A messzi távolból nézve az elmúlt évtizedekben Énlaka fogalommá lett, szinte a székely falvak jelképévé vált a település. Hosszú folyamat során, sok helyi ember, valamint környék béli és messzi szakember együttműködésének köszönhető ez a helyzet. Az sem véletlen, hogy akik bekapcsolódtak ebbe a nagyszabású értékfeltáró munkába, kicsit énlakiként újjászülettek. Már az is idegen, hogy arról örömködünk, hogy milyen értékfeltáró munka készült, amikor az értékeket fel sem kellett tárni, hanem “csak” megmutatni a helyieknek és a világnak. A műemlékvédelemnek egyik igen fontos feladata ez az együttműködés, a helyi lakosság bevonása saját értékeinek a megőrzésébe, védelmébe. Nem jó szó a nevelés vagy a tanítás, mert akik részt vehettek ebben a programban, mind arról beszéltek, hogy ők legalább annyit tanultak a helyiektől, mint amennyit más szemlélettel ők tudtak a helyieknek segíteni.
Egészen mást jelent az itt meglévő, a helyi közösséget szolgáló érintetlen értékeket messziről csodálni, és mást jelent nap, mint nap – sokszor kényszerű használatában – megélni. Tiszteletet érdemel a kötődés, a történelmi múlt és az ősök világának tovább építése, de kérdés, hogy a kulturális és történelmi múlt súlyos terhén túl van-e módja egy helyi lakosnak vagy akár a település teljes közösségének helyben megválasztani a megújulás lehetőségét és annak lehetséges útját? Fel tudja-e építeni mai és jövőjének világát, vagy a környezet adta megrögzött kötöttségek miatti kényszerű világban éli életét? A legfőbb kérdés, hogy a helyiek számára nyújthat-e a helyi érték olyan lehetőséget, amelynek segítségével a helyi közösség is úgy újulhat meg, hogy közben megőrzi és tovább gazdagítja saját kultúráját. Kétségtelen, hogy megfelelő távolságból sokszor könnyebb meglátni a lényeget, könnyebb felfigyelni az értékekre. Ami egy helybélinek természetes, az a messzebbről érkezőnek lehet maga a csoda.
Énlaka különös világával hívta fel magára a figyelmet. A Firtos lábánál fekvő település az V. kerületi önkormányzat műemléki támogatásával indulhatott el Román András tevékeny közreműködésével. Az építészeti értékmentő munkát Albert Homonnai Márton vezette a helyszínen. Munkájának segítségével indult el a szakszerű állagvédelmi, megújulási program. Bebizonyosodott, hogy minimális támogatás is csodákra képes, ha ehhez szakszerűség, a helyi közösség akarata és együttműködése társul.
A programnak hatalmas lendületet adott Visy Zsolt régész professzor megjelenése, akit szintén rabul ejtett a múltját őrző, történeti hangulatú egyedi környezet. A programhoz először a Pécsi Tudomány Egyetem Régészeti Tanszéke, majd 2012-ben a Műszaki és Informatikai Kar Építészeti Intézete, a Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszéke és a Breuer Marcell Doktori Iskola is csatlakozott. Különböző témakörökben 2007-től kétévente tudományos konferenciát is szerveznek, hogy felhívják a hely és a székely kultúra értékeire a figyelmet. Az Énlaka Konferenciák fogalommá váltak. A székelység történetét, történeti gazdaságát, népi építészetét, néprajzát tárgyalják tematikus rendezvényeken, és ilyenkor Énlaka szinte a székelység kulturális fővárosává válik.
A mindig megújuló lehetőségek, az újabb kutatási területek belépése egyre szélesebb körben vizsgálta, kutatta a helyszín értékeit, hagyományait. Lassan falumentő programmá gazdagodott a munka. Visy Zsolt professzor szervezésével egyre többen, egyre több szakterületről kapcsolódtak be az igazán interdiszciplinárissá terebélyesedett kutatásba. Az énlakiak ekkor láthatták meg, hogy örökségük jelentősége messze túlmutat a település, a régió határán.
Ennek a sokéves hatalmas munkának a (reméljük pillanatnyi) összegző kötetét adta ki a Nemzetstratégiai Kutatóintézet 2019-ben. A tudományos szerkesztői feladatokat Visy Zsolt vállalta magára. A kötet látszólag tanulmánykötet, valójában egymásra épülő tanulmányok folyama, amelyek a múlt értékeinek a feltárásától és bemutatásától együtt vezetnek a település örökségében gyökerező jövőkép kialakulásáig. Érdemes néhány mondatban áttekinteni a tanulmányokat.
