megszerető tulajdonosok és kivitelezők aztán a tervemet vitték tovább, anyaghasználatban kőburkolatokban belsőépítészetben szervesültek vele és így vált sajátjukká. Míves, minőségi anyagok, az utolsó részletig kivitelezett kert és burkolatok teszik teljessé a képet, teszik élhetővé a házat.
Mert a legfontosabb, hogy a házban élet van, a kert lélegzik, belső terei személyessé váltak, az épület már az Övék. És az építész csak reméli, hogy a minden évben érkező Szent Miklós boldogan hoz ajándékot a házba kicsiknek és nagyoknak egyaránt!
Szöveg: Jánosi János
Foto: Jurassza Zsófia
