A cikk első részében Grátz Antallal olvashattak egy interjút, a biatorbágyi általános iskola vakolathímeiről. A második részben a tizenkét vakolt és egy faburkolatos belső oromzat pontos szimbolikáját az építész ismerteti.
A drámapedagógia terem homlokzatán látható, buzsáki vagdalásos, rátétes hímzés átdolgozásával készült e vakolathím a díszterem homlokzatára, az agancsszerű ferdetámasz csokrokkal alátámasztott tetőzetű aula tengelyébe. Az agancspár, a szerves élet „műszere” által bemért Iker típusú viselkedés háttérsugárzásként és mintául szolgál az iskolai intézmény közepén. Mitikus történelmünkből ez a csodaszarvas legendája, melynek képi olvasata szerint a szerves élet csodáját egymással párhuzamosan, egymást segítve lehet csak nyomon követni. Az új élet, az élet folytonossága ennek nyomán fakad.
2. A táncterem hét mozgósító késztetőerő közül a vénuszi tulajdonságokat képviseli. Vénusz nemcsak az érzéki, művészi Bika havában, májusban, hanem a vénasszonyok nyarában, a Mérleg jegyében is otthon van. A Mérleg keleten: Sárkány. E tulajdonság a kétserpenyős feltételes szeretet, az az elváráshalmaz, mely a szűzi jóhiszeműségünket állandóan elrablással fenyegeti, akárcsak a mesében a királylányt. A sárkányainkat tehát önmagunkban kell legyőznünk. Így kerültek ők a két nemet párosan „megdolgoztató” táncterem homlokzatára.
3. A magyar nyelv, és ebből következően a gondolkodásunk részben atyai, jupiteri természetű. Egyrészt, mert a pásztorhagyományunk a Jupitert a magyarok csillagának nevezi. Másrészt, mert nyelvünk egyik sajátossága az ingyenkegyelemmel élő atya fogalmának, szavának ismerete, mely a környező európai nyelvekből teljességgel hiányzik. Az ingyenkegyelem, a feltétel nélküli szeretet egyik képjele a fiait envérével tápláló pelikánmadár. A noszvaji festett mennyezetű templom egyik kazettájához hasonlóan e fészket egy jeles fára helyeztük, mely a nemzet címeréből mint nemtőből hajt ki, rendeltetési helye pedig egy, a korunkra jellemző téridőkeretek közé helyezett áldozati oltár. A Bécsbe elorzott ún. Atilla-kard pengéjéről származó két sárkány a többletképességekkel járó többletkötelességeket, elvárásokat jelzi, egyúttal az ínséges időkben védi és melegíti is a nemzet életfáját.
4. A történelem szaktanterem oromzatán a vakolathím egy mentőhajót idéz meg a mi korunkban, a Vízöntővel átitatott Halak világhónapjában. Árbockosarát a magyar címer képezi, mivel meggyőződésem szerint legmesszebbre a magyar nyelvvel és a magyar üdvtörténettel láthatunk. Vitorlájának hajtóerejét a lélekmadár-dal, az Igével való teremtés adja, míg a vitorla mintázata egy népdalhimnuszunk képi beszéde: „Töltsd tele pajtás poharad, míg el nem vásik a fogad. Így jár, aki mindig bort iszik, míg a temetőbe nem viszik.” A pohár a Getszemáni-kert pohara, a bor az utolsó vacsora bora, az önfeláldozó tevékenység itala. A fog elvásása a fölösleges dolgok elengedését jelenti. Nemcsak az egyén, hanem a nemzet, a népek Krisztusa, Magyarország fogságáról és az abból történő szabadulásról, a feltámadásról is tanítanak e himnikus sorok. A fog-ságból, a fogsorok negatívjából fokozatosan az emberség bontakozik ki, s ölt testet egy szinttel lejjebb a mentőhajóban. A mesében is a mesehős „ment, mendegél”. Vagyis miközben megy, járja a „menjek!” útját, közben menti a mentendőt, az örök emberit. Korunk feladata ez.
5. A számítástechnika terem homlokzatán a Molnár V. József által felfedezett matematikai világmodell jelrendszerével képzett világfa áll a tengelyben, körülötte a jelrendszer elemei, illetve alapkiindulásként a bináris számrendszer alapjául szolgáló fény és árnyék kettőssége és viszonyrendszere. Lásd a szerző Világ-virág című könyvét. A modell kellő jelentőségű kidolgozása a jövő nemzedékre vár.
6. A fizika, kémia, biológia szaktanterem homlokzatán a kép alapjául Jóna József pásztorfaragó 19. századi faragott tükrösének szentképe, a „Vélekedő betyárok” szolgál. Fizikai erőt ők nem alkalmaznak egymás ellenében, ezt a „Fegyvert lábhoz!” tartás mutatja. Amit egymás fejéhez vágnak, azok a szellemiek; e szinten az elveiket ütköztetik. E párhuzamos, soha egymás ellenében, mindig csak egymásért küzdő magatartás közén a fegyverekből egy ház, azaz egy szentegyház rajzolódik ki, melyben a lelkiség magasságában egy kereszt alakú dicsfény jelenik meg: a Jézus Krisztus-i teljesség; s eme egyházon kívül, azaz a világiak terén is további pluszjelek, azaz többletek. A kvantumfizikában e magatartás többleteit a híres kétréses kísérlet igazolja; hatása a fizikán túlmutatva a páros emberi kapcsolatainkra is jellemző, a fizikusok számára is misztikum.