Dancs Lajos 1972-től volt csaknem 2015-ben bekövetkezett haláláig a település unitárius lelkipásztora, aki a bronzkortól napjainkig mutatja be a templom, az egyházközség és a település történetét. Az 1801-ben még 452 lelket számláló településen 2000-re 227-re csökkent a lakosok száma. A hajdan különös értékeket alkotó és ezt ma is képviselő település drámai fogyatkozása reménytelennek látszó útra vezette megmaradt lakóit.
Visy Zsolt “Énlaka a római korban” című tanulmánya Dacia meghódításától – a Kr.u. 101-106 közötti Traianus hadjártoktól – mutatja be a helyszín ismeretlen ókori múltját. Dacia Superior Marosvécs – Mikháza – Énlaka – Székelyudvarhely – Homoródszentpál és Oltszem keleti határvédelmi erődrendszerének egyik fontos pontja volt a mai település területe. A Limes vonalat a légirégészet vizsgálati módszerével lehetett kiteljesíteni. A Marosvécs és Bereck közötti limes szakaszt a Pécsi Légirégészeti Téka által szervezett kutatás több új eredménnyel gazdagította, a Maros Megyei Múzeum pedig geofizikai kutatással és ásatásokkal tovább pontosította a légi megfigyeléseket. Az énlaki erőd első időszakának cca 140 x 142 m-es palánkvárát is sikerült azonosítani. Ezt később kőerőd váltotta fel, aminek egy későbbi megújulását is sikerült meghatározni. Geofizikai kutatás, majd ásatások segítségével a 2. század második felében épült erőd területe és főbb épületeinek körvonalai, a település rendszere is ismertté vált. A programba német szakértők is bekapcsolódtak. A kutatás eredményeinek köszönhető, hogy az UNESCO romániai Világörökség Bizottsága felvette az énlaki római castellumot a nevezendő romániai limes helyszínek sorába.
Énlaka templomát Balassa M. Iván tanulmánya mutatja be. Az újabb tatár betöréskor felégetett templomot 1668-ban építették újjá. Beomlott boltozata helyén ekkor épült meg híres deszkafölepe. A templommal kevesebbet foglalkoztak a kutatók, pedig Orbán Balázs, Dávid László leírása szerint a mostani előtt is volt már temploma a településnek, ahogy ezt a pápai tizedjegyzék is megemlíti. Az 1976-os helyreállítás előtt Molnár István vezette ásatás tárta fel az épületet. Az első temlom legkorábbi falszakaszait római kori falmaradványokon emelték, a jelenleg is álló épület építését jellemzően a 15. század közepére datálják. A templomban több gótikus faragvány és részlet maradt fenn. A szentély mérműves ablaka, a sekrestye ajtaja, a szentségtartó a küsmödi templommal mutat szoros kapcsolatot. Máig vitatott a hajó és a szentély lefedése. A pusztulások és az újjáépítések további kutatásával lesz tisztázható a hajó eredeti lefedésével, illetve a szokatlanul hosszú szentély boltozatával és annak korával kapcsolatos bizonytalanság.
Már Tombor Ilona is az egyik legszebb erdélyi festett mennyezetként említette az énlaki mennyezetet. Az 1668-ban készült mennyezet rendkívüli érdekessége rovásírásos kazettája. A tanulmány részletesebben foglalkozik az ornamentális kazetták elemzésével, a felíratok és az ábrák azonosításával, jelentésük megfejtésével. Énlakán számos kazettán olvasható szöveg, ezek között a skót John Owen 1606-1613 között megjelent vallásos epigramma-gyűjteményéből való idézet is megtalálható (A hit lépcsői) A tanulmány természetesen a templom minden további festett asztalosmunkáját is bemutatja, elemzi.
Visy Zsolt külön tanulmányt szentelt “Az énlaki deszkafölep és a templom egyéb feliratai”-nak. A tanulmány történeti környezetbe helyezi a templomban fellelhető latin nyelvű szövegeket. Jenlaka-beli Szász András asztalos által készített festő asztalos munkák kompozíciós rendjét is megismerhetjük az írásból. A páratlan szépségű mennyezet teljes rendszerének bemutatásával, az írott táblák szövegének feloldásával és fordításával a kor teljes gondolatvilága, a festett táblák által közvetített üzenet válik megérthetővé. A feliratokhoz természetesen a szószékkorona, a karzat, a székek, a körítőfal kijárati kapuja, vagy a harang is hozzátartozik, hogy a maga teljességével ismerhessük meg a templom és alkotó közösségének hit- és gondolatvilágát.
