Bohár István polgármesterrel és Lóránt József egykori tanácstitkárral beszélgettünk Makovecz Imre zalaszentlászlói jelenlétéről, és arról, mit jelentett a településnek a Faluház harmincöt éve, mit jelent az új, Makovecz Imre nevét viselő óvoda ma.
1985−86-ban komoly sajtóvisszhangja volt Zalaszentlászló Faluház-építésének, de ma már talán nincs benne annyira a köztudatban ez a történet. Mesélnének róla?
Lóránt József: 1979-ben indult az egész. Megkerestük a Műszaki Egyetemet, hogy készítsenek nekünk egy tervet, mert kultúrházat szeretnénk építeni. Kijött egy végzős osztály, nagyon segítőkészen, ingyen csináltak egy tervet, de az sehogy sem felelt meg nekünk. Mozgatható vasbeton falakat terveztek, amikkel különböző állásokban nagytermet, sporttermet, foglalkoztatót lehet kialakítani. A terv sem volt ide való, ráadásul pénzünk sem volt megépíteni, ugyanis nem kaptunk engedélyt művelődési ház építésére, így anyagi támogatást sem.
Bohár István: Ezért is lett végül Faluházunk. Mivel a politika nem akart vidékre kultúrházat, hát nem azt építettünk, hanem Faluházat. Ez a fordulat három embernek köszönhető: Varga Tamásnak, Beke Pálnak és Makovecz Imrének.
L. J.: Miután az első kísérletünk sikertelen volt az új kultúrház építésére, egy összejövetelen beszélgettünk erről a Népművelési Intézet munkatársaival. Ekkor döntött úgy Varga és Beke, hogy elhozzák hozzánk Makovecz Imrét. Volt egy nagy közös beszélgetésünk, meg saját költségen szerveztek egy buszos túrát, amin megnézhettük Makovecz házait, amik már megépültek. Nagyon megtetszett nekünk ez a dolog, így teljes erővel melléálltunk. Makovecz pedig azt mondta: „Ha meglesz az a társadalmi összefogás, amit itt láttam nálatok, akkor én ingyen megtervezem nektek a tervet, ti pedig megépítitek a hatalommal szemben.”
Makovecz Imre viszonylag hamar elkészítette a bővítés terveit is. Mi volt az oka annak, hogy akkor nem kezdték el megépíteni az óvodát?
B. I.: Tudtuk, hogy Makovecz Imre így képzelte el, komplexen az egész együttest, de szóba sem jöhetett, hogy akkor nekikezdjünk. Ennek csak egy része volt, hogy anyagilag sem álltunk készen rá. Ennél sokkal nagyobb nehézséget jelentett, hogy a szomszéd épületet, aminek a helyére tervezte, még lakták, és a szomszédság, ami azóta mind önkormányzati telek, akkor még tizenhárom helyrajzi szám alatt volt. Mi ezeket sorban megvásároltuk, és egy 2,2 hektáros területet tudtunk a Faluház körül önkormányzati tulajdonba venni, amit aztán parkosítottunk, hogy rendezett legyen a környék. A Kormányhatározatig nem is gondoltunk rá, hogy meg tudnánk építeni.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotó: Gál Roland, Makovecz Imre Alapítvány
A teljes szöveg az Országépítő folyóirat 2022/3-as számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
