Kiadó: Kós Károly Alapítvány
Terjedelem: 316 oldal (235×275 mm), színes
Ár: 7900 Ft
Megjelenés: 2020
Nyelv: magyar, angol
Kapható, illetve rendelhető a Libri, Líra boltjaiban és webáruházában valamint a FUGA Budapesti Építészeti Központban.
Szerkesztő: Dénes Eszter
Szerzők: Dénes Eszter, Erhardt Gábor
Fotók: Dénes György, Bujnovszky Tamás, Kedves Zsófia, Zsitva Tibor, Dósa Papp Tamás, Szántó Tamás
Előszó
Történelmi nagy időket bejárva azt látjuk, hogy – épületek, kicsi házak, várak, udvarházak – építői tudták, hová, milyen ház való. Tudtak építeni alföldön, hegyoldalban, ismerték az elemek kísértéseit, azokat kezessé tették, magukra formálták. Tudták, merről ver az eső, hol kel és nyugszik a nap, minden esetben tudták, honnan fúj a szél.
Nagy valószínűséggel őstudással állunk szemben: az örök emberi építőtudással. Ez a képesség ma is megvan, csak alszik. A hajdani építőmesterek és rátermett családapák szerepét átlépte az idő.
Az új építők, a tervező építészek számtalan dolgot merítettek és merítenek az ezredévek alatt csiszolt őstudásból. Tudják, hogy forog a Föld, s nekik hol kell megállniuk. Aki pedig szerencsés, annak van mestere, s az körbe is rajzolja a működés hatósugarát, ad hozzá többlettudást, a kiálláshoz erőt, az arányos viselkedéshez mintát.
Attila szerencsés csillagzat alatt született, mert ma is tisztelettel mesélhet mesteréről, Makovecz Imréről. Amit tőle kapott, az minden, ami egy önálló élethez kell, a tisztességes útravalót.
Attila már javakorabeli építész volt, mikor megismertük egymást, így tekinthetem őt fiatal barátomnak, jó beszélgetőtársnak. Munkái lélekből fakadóan gazdagok. Saját arcél jellemzi házait. Építészetében van valami kedves, magától érthető. Házai olyanok, mintha öröktől valóan helyükön állnának. Ott arányosan viselkednek: környezetük barátjuk.
Viselkednek, annak ellenére, hogy házainak felismerhető jegyei vannak, ezért, mikor elsuhanok egy-egy előtt, derűsen mondom: ez Attila. Mégis, ami a legmegejtőbb, hogy légkörükkel karöltve járnak a településsel, a bennlakókkal. Házai átölelik az embert.
Hol kell keresni munkáinak nyitját? Valószínűleg a szülők felelős arcmásában, a mester létértelmezésében, a családban, barátaiban. És még hol?
Amit nagy biztonsággal tudok, hogy Attila ismeri a Kárpát-medencét, ismeri benne a nagy vizeket, s megtanulta, milyen gyönyörűség az az erőfeszítés, amit árral szemben tesz. Ez nem fölös küzdelem, ez a vízen járás képessége, megfordítva: ez a biztos földön állás képessége.
Prof. habil Ferencz István DLA Építész, tervezőművész, a Nemzet Művésze
A Turi Attila munkásságát bemutató kötet nem egy lezárt életmű alkotásainak albuma, sokkal inkább egy több, mint harminc éve folyamatosan alakuló életpályáról készült pillanatkép. Ez a pálya rendkívül szerteágazó: látjuk az útkereső egyetemistát, a szerkesztő fiatal építészt, az önálló tervezőt, a szakmai, közéleti szerepeket felvállaló vezetőt, oktatót, mestert.
A kötet első felében a tételesen elénk tárt életrajzi adatok Erhardt Gábor bevezető tanulmányát (Turi Attila építészete) olvasva válnak élővé. A tanulmány az építész pályájának belső mozgatóerőit, fordulópontjait hozza az olvasó elé. Megismerjük a sporttal kitartását acélozó gimnazistát, az útkereső egyetemistát, a Makovecz Imrét mesterének választó ifjú építészt. Az építőtáborok aktív résztvevőjét. a Mester gondolkodásmódját kutató munkatársat, az önálló tervezőt. A tervező építész útkereső időszakát, a saját formanyelvének megtalálását, a felvállalt szerepek egyre szerteágazóbb feladatait. A tanulmány gazdagon illusztrált épületfotókkal, s Turi Attila kézi rajzaival, melyeken nyomon követhető a tervezői gondolkodás folyamatos alakulása. Az építésztől származó idézetek tovább árnyalják az olvasó elé tárt képet.
A kötet második része Turi Attila munkáit mutatja be a 2019. decemberében rendezett, Pesti Vigadóbeli életmű kiállítás tematikáját folytatva. A munkásság különböző aspektusai szerinti gyűjteményben bemutatott épületek leírásait olvasva, képeit nézegetve ráismerhetünk a bevezető tanulmányban megismert tervezői gondolkodás jellegzetes megformálódásaira. Ugyanakkor a különböző nagyságrendű és funkciójú építészeti munkákat (középületek, oktatási épületek, ipari épületek és családi házak) áttanulmányozva kirajzolódnak előttünk azok a vezérmotívumok, melyek olyan jellegzetesen „Turi Attilássá” teszik ezeket az épületeket. A témák szerinti gyűjtemények között szerepelnek még a mestertől, Makovecz Imrétől örökölt feladatok megvalósításai, a köztérrendezési feladatok, emlékművek, s a főépítészi, valamint szociális építési tevékenység eredményei is. Az építve tanításról – a mai egyetemistáknak szervezett táborokról – szóló, zárófejezet szép keretet ad az építőtáborokkal induló pálya bemutatásának.
A szerkesztői gondolatot jól alátámasztja az Utószóban szereplő idézet a Makovecz Imrétől: „A legfontosabbat tudod. Az örök visszatérés törvényét, az élet ránk bízott ívét, mely előre és vissza egyszerre ível.”
A kötet záró részében jól átlátható idővonalon szerepelnek az építész munkái, s az épületek megvalósulásában részt vevő munkatársakat is megismerhetjük. A szövegek két nyelven szerepelnek, magyar mellett angolul is jól olvasható a könyv.
A bemutatott életív egy olyan utat mutat, melyet legfőképp az alázat jellemez. Turi Attila tudatos döntése pályája kezdetén – hogy önálló feladatok helyett Makovecz munkáinak szerkesztésével foglakozna – később szabadságot adott arra, hogy a saját formanyelvét megtalálva képviselje mestere gondolkodásmódját. Építészetének két sarokpontja a helyénvalóság és az idő-szerűség. Ezeket az elveket követve születnek olyan házak, melyek – mint azt a bevezető említi – egyszerre viselik a tervezőjük keze nyomát, mégis, mintha mindig is ott lettek volna a közösség részei, ahol állnak.
Harmath-Gyetvay Enikő