A csoportszobában a homlokzata alapján Kerekegyházszerű foglalkozásokat is lehet tartani, hiszen ez itt a mindent megvilágító Világ Világossága, a Krisztus-arcú Igazság Napja, közegével, a tizenkét jegyű állapotövvel, azaz állatövvel. Az állatöv az időben a teremtett világ Rendezőjének évről évre másként, mégis hasonló tanulságokkal ismétlődő dramaturgiája, vagy ha úgy tetszik, forgószínpada. A világegyetem professzorának csillagos égboltja pedig az ő éjfekete iskolatáblája, benne az állatöv térbeli megjelenésével, az állatövi csillagképekkel. E homlokzaton a könnyebben elsajátíthatót, az időbeli jegyek mozgásdiagramjait idéztük meg, melyek hajdan az általános műveltség alapjaihoz tartoztak…
A fizika-biológia-kémia szertár oromzatán a Hold képviselteti magát, a Napnak tükre. Itt a Nap oromzatával szemben helyezkedik el, hiszen ahogyan Jézus Krisztus az Igazság napja, úgy Szűz Mária az Igazság Tüköre. Egyben a Tengernek csillaga, vagyis vénuszi minőség is. Így együtt ő a Szűz Anya. E minőség egy mesénkben, mint erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony szerepel. A hold a (víz)tömegeket, az ár-apály jelenséget, a növényi és a női nedveket mozgatja. De vajon miféle szellemi és lelki együttállás képes felragyogtatni az Igazság Napját a népben, s hatást gyakorolni a társadalom sokaságára? És mikor van ennek ideje? Pusztán költői kérdések ezek?
A tankonyha homlokzatán az öt elemi tulajdonság, úgy, mint a TűZ, a GőZ (GáZ), a VíZ, a MáZ, és ötödikként a LáZ a kvintesszencia jelenik meg − ezek egyben emberi adottságok is. Ezeket itt Biatorbágyon nem önmagukban jelenítettük meg, hanem a hozzájuk rendelt állatövi keretek között, összevonva az elemi tulajdonságok jegybéli képviselőit. De nem a statikus négyelemű állatövben, ami térbeli értelemben a kerekegyházaknak megfelelő téridőkeret, hanem a szkíta hagyományból a manicheizmus oldalágán keresztül fennmaradt, s az állatövet ez ötödik elemre mint tengelyre felfűzött modellt használtuk itt. Ez nem mond ellent a négyelemű rendszernek. A magyar néphagyomány, benne népmeséink dramaturgiája ezzel is él, amint ezt Pap Gábor a meseelemzéseken keresztül kimutatta. Az ötelem-rendszerre felfűzött állatövnek, mint téridőkeretnek a tengelyes, hosszházas szentegyháztér felel meg. E két tértípus nemcsak az építészet sajátja, hanem a jó pedagógus maga is él e tértípusokkal – értsd így is, igei értelemben is: e térítő típusokkal. Év elején „demokratikusan” – pontosabban egymás mellé rendelten – körbeülnek, ahogyan a tűz körül is tesszük; mindenkinek egyenlőképpen szót adva. Ez a közösségbe történő beavatás helye, ami egy iskolában jobb híján a tantermi kuckókban esedékes bizonyos időközönként. A tanítás viszont már hierarchikus rendben folyik, ahogyan a hossztengelyes egyházakban is egy irányban sorakoznak a hívek, vagy mint a csatamezőn, egyazon cél érdekében. Tehát egyáltalán nem bonyolult, hanem nagyon is a hétköznapokban, sőt az iskolai nevelésben is megélt és leellenőrizhető ismeretekről beszélünk. Az ötelem-rendszer megjelenítéséhez a festett mennyezetű egyházaink képi öröksége szolgált forrásul. Nehogy esetleg azt higgyük, hogy mindez eretnekség vagy divatos ezotéria. Ezért jelzem, hogy e sorok írásának idején éppen Itáliában, Sansepolcróban tartózkodva Pierro della Francesca Krisztus feltámadása című képe előtt Pap Gábor hívta fel a figyelmünket arra, hogy a festőóriás jóvoltából a sírt őrző négy katona, illetve Krisztus személyén a 4 + 1 elemi tulajdonság sugárzik keresztül, a mindenkori feltámadásról képezve bennünket.
A funkcióból következően a Tűz elemét idéztük itt meg. Az emberi természetben a tűz harmonikus formájában a lelkesedést, lendületet, spontaneitást, akaraterőt jelenti, míg diszharmonikusan a törtetést, másokon átgázolást tömöríti egyetlen képjellé. Mi itt a Kos és az Oroszlán jegytulajdonságokban idéztük meg, a kórósi református egyház festett karzata alapján.
