Sok zseniális, rejtőzködő habitusú művész van a világon. Többen rejtőzködnek, mint amennyien a reflektorfényben állnak. Szabó Marianne is egy ilyen „árnyéki évelő”, pompás leveleit és virágait egész életében ontotta.
Rejtekhelyén nagy kincsekre bukkanhatunk, amik gondolkodásának mélységéről és frissességéről árulkodnak, legyen az akár műfaj, akár téma.
Döbbenetes bátorsággal nyúl a világ számunkra egyelőre érzékelhetetlen lényeinek megfogalmazásához, mint az angyal, őrangyal vagy arkangyal, a mitikus lényekhez, mint a szirén, a kentaur vagy a szfinx.
Teljes természetességgel állítja elénk a halált vagy az emberi lelket. Pontos megfigyeléssel fogalmazza meg a látható világot is, a növényi vagy emberi karaktereket.
Ebben a könyvben bátran nézelődhetünk rejtekhelyén, egy hosszú, sokoldalú életmű kincsei között, tévedjünk csak el, csodákkal fogunk találkozni, és elfeledkezünk az időről.
(Fülszöveg)
A Szabó Marianne Munkácsy Mihály-díjas textilművész életművét bemutató kötet több mint száz fotóval és illusztrációval, személyes hangvételű leírásokkal idézi elénk a több évtizedes alkotómunkát. A kötet nyolc téma szerint gyűjti össze az alkotásokat, a síkbelitől a teljesen plasztikusig kinyílva. Kezdetnek illusztráció-sorozatok részeibe kapunk betekintést, majd nyomott mintás lakástextileken folytatódnak a grafikai minták. A festett nyersselyem és vászon faliképek és falikárpitok fejezetben említi a szerkesztő, hogy a művész ezekkel a művekkel lépett be társalkotóként férje, Makovecz Imre építőművészeti munkásságába. A hagyományos kézműves technikák kortárs iparművészetbe való beemelését jelentette a hímzett, horgolt képek készítése, s szintén egy régi technika felelevenítésével születtek meg a plasztikus textilképek. Már ezek esetében is szinte „elemelkedtek” a vászonról a motívumok, melyek aztán önállósultak is textilszobrok, és a miniatűr textil-alkotások, a dobozmunkák készítésekor. Jelentős váltás volt, amikor a művész textilről papírra váltott, s papírmasé technikával készítette szobrait.
A kötet kitér az elveszett művekre is egy fejezet elejéig: ezek olyan épületdíszek voltak (legyen szó egy 62 méter hosszú textilfrízről, vagy papírszobrokról), melyeknek tulajdonosváltások, épületátalakítások során nyoma veszett.
A könyv utolsó szakaszában a Szabó Marianne munkásságát végigkísérő kiállítás-meghívók, újságcikkek, interjúk vannak kigyűjtve időrendi sorrendben, fotókkal illusztrálva, a kortárs véleményeket is megismertetve a mai olvasóval.
A kötetben látható számos rajz és alkotás egy része soha nem látott világokat, és lényeket mutat be, melyek mintha azt sugallnák: „Itt csak vendégek vagyunk, leszálltunk egy pillanatra”. Más részük a minket körülvevő növények, lények önmagában való szépségét, az emberi élet hétköznapiságának mélységét fogják és mutatják meg.
„A között, amit elgondolok, vagyis inkább meglátok és a között, amire képes vagyok – ha egyáltalán – megcsinálni, elképesztő a különbség. A megvalósult hátrányára. Nem tudom, ez törvényszerű-e, vagy az én képességeim korlátait jelzi. Valószínű, hogy az Isten pontosan tudta, hogy milyennek akarta teremteni a világot, hiszen amikor elkészült, „látá, hogy jó”. Vagyis olyan, amilyet akart… Mindenesetre azt tapasztalom, hogy valami nagyon gyönyörűt kell elképzelni ahhoz, hogy ami megvalósul, az valamilyen legyen. Iszonyúan magas küszöböt jelent maga az anyag, amely olyan konok, nehézkes – ha csak egy csupa fényéből ívelő szivárványra gondolok és egy festékkel megfesthetőre –, hogy alattomosan eltereli az embert a látomástól. És a látomás ellenében dolgoznak a kételyek is, agyunk szakadatlan ellenállása, a rutinkontroll. A világ is egy kicsit olyan, hogy gyakran látszik összeesküdni a megvalósulás, általában a Fontos ellen… Mégis, hallatlan nagy dolog, hogy valami megvan, létezik. Oly gyérnek, gyarlónak tűnt, amikor csináltam, olyan szánalmasnak, esendőnek ahhoz képest, amilyennek lennie kellett volna, de ott van. Az Idő is birtokba veszi. Az ember egyszer csak azt érzi, hogy most már nem is tudna ilyet csinálni, a születéssel el is kezdődik a távolodás. Visszavonhatatlanul.”
(Részlet a könyvből – Szabó Marianne)
A bevezető tanulmányt írta és az írásos dokumentációt összegyűjtötte: Kernács Gabriella (1943-2021)
Szerkesztette: Kernács Gabriella, Sz. Farkas Aranka
Munkatárs: Nagy Anna
Könyvterv: Lengyel János
Angol fordítás: Christopher Claris
Korrektor: Kovács Zsuzsa
A felvételek forrása: Makovecz Benjámin, Molnár Géza, Sáros László, Szelényi Károly, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár – Gelencsér Ferenc
A kötetet a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából és támogatásával kiadta a Magyar Képek Kiadó, Budapest-Veszprém
További részletek:
https://www.mma.hu/fr/muveszeti-hirek/-/event/10180/album-szabo-marianne-munkassagarol
szöveg: Gyetvay Enikő
fotó: Magyar Képek Kiadó
