A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választotta Kravár Ágnes budapesti és Tóth Vilmos délvidéki építészeket, akiknek ezúton is szívből gratulálunk!
Kravár Ágnes a Paralel Építésziroda Kft munkatársaként vett részt Óbudai Csillaghegyi Makovecz Bölcsőde tervezésében a mester halála után, az épületről készült képes összeállításunkat ITT tekinthetik meg.
A Tóth Vilmos által Zentára tervezett, Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomot az alábbiakban mutatjuk be.
Zenta falusias hangulatú városrészében épült fel a Lisieux-i Kis Szent Teréz-templom. A 19. század végén még libalegelőnek, kerteknek nevezték ezt a területet, melyet 1904 és 1910 között szociálislakás-építési program keretében apró, háromosztatú munkásházakkal építettek be. 450 ház épült az akkori földművelésügyi minisztérium támogatásával. Berzenczei Domokos városi főmérnök teret is tervezett a Munkástelep középpontjába, a leendő iskola és templom részére. Mivel ez időben kezdték építeni Zenta város főterén a Szent István-templomot, a telepen nem kerülhetett sor templom építésére. Azonban a kalocsai érsekség már 1912-ben megszervezte a munkástelepi káptalanságot, és ezzel létrejött az egyházközség. Az I. világháború után minden megváltozott. Az egyházközség csak 1928−1929-ben tudott kápolnát és paplakot építeni a telepen. A templomépítés vágya azonban megmaradt a hívekben.
Az 1990-es években bekövetkezett változások lehetővé tették, hogy az álom megvalósuljon. Tóth Horti Gábor akkori képviselő-testületi elnök ötlete alapján, 1994-ben a testület felajánlotta az akkor már Szabadság térnek nevezett területet egy emléktemplom építésére. Az egyházközség az ajánlatot elfogadta. Közelgett a győztes zentai csata 300. évfordulója (1997), ami egybeesett Kis Szent Teréz halálának 100. évfordulójával. A világi és a vallási érdek összetalálkozott. Ezután már pörögtek az események.
A szabadkai püspökség pályázati bizottsága meghívásos pályázatot hirdetett, nyolc építész közül hatan adtunk be terveket. Kiválasztottak. Így jutottam a megbízáshoz.
Alapvetően olyan templomot kellett tervezni, hogy az többrendeltetésű lehessen, három összenyitható teremmel és a kísérőhelyiségekkel.
A megvalósításban a hármas szám uralkodik. A templom tömegkompozícióját három egyforma, egymásba metsző, ragasztottfa-szerkezetű félgömb kupola alkotja. Ezeket egy kisebb negyedik kapcsolja össze. Alattuk a három összenyitható terem és az őket összekötő bejárati előtér kapott helyet. Az előtér fölött van a kórus, amely mindhárom terem felé nyitott. A templom két oldalsó bejárata mellett északon a sekrestye található, délen a kisgyermekes szülőknek van különtermük. (A sekrestye fölött, a tetőtérben hittantermet alakítottunk ki az építkezés folyamán.)
A háromsisakos, különálló torony a templom főbejárata előtt diadalkapu, a győztes zentai csata emlékére. Karcsú, klasszicizáló formája a győzelem jelentőségét hangsúlyozza: 30 méter magas. A templom kelet−nyugati tájolású, bejárata szembenéz a kápolnával és a paplakkal. A templom szerkezete klasszikus: falazott téglafalakra támaszkodnak a ragasztottfa-szerkezetű kupolák elemei, melyeknek vörösrézréz lemezfedése cikkekre osztott. Amikor elkészültek a vázlatok, a helyszínrajzon a megoldás úgy nézett ki, mint a földre helyezett virágcsokor, három szál virágból. Ezért a templomfalakat kívülről, a magasságuk feléig földdel töltöttem föl, mintha a kupolák a földből a fény felé törő rügyek lennének, az újjászületés reményének szimbólumaként.
A 20. század elején Zenta főterén megkezdődött a templomépítés, amit nem sikerült befejezni az I. világháború miatt, de a két háború között sem. 1947-ben lebontatták a már felépült részeket. A megmaradt elemeket más célokra hasznosították. A tervben kalkuláltam a megszerezhető elemek beépítésével. Az építkezés elején kevés, de az idők folyamán, a húsz év alatt sok előkerült, főleg oszlopelemek. Emlékkútnak, kapuoszlopoknak használtuk fel őket, így került a diadalkapura, azaz a toronyra is kettő.
Nehezen indult el az építkezés. Az alapkőletételre 1996-ban került sor, a millecentenáriumi ünnepség keretében, de akkor már tudtuk, hogy 1997-ben nem lesz templomszentelés. A gazdasági helyzetből fakadó anyagi okok miatt erre csak 2017. szeptember 11-én került sor, a zentai csata 320. évfordulóján.
A kilencvenes évek elején, amikor a szabadkai Népkört újították fel, megismertem a Kós Károly Egyesülést. Sok barátra leltem ott, akikhez hasonlóan gondolkodtam az építészetről, és ha tehettem, találkoztam velük. Igaz, abban az időben elég körülményes volt a jugoszláv, azaz a szerb−magyar határon közlekedni. Már előtte is terveztem ragasztottfa-tartókat épületekbe, de ezektől a barátaimtól tanultam meg a bennük rejlő igazi lehetőségeket. Ezúttal is köszönöm a segítségüket.
Építészet, szöveg, fotó: Tóth Vilmos
légi felvételek: Pannon TV, Szabadka.
A szöveg az Országépítő folyóirat 2018/2-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
