2022. szeptember 14. és november 20. között látható a Pesti Vigadóban az intézményes magyar műemlékvédelem 150 éves fennállásának alkalmából összeállított tárlat – az „Évszázadok öröksége – A magyar műemlékvédelem 150 éve”.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) a szeptember 13-i ünnepélyes megnyitót megelőzően lehetőséget adott a sajtó képviselőinek a kiállítás megtekintésére kurátori tárlatvezetéssel.
A két szinten, 600 m2-en, mintegy 700, a MÉM MDK gyűjteményéből származó dokumentum és műtárgy tíz különböző, egymásra épülő téma köré csoportosul, így lehetőséget adva a kiállítás látogatóinak a műemlékvédelem történetének, működésének, különböző aspektusainak megismerésére.
A földszinti kiállítótérben didaktikus jellegű összeállítások mellett interaktív, a szemlélőt is bevonó installációk és audiovizuális anyagok is színesítik a bemutatott témát. A látogató itt megismerheti a magyar műemlékvédelem intézménytörténetét, az egyes korszakokban vállalt feladatait és eredményeit, magát a védés és műemlék fogalmát, ennek folyamatos alakulását. Láthatjuk a műemlékvédelem fogalmának társadalmi tudatosítására tett törekvés eszközeit a hatvanas évektől napjainkig, a műemlékek hasznosításához való hozzáállást a múltban és jelenben. A helyreállítási elvek kapcsán is különféle magatartási formákat, fogalmakat ismerhet meg a látogató, a konzerválástól a restauráláson át az állagvédelemig és purizmusig. Mindezen témák szemléltetésére fotók, rajzok és eredeti dokumentumok állnak rendelkezésre, melyeket tablókon vehetünk szemügyre, vagy tárló fiókokat kihúzogatva fedezhetünk fel.
Az ismertető összeállításokból megismert elvek gyakorlati megvalósulását két példán keresztül mutatja be a tárlat, s ezeken keresztül megismerhetjük a halott- és élő műemlék fogalmát is – előbbi a rom állapotban fellelt épület, utóbbi állandó használatban van, így dinamikusan változó igényeknek kell megfelelnie. Ezek a kiemelt emlékek a visegrádi Salamon-torony és a pannonhalmi bencés főapátság és templom együttese. Ezen emlékek esetében talán a legmeglepőbb és leglátványosabb bemutatott anyag a Salamon-torony helyreállítására készített, ötvenes évekbeli vázlattervek sora, mely különböző, máig kortársnak ható kiegészítésekre tesz javaslatot.
A terem két leglátványosabb eleme kevésbé tudományos megfogalmazású, viszont annál emlékezetesebb. A terem középpontjában elhelyezett, lamellákból álló, kockát formázó installáció a 150 év – 16000 műemlék címet viseli, s sematizált, egymással átfedésben megjelenített ábráival a magyar műemlékállomány volumenét és sokféleségét hivatott megsejtetni – Kovács Gergely kurátor szavaival élve. A terem végében megjelenő óriáskivetítőn felnagyított, animált építészeti rajzok és dokumentációk láthatók, olykor magától értetődő, olykor egészen meglepő kiegészítésekkel – legyen szó a nyitrai vártemplom kelyhébe ostyát mártó kézről, vagy a bártfai Szent Egyed-templom stallumának csipke díszein át pislogó cirmosról.
A tárlat második része felé tartva a pihenőtérben összeállított fotógyűjtemény arról mesél, mennyire természetes hátterét jelentik a mindennapjainknak az abban megjelenő műemlékek. A fotók két téma szerint csoportosulnak: az egyik gyűjtés a műemlék-kilincsek fotóival emeli fókuszba a részleteket, a másik téma amolyan „turista fotók” albuma, a MÉM MDK és a Fortepan gyűjteményeiből válogatva.
A kiállítás alsó szintjén a műemlékvédelem gyakorlati oldalával ismerkedhetünk meg. A tari római katolikus templom helyreállításán keresztül látjuk a műemlékvédelmi beavatkozások során együtt dolgozó szakmákat, és az ilyen munkát kísérő dokumentáció volumenét. Láthatjuk a műemléki dokumentálás módszereit, az 1:1-es átrajzolástól, majd rekonstrukciós rajzoktól az egyetemi hallgatói felméréseken át a fotózásig. Külön összeállítás mutatja be a rom állapotú műemlékek kezelését, Zsámbékot és az óbudai amfiteátrumot példaként hozva, az elméleti rekonstrukciók használatát a helyreállításban – Diósgyőr, Visegrád és Simontornya példáján keresztül, illetve a műemlékvédelem és kortárs beavatkozások viszonya is bemutatásra kerül. A kiállítás lezárásaként hatvan fotóból álló arcképcsarnok mutatja be a műemlékvédelemben meghatározó, már eltávozott szakembereket, valamint kisfilmben szólalnak meg a MÉM MDK mai munkatársai a műemlékvédelemmel kapcsolatos tapasztalataikról.
A kiállított anyag, a vizuális, írott és kézzel fogható tartalmakkal önmagában is informatív, majd – a kiállítás kurátorainak elmondása szerint – kurátori tárlatvezetésekkel, kerekasztal beszélgetésekkel és múzeumpedagógia foglalkozásokkal tennék azt élőbbé az érdeklődők számára. Dr. Nagy Veronika művészettörténész, a kiállítást megnyitva szintén a műemlékvédelemről való társadalmi párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, s arra, hogy az ehhez hasonló események, kiállítások nélkülözhetetlenek a műemlékeinkről való gondolkodás, gondoskodás szempontjából.
A kiállítás megnyitójára 2022. szeptember 13-án, 17 órakor került sor. Az eseményen köszöntő mondott: Lánszki Regő, Építési és Beruházási Minisztérium, építészeti államtitkár; Turi Attila, az MMA alelnöke; Richly Gábor, az MMA főtitkára; Dr. Almássy Kornél, a MÉM MDK igazgatója. A kiállítást megnyitotta: Dr. Nagy Veronika művészettörténész, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója.
A kiállítás kurátorai: F. Dóczi Erika, Kádár Zsófia, Kovács Gergely
A kiállítás megtekinthető: Pesti Vigadó, 2022. szeptember 14. – november 20.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotó: MMA