“Adalékok Énlaka településnéprajzához” címmel Filep Antal adta közre néprajztudományi kutatásainak eredményét. A településnév eredetvizsgálatával kezdődik a tanulmány, ebből is következtetve az Árpád korig visszavezethető megtelepedés időpontjára. A szakirodalmat, a korábbi kutatók eredményeit és a tudományosan igazolt párhuzamokat értékelve határozottan fogalmazza meg az írás, hogy “nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a székelység történeti öröksége európai és egyetemes érték is.” Ez igazolja azt a törekvést, hogy a római limes erődjének kimagasló egyetemes értékként való elismerésével a székelység sajátosan értékes egyedi világa is közelebb kerülhet hozzánk. Székelyföldön természetes, hogy ez a kultúra Európa és a nagyvilág kultúrájának az egyik értékes, fennmaradt ősi része. Ahhoz kell a nagy segítség, hogy ezt úgy lehessen megmutatni és megismerhetővé tenni, hogy ezt a másik irányból is ugyanolyan súllyal lássák. A történeti térképi ábrázolások, az összeírások segítségével a településrend fejlődése, a házak száma, a népesség alakulása, a gazdálkodási forma együtt vázolja fel a településtörténetet. A külterület és a belterület szint béli tagoltsága, a vízfolyások miatti szabdaltság különösen egyedi településformát alkotott. A vidék településszerkezetének mélyebb elemzésével pedig a szerző eljut a megállapításig, hogy “a környék településhálózatával együtt a vidékünk településszerkezeti típusa és a települések formai variációi a késő középkora, kora újkorra utalnak.” Kérdés, hogy az alapos forráskutatással, helyszíni adottságok elemzésével alátámasztott írás kutatási eredményeinek jelentőségét valóban a cím szerinti szerény adaléknak tekinthetjük-e a település történetében?
Az épületekről, szerkezeteiről, az épületek megújulásáról, a telekhasználatról szól Zsonda Márk tanulmánya. Az “Adalékok Énlaka Népi építészetéhez“ címmel megjelent értekezés az élet, az életforma funkcionális követelménye szerint követi végig a portákon kialakult rendet. A mindennapi hétköznapi családi élet mellett a sorsfordító jeles napok a megszokottól eltérő használatot kívántak meg a házaktól. A születés, a házasság, a halál a család életének részeként megjelenő, sokszor teljes faluközösséget érintő eseményei más rendet erőltettek a portákra. A rendkívüli alkalmi funkciók elemzését, az átrendezéssel járó berendezéseket, a térhasználat átalakulását is nyomon követhetjük az írásban.
A legkisebb gazdálkodási egység a család, de az élet szabályozásában a faluközösségnek is meghatározó szerepe volt. “Énlaka rendtartó székely közösségének történetét” id. Szávai Márton írásából ismerhetjük meg. Még ötven évvel ezelőtt is homogén közösségként élt a falu. Minden család rendelkezett földbirtokkal. A magántulajdonon alapuló gazdálkodási rend intézményesített formája az Énlaka Község Földbirtokos közösség (Közbirtokosság) keretei között valósult meg. Szervezték a hármas vetésforgót, a legeltetés rendjét is meghatározták. A demokratikusan megválasztott szervezet az ellenőrzésre is nagy hangsúlyt fektetett. A pásztorfogadás, a betakarítás ideje, a határőrök fizetése, az erdőterület használata és hasznának közteherviselésre való fordítása, a pap, a kántor, tanító ellátmánya, stb, de a hídépítés, a középületek fenntartása, javítása, stb is ennek a szervezetnek a feladatkörébe tartozott. A Közbirtokosság a törvénykezés feladatát is ellátta. Vagyis a település életét ez a demokratikusan választott szervezet irányította és vezette, a faluigazgatás példa szerű módon közösségi alapon működött.
Ugyancsak id. Szávai Márton mutatja be “Az énlaki iskola történeté”-t. 1607-től vannak feljegyzések az intézményről, amikoris Kenyeres Márton schola mester Rákóczi Zsigmond fejedelemtől nemeslevelet kapott. Az unitárius egyház teremtette meg a működéshez szükséges feltételeket. A legtöbb tanulót az 1857-es számadatok említenek. Ekkor a település lélekszáma 694 volt, 95 tanulója volt az iskolának. A tanoda 1912-ben került állami tulajdonba. A lakosság elöregedésével a születésszám kritikus mértékben lecsökkent, az iskolát már nem tudták gyermekekkel megtölteni. Még inkább elhagyta a települést a fiatalság, amikor már a faluban sem engedélyeztek semmi építést, mert Énlakát a megsemmisítendő falvak közé sorolták.
A Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének valamint az Építéskivitelezési és Mérnöki Menedzsment Tanszékének oktatói és hallgatói 2012 óta szisztematikusan végezték a település műemléki felmérését, sok éven keresztül gyűjtötték a hely történeti értékeit, hagyományait. A temető története, a templomkerti temetkezés, a sírkőállítás módja, története is megismerhető a hatalmas adattár bevezetéséből. A négyéves munka során felmérték a teljes temetőt, minden sírkő felmérése és pontos leírása is elkészült, a nyilvántartásba vételhez fotodokumentáció is tartozik. A legkorábbi öt sírkő a 18. század első feléből származik, tizenhárom a század második feléből. A sírkövek feliratát is pontosan ismerteti a katalógus, különös tekintettel a sírversekre. Fontos része a leírásoknak a díszítőmotívumok, a sematikus szimbólumok leírása, elemzése. A szív, a tulipán, a fenyő, a végtelen jel, a nap ábrázolás, vagy akár az asztrális szimbólumok értelmezéséről, előfordulásáról is pontos elemzés olvasható. A Fábián Boglárka, Fodor Fanni és Visy Zsolt által összeállított sírkő katalógus 370 sírköve a település történeti világát jellemző sorsokat, történeteket képvisel.
A kötetnek bő harmadát teszi ki a “Népi építészetünk nyomában – Énlaka építészeti öröksége” fejezet. Kondor Tamás 2004 augusztusában vezette az első felmérő csoportot Énlakára. A falukutatás szakmai vezetői prof dr. Visy Zsolt, dr. Kondor Tamás, dr. Rétfalvi Donát, dr. Veres Gábor, dr. Gaál Sarolta voltak.
A település épületei jellemzően az 1800-as évek első harmada és a 19. század közepe között épültek. Az építéstechnikák, az épületszerkezetek, az alkalmazott építőanyagok ismertetését önálló fejezet ismerteti. A melléképületeket, a kapukat és típusait is bemutatja a fejezet. Az “Értékmentő épületfelmérések” szakasz utca házszám szerint rendezve ismerteti a teljes portát. Egy épületet két oldalpár mutat be. Könyvformátumba kényszerítve, de igazából ez négy tabló minden portáról. Az épületek fotódokumentácója mellett a felmérési tervek, a manuálék is tiszta megjelenésükkel látványos illusztrációk, amit a pontos épületleírás tesz teljessé. Hasonló eseteket ismerve különösen nagy kihívás, amikor sok és ráadásul lelkes hallgató keze munkáját felsorakoztató dokumentációt kell egységes szerkesztésben, egységes technikával bemutatni. Ez az anyag példásan összerendezve tudott megjelenni, tiszta áttekinthetőségével is hirdeti a maga egységességét, együvé tartozását. Grafikailag is vonzó megjelenésű látványos gyűjteményt alkot ez fejezet is. A bemutatott 25 épület pótolhatatlan értékű adattárat, forrásértékű dokumentumot alkot.
Az alkotótáborok résztvevői a felméréseken túl értékteremtő vidékfejlesztési programmal is segítik a megújulást. Hallgatói ötlet és tervpályázat segítségével, a lakosság bevonásával kezdték megformálni a jövő terveit. Az élet visszatérése, a fiatalok érdeklődésének felkeltése lehet a megújulás záloga.
Ehhez egyik legfontosabb elem az időközben elnéptelenedett iskolaépület funkciójának megtalálása, az épület megújulási lehetőségének újrateremtése volt. Az épületben egy olyan alkotóház – nyári iskola kialakítása vált lehetővé, amely egyrészt tavasztól-őszig a magyarországi és az erdélyi diákoknak és hallgatóknak biztosítja az erdei turizmus és a hagyományőrző kulturális kikapcsolódás lehetőségét, miközben ez az intézmény lenne hivatott szervezni és irányítani a falu és környék turisztikai szolgáltatásait. A csatlakozó rekonstruált csűr a különféle foglalkozásoknak és előadásoknak lehet az otthona. Az iskolaközpont a környék 18 településének lehetőségeit kihasználva és értékeit újraélesztve nyújt programot a települések lakosságának a közreműködésére építve. Ezzel párhuzamosan Albert Homonnay Márton irányításával a porták szakszerű állagvédelmének a munkái is folytatódnak. Következő lépésként Énlaka hosszútávú fejlesztési koncepciójának kidolgozása a feladat. A program alapja a fiatalság visszacsábítása, hiszen amit a mai elöregedő generáció máig megőrzött, azt csak a fiatalok örökíthetik tovább, és ápolhatják a múlt értékeiben gyökerező hagyományokat.
