Idén Yasar Meral grafikus, tervezőművész, Szőcs Éva Andrea DLA vizuális- és keramikusművész, Mascher Róbert DLA formatervező iparművész, Székely Orsolya iparművész, Borbás Dorka üvegművész részesült Ferenczy Noémi díjban. Ez alkalomból közzétesszük a Székely Orsolya üvegművésszel az Országépítő 2019/1-es számában megjelent interjút.
Fénnyel öltöztetett terek
Hogyan kerültél kapcsolatba az üvegművészettel, és azon belül a lámpatervezéssel? Volt valamilyen kötődésed a művészi pályához?
A családban nem volt művész, de édesanyám gyönyörűen varrt, hímzett és szőtt. A rajzolás, festés nekem mindig örömöt okozott, így a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába felvételiztem ötvös szakra. Innen mentem a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakára. Az üveg nagyon csábító anyag, akár hutakész, akár csiszolt formában. Mindig más és más, ahogy a fény csillan vagy átesik rajta. Ezért ékszereket szerettem volna készíteni fém megfogásokkal. Ezenkívül vonzott a gyári tervezés is. Akkor jártam Finnországban, s láttam az Iittala gyár termékeit, amelyekhez képest a hazai üveggyártás más utakon járt. Azután jött az újabb csábítás. Világítástechnikát tanultunk, és egy éven keresztül Debreczeni Gábor tanár úr a világítástechnikai intézetben minden héten egy délelőtt engem okított a fénnyel kapcsolatos tudásra. Ezt az odafigyelést azzal lehetett meghálálni, hogy lámpával diplomáztam.
Mi volt a diplomamunkád?
A Janáky István építész által tervezett irodaházba készítettem világítást és bejárati üvegtetőt. Ebből rögtön élő munka lett. A lámpákat kis módosítással megrendelték a Virág Csaba tervezte tatabányai Közművelődés Házába, s már meg is jött a következő megbízás az OTP-től két hatalmas csillár elkészítésére. A lámpák készen lettek, felszereltük, s nekem hónapokig rémálmom volt, hogy hol hibáztam, mikor fog leszakadni. Mi ugyanis statikát nem tanultunk, komolyabb műszaki képzést nem kaptunk. Z. Gács György, Bohus Zoltán, Horváth Márton tanár urak nem erre az útra irányítottak. Szerencsémre komoly iparosmesterekkel hozott össze a sors, akik segítettek. Rengeteget tanultam tőlük, sokukkal 47 év elteltével még ma is együtt dolgozom (Margitay István, Huber István, Morocz Miklós). A rémálom nem vált valóra, a csillár a mai napig a helyén függ.
Hogyan inspirál téged az adott épület?
A teret kell mindig magamba szelídíteni, megfejteni. Átvenni a léptékét, szerkezetét, anyagait, motívumait. Szóval kicsit azonosulni vele, s akkor az ember érzi az arányt, az oda valót. Mindig az arány a legfontosabb, akárcsak a hétköznapi életben. Meg kell ismerni a funkciót, ez az anyag- választást is befolyásolja, s a fény tömegének, irányának elhelyezését. (Egyenletes fényeloszlás? Irányított fény? A tér fénnyel való zugosítása?…) A lámpák nem a berendezéshez tartoznak, hanem a tér részei, hiszen hatalmas térszervező erejük van.
Előfordulnak különleges igények?
Minden egyedi lámpa más-más igényre készül, de általában adódnak műszaki nehézségek, amelyekre külön kell figyelni. Például a Budai Irgalmasrendi Török Fürdőben nagyon magas, 90%-os a páratartalom. Áramszünet esetén még hat órát világítania kell a lámpának, s mindez a műszaki tartalom férjen el egy fáklya méretű lámpában. Vagy itt van a Pécsi Szent Mór Iskola díszterme, ami 18 X 6 méteres tér, 6 méter belmagassággal, kazettás famennyezettel, s a falakon 1 méter 50-től fölfelé freskók, amiken fehér festés van de ott szerelni, fúrni nem lehet. Ezen-kívül a termet kápolnának, hangversenyrendezvény-teremnek is használják, ezért erős és derengő fényre is szükség van. Ilyen nehezítő körülmények között születtek meg ide a 3,3 méter magas konzolos lámpák, utolsó rögzítési pontjuk 1,5 méter acélszerkezet, ami fölfelé már a réz és az üveg eleganciájával fogja a teret. Ezek a nagy méretek a rajzasztalon vagy egy kis irodában megdöbbentőek − csak a saját helyük igazolja méretüket.