A rajz szaktanterem oromzatán az ötelem-rendszerből a Víz elemét idéztük meg szintén a kórósi egyház karzatának festményeiből kiindulva, három állatövi jegy mozgásdiagramján keresztül. A víz, mivel összenyomhatatlan, a legapróbb rezdülésre is érzékeny. Így az érzékeny emberi lélek rezdüléseit hivatott képviselni, úgymint az együttérzést, a ráérzést, a beleérző képességet, a gondoskodó lelki odaadást, de pusztító formájában akár a gátszakadást követő hisztériát vagy az érzelmi zsarolást is megidézi. A Halak és a Rák jegye mellett meglepő módon az ötelem-rendszerű állatövben a Szűz jegye is idetartozik, ami a statikus négyelem-rendszerben – az antropozófia csak ezzel dolgozik – egyértelműen földes, gyakorlatias jegy. Az ötelem-rendszer pedagógiai gyakorlata azonban számon tartja, hogy statikus emberi tulajdonságok egyazon cél mögött felsorakozva képesek színt váltani, átcsoportosulni. Nem kicsi tapasztalat ez a hajdani műveltségünkből.
A technika terem magától értetődően a gyakorlatias Föld, vagy másképpen a Máz elemének feleltethető meg, melyet az ötelemű állatövből a hurkos vonalvezetésű Bak és a Bököly (Skorpió vagy Kígyó) képvisel. Itt ismét annak a pedagógiai ismeretnek, bölcs természetrajznak lehetünk tanúi, mely tudja, hogy a statikus állapotában vizes jegyű Bököly közösségi feladatot kapva két lábbal a talajon fog helytállni. Az állatövi jegyek nem ezo-, mizu’?, vagy bizsu, hanem olyan tömörített képi fájl formátumok, melyekkel eleink rövid idő alatt nagy sűrűségű tartalmakat voltak képesek közölni. Hasonlóan, mint ahogyan mi is tesszük manapság, csak nem képi, hanem gépi úton, a mammutmail vagy a toldaccuccot segítségével.
A balszárnyon található pihenő fából készült ötödik homlokzata eltér e szárny többi négy vakolathímes homlokzatától. Az ötelemű állatöv tengelyével, az ötödik elemmel, a Nyilas-Ikrek jegyek között húzódó élettengellyel áll tartalmi fedésben. Az ötödik elem, a belső Láz, az atyafiúi emberség fogja össze a többi négy elemi tulajdonságot, ahogyan a hüvelykujj teszi lehetővé, hogy ne csak magunknak kaparjunk, hanem az öt ujjal munkálkodva másoknak adjunk. Hiszen ez teszi az embert emberré. A TűZ, a VíZ, a GáZ és a MáZ a LáZzal együtt lefedi mind a hat vázhangzó kategóriát. Ilyen nyelvet nem lehet kitalálni, sem pedig innen-onnan kölcsönözni. Ilyet csak kapni lehet, mégpedig felülről. Így becsüljük meg!
A képet Makoldi Gizella festőművész festette, a tantermek felirataival egyetemben.
Az idegen nyelvek tantermén a Gőz vagy Gáz elemének jutott e helyszín, hiszen amikor beszélünk, azt a levegőbe tesszük. Az idegen nyelv tanterméhez olyan képet választottunk Pap Gábor segítségével a kórósi egyház egyik padelőlapjáról, mely a szervetlen igehirdetést példázza. A beszélő madarak csőréből nem a fejükből gondolatként kipattanó, virágzó természetű alakzat terem, hanem egy mechanikusan sokszorozódó, önmagát ismétlő forma, mely az egyik esetben a középütt lévő életfa oldalhajtását a keletkezésénél, míg a másik esetben a végeredményénél támadja. De az élet fája maga is felülről lehatárolt. Jól összehasonlítható mindez Kóróson az Igével való szerves teremtés példázatával. Idegen nyelvet a magyar kellő megbecslése mellett szabad csak tanítani, hiszen nyelvünk, azaz gondolkodásunk ismeri a Szentlelket (a körülöttünk lévők csak a Szent Szellemet), ismeri az atya szót, és gyakorolja is kegyes természetét. Nem korlátozza a nemek útján a teremtett világot; nem tulajdonít túlzott szerepet a birtoknak, hiszen a -nak, -nek ragok a részes eset ragjai; s az igenévszók révén ismeri és éli az állapot és folyamat egymásba fordíthatóságát. És végül, mivel örök szavunk is kettős jelentésű, ezért – más nyelvek talán tékozló fiúi természetétől eltérően – öröke még mindig az, ami örök, vagyis a nem szűnő, folytonos élet, maga a halhatatlanság. Ez nem dicsőség, hanem súlyos felelősség, melyet mégis, mi is így jellemezhetünk a krisztusi szavakkal: „Az én igám édes, az én terhem .”
Szöveg: Grátz Antal, Csóka Balázs
Fotó: Szántó Tamás