A magyarországi református közösségek történetében nem ritka jelenség, hogy emberöltőnyi időt kell várni egy templom megvalósulására. A közelmúltban jó példa volt erre Szécsi Zoltán és Óndi Szabó Lajos svábhegyi temploma (2014) , vagy Sajtos Gábor gyülekezeti háza Szandaszőlősön (2012). Ezekről a szakma kellőképpen meg is emlékezett, ám tavaly szeptemberben egy hasonló közösség kiemelt sajtófigyelmet kapott. A Magyar Nemzet adott hírt a pesterzsébeti református templom felszenteléséről, amelyet Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében celebrált. Nem véletlen ez, hiszen egy olyan templomról van szó, amelynek első vázlatát Makovecz Imre vetette papírra, és a Mester egy kései tanítványa, Dósa Papp Tamás fejezett be.
A befejezés jelentése persze vitatható. Egyrészt azért, mert egy szívvel-lélekkel tervezett építményt befejezni nem, legfeljebb abbahagyni lehet. Másrész azért, mert Makovecz nem hagyott hátra kész tervet, így a fiatal építész feladata nehezebb volt a fizikai kivitelezésnél. Egy vázlat és szóban átadott pontos ideák nyomán kellett elindulnia, amelyek kifejtésénél csak saját intuícióira támaszkodhatott. Mit jelent ez? Lényeglátást, személyes önmérsékletet, és a módszertani hagyomány önálló alkalmazásának képességét. 2006-ban José Oubrerie sem támaszkodhatott egyébre, amikor Le Corbusier vízióját, a Szent Péter-templomot kivitelezte Firminyben, amelyre az utókor – szintén vitathatóan – a modern mester műveként emlékezik. A viták azonban idővel elülnek, és marad a műalkotás, a szakrális tér ünnepe.
Szöveg: Katona Vilmos (Dr. habil.)
Fotó: Dósa Papp Tamás
A cikk teljes szövege az Országépítő folyóirat 2022/4-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