Mindig készítesz modellt? Hogyan zajlik a tervezés folyamata?
A tér teljes megismerése után összeáll a világítótest képe. A tervrajzokon ellenőrizni kell az arányokat. Ezután jön a modellkészítés. Néha csak kicsi, hangulatot idéző, szinte ékszerszerű, de legtöbbször 1:1-es méretű teljes vagy részletmodell. Ezeknek a daraboknak három hasznuk van. A terv igazolása felém; a megrendelő, aki rajzot nehezen olvas, kézbe veheti a papírmodellt. S a gyártásban részt vevő mesterek is egyben látják a végeredményt. Ezeknek a modelleknek az elkészítése nagy szórakozás is, amit gyakran esténként játszva, Istvánnal (Ferencz István Kossuth-díjas építész – a szerk.) együtt csinálunk. Ő a modellezés nagy mestere.
Hány szakma vesz részt a kivitelezési folyamatban?
Ez egy többszakmás műfaj. A különböző terekbe nem csupán formailag, tömegre, hanem anyagára és szerkezetére nézve is más-más lámpa kell. Lehet szó vasról, krómacélról, rézről, bronzról, fáról, kőről, a hozzá csatlakozó üvegről, vagy akár a marhahólyagról. Ha csak arra gondolunk, hogy az üvegnek hány fajtája van, hogy a sík- és az öblös üvegen belül milyen megmunkálási lehetőségek vannak, a variációk tárháza szinte végtelen. Az ehhez szükséges felszereltséget azonban egy műhelyen belül nem lehet megoldani. Nagy tudású mesterekre – öntő, fémnyomó, esztergályos, kovács, csiszoló, elektromos szerelő – van szükség, akikért bizony olykor nagy távolságra is képes vagyok elutazni, ha olyan a tudásuk és az emberségük (Robotka Zoltán, Tündik Zoltán, Gál Márta, Nagy Dezső). Kollégákkal is együttműködtem, dolgoztam Félegyházy Károllyal és Szentágothai Dezsővel. Az egyik most futó munkámat a tolcsvai Oremus borászathoz a tiszaeszlári Vajda László kovácsmester akadémikus (Népművészeti Tagozat) készíti. A munkánk egyik legszebb, legizgalmasabb pillanata, mikor a sok-sok elkészült alkatrész szépen kiterítve sorakozik a műhely asztalán, s indul az összeépítés, nő a lámpa, fogynak az alkatrészek.
A készültség mely fokánál keresnek meg téged: a terveknél, vagy már a kész épületnél? Érzel-e változást az elmúlt évtizedekhez képest a tekintetben, hogy ma egyedi épületekbe is sokszor tucatáru kerül, a katalóguskínálat ural mindent?
Igen, ez érezhető tendencia, ma óriási a választék. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy az egyedi lámpa sem feltétlenül drágább. A problémát inkább a közbeszerzés által meghatározott keretekben látom. Ez egy olyan kényszerpálya, amin elvesztem a kapcsolatot a megrendelővel, akit adott esetben nem tudok rávezetni a jó megoldásra. Ha fel is kérnek a lámpák kiviteli tervére, annak legyártásáról már a generálkivitelező rendelkezik, és sokszor olyan lényeges kérdésekbe sem tudok beleszólni, hogy milyen vastagságú lemezt használjanak. Ennek ellenére mindig nagy öröm, ha elkészül egy-egy munkám.