A hely különös lehetőségeinek kihasználására és bemutatására hallgatók bevonásával és a helyiek közreműködésével született meg Küklopsz, vagyis a kilátó. A legelőn álló elegáns megjelenésű kortárs térforma a tekintetet a római castellum felé irányítja. Összefonva az évszázadokat felhívja a figyelmet a múlt egy fontos világára, érzékelhetővé válik a történetiség jelentősége. A megvalósításkor a helyieket is összefogó kalákaszerű építési munka, a közös ügy újra eggyé varázsolta az Énlakáért tenni akaró közösséget.
Hasonló új tájelemmé vált a székelyföldi iránytű. Túllépve Énlaka határain, immár a környező 18 település lakosságát is bevonva épült fel a hallgatói pályázaton első díjat nyert terv. Pintér Noémi és Gálos Bettina koncepciója. A két út találkozásánál felállított installáció a 18 település azon értékeit mutatja be, melyet a környező falvak és lakosságuk képviselnek. Énlaka regionális szervező erővé nőtte ki magát.
A kötet nem könyv, inkább útmutató a megújulás felé. Topográfia, adattár, mert minden benne van, amit a településről tudni, ismerni kell. Ez a hatalmas munka igazolja, hogy a tudomány, a szervező erő, és a lakosság összefogásával a helyi értékek a felszínre hozhatók és a nagyobb közösség számára is közkinccsé tehetők. Vagy két évtized kutatási eredményének összegző dokumentuma ez a majdnem 500 oldal terjedelmű vaskos kötet. Példa lehet más szunnyadó értékekkel rendelkező helyszíneknek is a könyvben bemutatott módszertan. Igaz, minden munka élére kell valaki, aki a helyieket és a szakértőket megszervezi, a munkát összehangolja és a megfelelő színvonalat biztosítja. Itt Visy Zsolt professzor úr vállalta fel a feladatot és a megnyert társakkal közösen jutottak el a programmal a világörökség előszobájáig. Függetlenül a végső kimeneteltől, Énlaka saját értékeinek megbecsüléséhez kapott komoly szellemi támogatást. Nagy nyertesei a programnak a hallgatók és azok a tanárok, akik megismerhették és beleszerethettek ennek a tájnak a világába – és ezen keresztül a műemlékvédelem értékmentő munkájának sokszínűségébe -, de a legnagyobb nyertesei azok, akikhez közel hozzák ezt a sokaknak – ma még sajnos – távoli vidék értéket képviselő rendkívüli világát.
Könyvismertetésnek indult, de mégsem sikerült könyvismertetést írni, mert fontosabb a kötetből megismerhető tanulságra felhívni a figyelmet. A szakemberek és a helyi lakosság összefogásával, átlagon felüli tenni akarással, a műemlékvédelem eszközeivel és módszertanával csodákat lehet alkotni. Erősíteni lehet a helyi kötődést, megmutatva a fiataloknak a helyi jövőt, a település megújulásában az egyéni karaktert képviselő, megújulni képes tradíciót, és újra felfedezni a múlt értékeit a jövő érdekében. Erre példa ez a munka. Mindenkinek alapos tanulmányozásra ajánlom a kötetet, és ha tanulmányait át is éli, utána már biztos érzi, hogy hazamegy Énlakára. De ha véletlenül nem Énlakára, akkor nézzünk körül, mert mindenki körül vannak más csodák – ahol Énlaka boldogulása lehet a példa. El kell kezdeni és menni kell és megérkezni, ugyanúgy, ahogy ma már Énlakára érkeznek a pécsiek.
Énlaka kulturális öröksége (szerzők: Visy Zsolt, Balassa M. Iván, Dancs Lajos, Fábián Boglárka, Filep Antal, Fodor Fanni, Kondor Tamás, Rétfalvi Donát, Szávai Márton, Zsonda Márk) – Méry Ratio, 2019
Borítókép: MMA – youtube.com
A fotókat a szerzők készítették.
