„A Napló nemcsak időrendi beszámoló Hauszmann Alajos életéről, amelyet időskorában papírra vetett, hanem egyedülálló korrajz is a századforduló társadalmi berendezkedéséről, a polgári életről, hagyományokról, emberi és szakmai fejlődéséről, pályájáról. Példamutató életvitele, széles látóköre kimagasló egyéniséggé tette; mai szemmel olykor nem is tudjuk elképzelni, hogyan férhetett bele mindez az életébe. Céltudatos készülése a szakmára olyan neves, korának később elismert építészeivel hozta össze, mint Lechner Ödön vagy Pártos Gyula. Ezek az egyetemi barátságok, amelyek kitartottak a külföldi tanulmányok során is, meghozták a maguk gyümölcsét. A berlini évek, az európai tanulmányutak emlékeztetnek arra a a középkori tanulási folyamatra, ahol a pályakezdő útnak indul, hogy mesterséget tanuljon a világban – majd ezt a tudást rendszerezi és hazahozza. Az akkori vándorinasok mintájára több szakmai úton is járt hol egyedül, hol társaival, megismerve a különböző építészeti stílusokat és azok illeszkedését az akkori kor szelleméhez. Ezt a tudást úgy Hauszmann, mint Lechner vagy a többi, hasonló utat bejárt építész hazája kincsévé tette.” (Részlet Seidl Tibor előszavából)
Hauszmann Alajos naplója első alkalommal 1997-ben jelent meg, Dr. Seidl Ambrus, Hauszmann dédunokájának szerkesztésében. A 2022-es, második kiadást a korábbihoz képest teljesebb szöveggel, további írásokkal és gazdagabb képanyaggal állította össze a Magyar Művészeti Akadémia Kiadója a Hauszmann Alapítvánnyal és a Seidl családdal közreműködve. A kötet Hauszmann Alajos (1847-1926) két bőrkötéses naplójának, mű- és díjjegyzékének, egy utazási leírásának és vadászati visszaemlékezésének magyarázó lábjegyzetekkel kiegészített szövegét tartalmazza.
Hauszmann Alajos írásai a legkevésbé sem csak építészek érdeklődésére tarthatnak számot, minden olyan olvasó számára érdekesek lehetnek, akiket testközelből érdekel a magyar történelem vonatkozó korszaka, az értelmiség dualizmuskori és két világháború közötti hétköznapjai. A naplók első kötetéből származó feljegyzések inkább visszaemlékezés-jellegűek (az első kiadásban alkalmazott tagolást megtartva), a második kötet bejegyzései jóval napló-szerűbbek, konkrét dátumokhoz kapcsolódó szövegekkel. A kötet írásain keresztül bepillantást nyerhetünk az építész magánéletébe a gyermekkori kalandoktól a köművesinas éveken át, az itthoni és külföldi tanulóévekig. Éppúgy megismerjük Hauszmann szakmai előmenetelének részleteit, mint személyes életének megpróbáltatásait és örömeit, a világháború megélését. Megemlékezik barátai és pályatársai életéről és haláláról, gyermekek és unokák esküvőiről, fontosabb munkákról az Igazságügyi Palotától a meg nem épült Parlament-pályázaton át a Budavári Palota átalakításáig. Hauszmann 1914-es utazási feljegyzéseiből részletes kitekintést kapunk egyiptomi és palesztin útjára, az utolsó fejezetben pedig az építész vadászattal kapcsolatos élményeit olvashatjuk.
A kötet felépítése jól követhető, a részletes névmutató gyors áttekintésre ad lehetőséget. A gazdag képanyag rengeteg családi fotót tartalmaz, melyeknek köszönhetően az olvasó arcot tud kötni a feljegyzésekben szereplő nevekhez, ezáltal is közelebb kerülve a szerzőhöz. A beválogatott építészeti tervek és rajzok igen látványosak, talán szívesen látna belőlük az érdeklődő többet – az, hogy nem ezek vannak túlsúlyban, csak aláhúzza a tényt, amit olvasás közben megsejtünk: a kötet alapvetően nem az építészt hivatott bemutatni, hanem az embert.
„Visszapillantva életem múltjára, örömmel megállapíthatom, hogy azon szerencsés emberek sorába tartozom, akik elmondhatják, hogy boldogan éltek. Mint teljesen vagyontalan léptem az építész pályára, s noha kezdetben nélkülözésekkel küzdöttem, csakhamar oly sikereket értem el, amelyek jövőmet biztosítani látszottak, és mikor műegyetemi tanárnak lettem kinevezve, számos megbízásban részesültem, amelyek anyagi helyzetemet előnyösen befolyásolták, úgy hogy családalapításra gondolhattam. Ernyedetlen szorgalommal dolgoztam és lelkiismeretesen végeztem úgy tanári, valamint az építészi megbízásokból származó kötelességet. Sok jó barátot szereztem, és megbízóim feltétlen bizalmára tettem szert, és csakhamar a közügyek terén is tért foglalhattam, úgy hogy már a múlt század vége felé egyik legkeresettebb építész voltam.” (Hauszmann Alajos naplóbejegyzésének részlete, hetvenedik születésnapja kapcsán)
Szerkesztették: Karácsony Rita, Kelecsényi Kristóf, Székely Márton
MMA Kiadó, Budapest 2022
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