Változott idővel a világítástechnika is?
A normál elektromos foglalatok szerelését ma sok esetben a LED-technológia váltja fel. Ezzel a korábbinál jóval kisebb méretben, színhőmérséklet szerint változatos, egészen különleges fényeket lehet varázsolni. Igaz, ennek megoldásához már külön szakember szükséges, ezt a varázslatot Eperjessy András tudása hozta az életembe.
Sorozatgyártással sosem foglalkoztál?
Mint említettem, a finn üvegipar tömegtermékei megérintettek. Nagyon örültem, amikor a karcagi üveggyárba küldött Z. Gács György szakgyakorlatra. Kis, kézművestechnikát alkalmazó, különös, színes üvegeket gyártó hely volt ez. Egy kis csoda! Itt ismertetett meg Suháné Somkuti Katalin tervezőnő az üveg sok kis fortélyával, amit csak gyári körülmények között lehet előállítani. Itt olvasztottak a diplomámhoz olyan üveget, ami meleg hatású világos üveg, de ha fúvás közben bizonyos részeit visszamelegítjük, gyönyörű sötétbarnává válik. Így meg tudtam oldani, hogy a fény például lefelé erős, tiszta, fölfelé meleg, sejtelmes legyen. Ebben az üveggyárban dolgoztam először ösztöndíjasként, később mint tervező. Lámpákat terveztem, s ehhez egy fémműhelyt is beindítottak. A lámpák kereskedelmi forgalomba is kerültek.
Mi a különbség az egyedi és a tömegtárgyak között?
Egyedi lámpákat egy adott térbe tervezünk, míg a tömegtermeléssel készült darabokat a tér tervezője a karakternek megfelelően választja ki és helyezi el. A kereskedelemben beszerezhető világítótesteknek is megvan a térbeli helyük ott, ahol a funkcionalitás a legfontosabb, például irodaházak, tantermek, sportközpontok esetében. Az otthonok megvilágítására is számtalan különböző hangulatú világítótest kapható. Hiába van hatalmas választék, szükség lehet egyedi tervezésre, személyes igényre akár otthonokban is. Azonban vannak olyan terek, ahová nem lehet készterméket beépíteni, mert az a tér formarendjéhez nem illeszthető. Az ilyen tértípusok megkívánják, hogy a világítótest a tér része legyen, testvériesüljön az adott épülettel, de a mai igény szerint, a jelennek megfelelően.
Ma néhány éves ciklusokban rendszerint „átöltözik” egy-egy tér, a „termékcsere” indokolatlanul gyors. Ez kapcsolatba hozható az állandó kényszeres trendkövetéssel is. Felbukkant az eldobható építészet, a gyorsan eldobható tárgykultúra, ami korunk egyik legnagyobb ellentmondása. Elvárják a trendek követését?
Az eddigi gyakorlatomban, hála istennek, nem nagyon kellett szembenéznem a trendiséggel. Az egyediség eleve hosszú távra készül. Azokra a terekre, ahová én terveztem, a biztonság és a stabilitás jellemző. Ilyen az egyház, a várak, az igazságszolgáltatás vagy akár a borászat világa. Az itt megjelenő anyagok és technológiák is az állandóságot idézik.
A munkáidat nézve feltűnik, hogy egy-egy megbízónak több épületén is dolgoztál, akár hosszú éveken keresztül.
Mindig nagyon jó érzés, mikor egy megbízó hosszú évekig feladatokat ad. Sokszor voltam így. Az első OTP-megbízást további hat követte. Mindig szeretettel gondolok Solymosi Évára, aki hatalmas tudással vezette ezeket a beruházásokat, rengeteget tanultam művezetéseiből, és az emberek irányításáról. Később ő ajánlott be a Legfelsőbb Bíróságra is. S ez egy tizenkét éves munkakapcsolat lett. Közben több McDonald′s étterem iparművészeti munkáját is elkészítettem. Aztán jöttek az egyházi munkák Kozma Imre atya bizalmának köszönhetően.
