2016 január 7-én 17h-kor nyílik a BME Építészettörténeti Tanszékének kiállítása a Magyar Építőművészek Szövetsége Koós Károly termében. A megjelenteket Sáros László DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke köszönti, a kiállítást Dr. Krähling János tanszékvezető nyitja meg. Halmos Balázs és Marótzy Katalin kapcsolódó kötetét Dr. Papp Szilárd mutatja be.
A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének közel 150 éves történetében a kezdetektől jelen volt épített emlékeink rajzi dokumentálása mind az oktatás, mind a kutatás részeként. E felmérések sokaságát máig őrizzük tanszékünk rajztárában. Az utóbbi idők munkái közül a dél-burgundiai románkori templomok 2008–2015 között végzett – nemrégiben szintén könyvben és kiállításon összegzett – dokumentálása után a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház alakhű felméréseit és kutatását (2000–2013) mutatjuk be.
Másfél évszázad alatt a dokumentálás módszere folyamatosan fejlődött, de alapvetésünk, hogy magát az épületet tekintjük az építészettörténeti kutatás elsődleges forrásának, nem vesztette érvényét. A felmérések jelentőségét korábban az is növelte, hogy a stílusban tervezés oktatásában aktív segítséget jelentettek a hallgatók számára. Ma már a műemlékek dokumentálása az építészettörténeti kutatás és az állagmegóvás kettős célját szolgálja. Elsődleges szándékunk jelenleg is, hogy az ilyen jellegű munkákba minél több egyetemi hallgatót vonjunk be, az építészettörténet-oktatás integráns részeként kezelve a műemlékfelmérést. A felmérések során megszerzett tudás később önálló tudományos diákköri munkákban, publikációkban, a legjobbak esetében doktori értekezésben hasznosult. A terepen szerzett gyakorlati tapasztalat pedig közvetlen segítséget nyújt a hallgatók későbbi tervezői praxisa során is; tekintve, hogy napjaink építészetében dominálnak az épített örökség fenntartását, rehabilitációját jelentő feladatok, melyekben a felmérés a tervezési folyamat nélkülözhetetlen eleme. Ezek a projektek alapvetően járulnak hozzá a tehetséggondozáshoz és a tudományos utánpótlás neveléséhez.
Jelen könyv és kiállítás ennek a sokrétű és gazdag, értékeket felmutató folyamatnak kiváló illusztrációja. A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház felmérése Halmos Balázsnak a Lázói-kápolnán végzett PhD kutatásával kezdődött 2000-ben, majd – Marótzy Katalin csatlakozásával – több épületrészt érintve folytatódott 2013-ig. A kutatások publikálása végig folyamatos volt, de különböző helyeken alkalmanként csak kevés illusztrációval jelenhettek meg a beszámolók. A szerzők lehetőség szerint a legnagyobb bőséggel mutatják be a rajzokat és elemzéseiket, betekintést engedve egyetlen fennmaradt Árpád-kori székesegyházunk kutatásának módszertani szempontból is érdekes részterületeire.
