Kiadó: Kós Károly Egyesülés
Terjedelem: 308 oldal
Ár: 3500 Ft
Megrendelés: Erhardt Anna, AXIS Építész Iroda Kft.
1024 Budapest, Margit körút 5/a, IV/3.
Mobil: +36 70 420 1817
Email: erhardtannaluca@gmail.com
Előszó
Budapest, Pécs, Keszthely, Kaposvár, Debrecen, Miskolc, Esztergom – a fél ország. A Kós Károly Egyesülés negyedszázada indult Vándoriskolája az ország, a szakma, az emberek megismerését kínálta. Egy fiatal, kezdő építész számára nagy lehetőség. És tisztesség is: munkaszerződés, három év biztos megélhetés. Ez persze nincs ingyen, vállalni kell a vándorlást, félévente a költözködést, ami családostul, gyerekkel nem könnyű.
A Vándoriskola mester és tanítvány kapcsolatán alapul.
A mesterek – Makovecz Imre szellemi indításával – a szerves gondolkodás elméletét és építészeti gyakorlatát közvetítik a tanítványok felé. A vándor megismeri a szakma fogásait, kapcsolatokat épít, vállalatirányítási technikákat sajátít el. Nemcsak a tervezés funkcionális, szerkezeti ismereteit, a településekbe, a környezetbe illeszkedés, a meglévő kultúra szerves folytatásának kérdéseit, hanem az építészet művészeti vonatkozásait, társadalmi küldetését is megtanulja.
Különös színezetet ad a történéseknek, hogy az organikus szemléletű Kós Károly Egyesülés – nem kis mértékben Makovecz Imre személyes elkötelezettsége következtében – jelentős szerepet vállalt a rendszerváltozás idején az új nemzeti közgondolkodás megteremtésében.
Az Egyesülés azóta is kiáll a szerves, környezettudatos építés mellett, az ipari igényeket kielégítő minimalizmus helyett emberközpontú alternatívát állítva elénk. Felvállalja a nemzeti hagyományok folytatását, a mába ültetett szabad formaképzés iránti elkötelezettséget, az ehhez vezető állandó útkeresést, a feladatok egyediségéből fakadó kockázatot, és e kockázatvállalás nehézségeit is.
A vándor sokkal többet kap, mint puszta szakmai gyakorlatot: a tervezőirodákban egy-egy közösségben él, átéli az együtt gondolkodás és együtt dolgozás élményét. A vándorút végére sok vándorból mester lesz – és bővül a kör. Így jött létre az Országépítő Kós Károly Egyesülés Erdélyben, s ma ott is fogadnak vándorokat.
A Vándoriskola közel nyolcvan végzettjének életútját ismerve a folyamat nem áll meg.
Dévényi Sándor
Pécs, 2015. II. 22.
Utószó: Végtelen vándornapló
A Vándoriskola 25 évét bemutató vándornapló úgy jó, ahogy van. Ez a kiadvány a magyar építészet és kultúra elválaszthatatlan része. Természetesen lehetne benne hibákat, hiányosságokat keresni, és találni is. De nem érdemes. Aki így veszi kézbe, az ne is próbáljon a végére járni. Ez a könyv a magyarországi szerves építészet önfenntartó szervezetéről, a Kós Károly Egyesülésről és Vándoriskolájáról szól. Önfenntartó, mert önerőből, az Egyesülés tagszervezeteinek közreműködésével, állami és hatalmi támogatás nélkül működik.
A kezdetek még régebbre nyúlnak vissza az időben: Makovecz Imre „maszek mesteriskolájával” indult, majd a tokaji nomád nemzedéken és a visegrádi táborokon keresztül jutott el a Vándoriskoláig. Az akkori fiatalok ma sokgyermekes apák és anyák. Az Egyesülésnek fiatalnak kell maradnia, hogy mindig meg tudjon újulni, és hogy mindig teljesítse feladatát: megőrizni és megújítani az építészet ember-nyelvét, azt a világnyelvet, ahol a hajlék otthont, ahol a táj és építészet tájépítészetet, a tér és alkotás téralkotást, és az ünnep ünnepet jelent.
Ebben a korban, ahol az értékek felülről irányított mesterséges elfelejtése történik, a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája él Európa közepén, és képvisel egy olyan magatartást, mely átviszi az évezredes értékeket a túloldalra. A sötétségen túlra. Az elmúlt 25 évről még legalább négy-öt hasonló terjedelmű naplót lehetne megjelentetni. Mindenki, aki a történet része, rögtön megéli és elképzeli a saját változatát. Ha csak a vándorok által megépült házak mennyiségét nézem, már az is elképesztő teljesítmény. Ugyanez vonatkozik a pályázatokra, és az elméleti képzésre is. Ki merem jelenteni, hogy az elmúlt 25 évben ilyen szellemi koncentráció nem volt sem Európában, sem máshol. Ezt a naplót az idő írta. Az az idő, amely az elmúlt negyed évszázadban a mi életünk és a mi sorsunk volt, mára már történelmünk részévé vált.
Minden egyes rajznak, vázlatnak, fényképnek története van. Ez a napló-könyv körülbelül hetven vándoriskolás és mestereik közös életének az almanachja. Ahogy a tanítvány tanul a mestertől, úgy tanul a mester a tanítványtól is. A szerkesztők hatalmas munkával gyűjtötték össze a kortörténeti dokumentumokat, és természetesen a maguk látásmódja szerint rendezték, válogatták, szortírozták őket. Ez a napló él és lélegzik. És még izgalmas is.
Csernyus Lőrinc
A Vándoriskola vezetője