A középületeken kívül magánmegbízók is megkerestek?
Volt néhány otthon is, ami nem könnyű feladat, mert itt személyes tárgyakkal teli élet folyik. Itt nem csak a térhez, hanem a használóhoz is igazodni kell. A középületeknek megvan a maguk törvénye, azon belül szabadabban lehet mozogni. A bíróságok esetében még az 1880-as években egy részletes szabályzatot állítottak össze, melyek rendelkeztek a telek főtéri elhelyezkedéséről éppen úgy, mint a bejáratról, a lépcsőről, a díszterem kialakításáról, a bútorokról és kiegészítőikről, a tárgyakon előforduló bírósági jelképekről. A megyei bíróságok gyönyörű épületeivel rengeteget foglalkoztam, szakmai életem egyik legszebb időszaka volt. A dísztermi, folyosói és irodai lámpákon (csillárokon, falikarokon, asztali lámpákon) kívül az ajtók üvegdíszeivel, a lift kialakításával is megbíztak, de terveztem ide dísztárgyakat is. Abban az időben dr. Solt Pál elnök úr és Dr. Zanathy János célja az volt, hogy egy-egy bírósági épület teljes körű felújításával és bővítésével nyerje vissza szépségét és használhatóságát.
Inkább régi épületek felújításában veszel részt? Ki keres meg, az építész vagy a tulajdonos?
Az esetek többségében műemlék, vagy műemlék jellegű épületekhez kérnek fel. Bizony nagy dicséretnek vettem, amikor a bírósági dísztermek átadása után megkérdezték, hogy a régi terv alapján gyártatták-e újra a lámpákat… Természetesen készítettem már új terekbe krómacél, letisztult formavilágú lámpát is. Általában már a tervezés során megkeres maga az építész, vagy egy-egy nagyobb megbízó. Előfordul az is, hogy közvetlenül a tulajdonossal állok kapcsolatban, hiszen a világítás nem kapcsolódik feltétlenül teljes építészeti átalakításhoz. Eddigi munkáim során együtt dolgozhattam többek között Lázár Antal, Virág Csaba, Basa Péter, Szalay Tihamér, Szily Balázs, Radványi György, Rudolf Mihály, Sükösd Zoltán építészekkel, valamint Hefkó Mihály, Somogyi Pál, és Tompos Lajos belsőépítészekkel.
Jelenleg min dolgozol?
A már említett tolcsvai Oremus borászat lámpái már gyártás alatt vannak. A közeljövőben indul a füzéri vár építésének II. üteme, melyhez beltéri lámpákat tervezek.
Ötvösnek készültél, majd – óriási léptékváltással – a lámpák felé vetted az irányt. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük ezeket a hatalmas, férfias erőt sugárzó tárgyakat, megtaláljuk bennük a női oldalt is, az ékszerekre jellemző finomságokat. Foglalkozol ékszerekkel is?
Életem első szakaszában időmet gyermekeimre, Mártonra, Bencére és a megrendelt munkákra fordítottam. Mostanában esténként játszom egy kis ékszerkészítéssel. Van néhány tervezett ezüst ékszer, de a többség pici, megmentett, használhatatlan alkatrész újraélesztése. Így minden darab más és más, és a kis részecskéknek még történetük is van. Valóban, úgy terveztem egykor, hogy ékszereket fogok csinálni, végül a másfél mázsás ékszerekbe szerettem bele…
Valljuk be, nem egyszerű pályát választottál. Mi a titka annak az örök optimizmusnak és elégedettségnek, ami téged jellemez?
Az egész eddigi pályafutásomat végigkísérte a szerencse. Megadatott minden, ami fontos számomra:
a haza, hogy magyarnak születtem;
a család – két fiam és férjem, Ferencz István építész, sok unokánk;
a barátok;
és a munka, amit szeretek, és melynek minden darabját emelt fővel vállalni tudom.
Dénes Eszter interjúja
fotó: Székely Orsolya, Dénes György
A lapszám megvásárolható ITT