Lukáš Sečka – Kelet-Szlovákia élő építészete az ezredfordulón

„Kezdetben vala az Ige…” – így kezdődik János evangéliumában a világ teremtésének leírása. A teremtés folyamata végigkíséri az emberiség történelmét. Az ember bizonyos értelemben folytatója Isten teremtésének: tovább teremti a természetet, megtölti épületekkel, terekkel, illetve a saját életével. Otthonokat, élettereket, építészetet teremt, ezek pedig visszahatnak rá. Közvetve jelzik, milyenek vagyunk, leszünk, csendesen és drámaian kísérik az életünket.

Nem is olyan régen – hatvan évvel ezelőtt – Magyarországon szerveződni kezdett egy építészcsoport, amelynek tagjai Makovecz Imre körül csoportosultak. Első nyilvános hazai bemutatkozásukra az Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretén belül 1985-ben került sor Budapesten, az Élő építészet című kiállításon. Itt mutatták be munkásságuk első húsz évének eredményeit. Építészeti felfogásuk kritikusan viszonyult az akkori iparosítási tendenciákhoz, amelyek követték az aktuális világépítészet irányzatait. A mozgalom élén, amely egészen új alapokra helyezte az építészetet, Makovecz Imre, a Mester állt.
Mindezek hatására Kelet-Szlovákiában is formálódni kezdett egy építészcsoport, amelyet a magyar organikus építészet képviselői inspiráltak. Kassán 1984 óta működött az építészek és képzőművészek klubja, ennek az egyik első szakmai útja Makovecz Imréhez és munkatársaihoz vezetett. A tanulmányút keretén belül került sor az emlékezetes találkozásra Makovecz Imrével a sárospataki Művelődési Házban. Ezt követően Makovecz Imre és magyar kollégái lettek Krcho János, Pásztor Péter és több más kelet-szlovákiai építész példaképei.
Akkortájt még kevesen sejtették, milyen nagy hatást gyakorol ez a tanulmányút a kelet-szlovákiai építészek életére és munkásságára. Az eredeti közönséges kíváncsiság több építésznél meggyőződéssé, illetve építészeti magatartássá fejlődött. A magyar kollégákkal létrejött találkozások mintájára kezdték el szervezni a kelet-szlovákiai építészek a szepeskáptalani találkozókat, meghívott szlovák, cseh, és időnként magyar építészekkel, illetve képzőművészekkel. Később nemcsak kollegiális viszonyok, de személyes barátságok is kialakultak Pásztor Péter, Drahovský Martin, Simko Pál, Krcho János és más szlovákiai építész, illetve a pécsi Dévényi Sándor, a keszthelyi Jankovics Tibor, a kaposvári Kampis Miklós, a budapesti Sáros László, Callmeyer Ferenc és természetesen Makovecz Mester között. Ezeknek az építészeknek az egész életét és munkásságát befolyásolták az élő építészet elvei.

A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2021/3-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.