Megjelent az Országépítő legújabb száma
A tartalomból:
Dr. Mőcsényi Mihály tájépítész (1919−2017.) Mőcsényi Mihály, a tájépítészek legendás alakja olyan 97 évet tudhatott maga mögött, amely az utolsó hónapig aktív munkával telt el. 25 évvel ezelőtt, fogalmazódott meg a gondolat Buella Mónikában, hogy ez az életút kitöltene egy teljes filmet. “Három éven keresztül kutattunk és forgattunk, számtalan alkalommal beszélgettünk a professzor úrral a kamera társaságában. Kellett ennyi idő, hogy elnyerjük bizalmát. Együtt bontottunk ki két hatalmas bőröndöt, amelyben addigi 95 évének papírlenyomatai: diplomái, leckekönyve, útlevele voltak… E nekrológban nem tudom tényszerűen követni életét, nem tudom megfelelően méltatni. A balatongyöröki temetésen a szomorúság mellett derűs nyugalom hatott át mindent. A világban helyén lévő ember, egy − a szó minden értelmében − teljes életút nyugalma.” olvashatjuk Buella Mónika személyes megemlékezését.
Főépítészek című rovatunkban Terdik Bálint beszélgetése olvasható Fernezelyi Gergellyel, aki egy sikeres műterem alapító tagja, és nem mellesleg idén februárig a fővárosi VIII. kerület főépítészeként, azóta pedig a kerület városfejlesztési tanácsadójaként tevékenykedik. Számára természetes, hogy az építésznek a maga hatáskörében a köz érdekében is kell tennie valamit. A Józsefváros lakossága 80 ezer fő, érdekessége, hogy a végletek között mozog: míg a Palotanegyed az egyik legmenőbb környéke lett Budapestnek, addig a város legszegényebb sarka is a kerületben van. Több mint egy évtizedig zajlott itt egy szociális városrehabilitációs program, mely egy világszinten elismert szakmai munka. Más területen is egyedi utat választott a kerület: a Corvin negyed a legnagyobb léptékű egységes városfejlesztés, bár építészetileg és léptékében sok kritikát kapott. Kiemelt figyelmet kaptak az újjászülető közterek, a Teleki tér közösségi tervezésben megvalósuló megújítása pedig egy világra szóló lépés volt.
A Vándorokból Mesterek rovatunkban a lap munkatársát, Erhardt Gábort mutatja be Csóka Balázs. A lapban bemutatott képeket Kedves Zsófia készítette. Erhardt Gábor 1998-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán, majd a Kós Károly Egyesülés vándorépítésze volt. Immár tizenöt éve az AXIS Építésziroda munkatársa. Tervezési munkái – új borászati épületek építése, műemléki épületek felújítása – Tokaj-Hegyaljához kötik. 2012-ben az AXIS tagjaként Kós Károly-díjat kapott. Több építészeti témájú publikációja jelent meg szakfolyóiratokban. Az Orszagepito.net szerkesztője, a BME Szerves Építészet c. tárgy felelőse
Tolcsva, Dessewffy-kúria rekonstrukciója egy szerencsés csillagállás alatt – részben EU-s támogatásból – megvalósult, hároméves tervezési és építési folyamat volt. A végeredmény: mondhatni, semmi különös. Csupán annyi történt, hogy egy 250 éves épület visszakerült méltó állapotába. A lényeg − mint oly sokszor − inkább az elmesélhetetlenben van, a történetben, az építés drámájában. A rekonstrukciót tervezte és az épületet bemutatja Erhardt Gábor.
Életünk egyre személytelenebb része a halál. A haldokló gondozása, ápolása, az emberséges búcsú, majd a ravatalozás, a gyász egykor a család és a helyi közösség feladata, életének része volt. Manapság ezeket a szolgáltatásokká degradált teendőket kiveszik a kezünkből. A modern idők folyományaként ma ravatalozókban búcsúzunk szeretteinktől. A kistelepüléseken, falvakban megjelentek a raktárra, garázsra emlékeztető rideg épületek, a korszerű közegészségügyi elvárásokhoz és az iparszerűen működő temetési vállalkozásokhoz igazodva. Ezek nélkülöznek minden szakralitást, kizárólag a funkciót szolgálják ki. Felismerve a tarthatatlan helyzetet, az utóbbi évtizedekben egyre több település fordít gondot arra, hogy komolyabb összeget szánva rá, új ravatalozó építésével vagy a meglévő átalakításával a halottai búcsúztatásához méltó helyet teremtsen. A bemutatott fóti ravatalozó tervezője Czégány Sándor, aki az épület kapcsán a hazai építésügy helyzetéről, a terv szerinti kivitelezés garanciájának hiányáról, és a közbeszerzési rendszer visszásságairól is beszél.
Néha egy aprócska ház többet ad az embernek, mint a nagy épületegyüttesek. Jó példa erre a japán Yumemi no Sato harminc fős gyermekotthon terápiás háza. Ezek a gyerekek a szülői házban előforduló problémák következtében mindannyian komoly lelki sérülést szenvedtek el. Maga az otthon nem antropozófikus építmény, bár alapítója érdeklődését felkeltette az irányzat. A terápiás ház illeszkedik a terepadottságokhoz. Az épület csak három egységből áll: egy előtérből, egy kezelőből, és egy gyógyeuritmia teremből. A zenélésre és festésre használt kezelőterem ötszög alakú, melyről az építésznő Akina Iwahashi úgy nyilatkozott, hogy az ötszögű térforma egyszerre sugároz mozgást és állandóságot is, ami támogatja a lelki sérült gyermekek gyógyító kezelését. A házat élénkség jellemzi, ami a szigorúság és a könnyedség együtteséből adódik. Az épület emlékeztet a „japán tércsoda” elnevezésű fogalomra is, hiszen alig hihető, hogy ezek a terek maximum 25m2-esek. Ez egyértelművé teszi, hogy nem a négyzetméterszám, sokkal inkább a térfogat és a formálás a döntő a tér minőségét illetően. A következetesen formált épület észrevétlenül hat jótékonyan a lelkükben bizonytalan gyermekek énközpontjára. Mathis T. Lohl írása.
Rózsa Péter Magyarország egyik legnagyobb biogazdálkodója. A Balmazújváros melletti Virágoskúti birtokára szánt 200 főt befogadására alkalmas, látványérlelővel kiegészülő csárda építészeti tervezésével Makovecz Imrét kereste fel. Az első vázlatok elkészülte után a mester tanítványára, Dósa Papp Tamásra bízta a tervezést, de egészen haláláig figyelemmel kísérte a folyamatot. Az épület belső kialakítására nagy hatással volt az alföldi pásztorkultúra. Az opeion festése (Rege a Csodaszarvasról) Makoldi Sándor alkotása. Az egyes elemekben megjelenő pásztorművészettel és a hagyománnyal egy olyan összegzés jött létre, mely megosztottság helyett a szakrális teljesség irányába mutat.
“A virágoskúti csárda kapcsán az idén májusban beszélgettünk a résztvevőkkel egy gazdagon terített asztal mellett. A délelőtt folyamán Makoldi Sándor vendégül látott minket debreceni otthonában – egyben műtermében is. Ekkor rögzítettük a lapban közölt interjút. Akkor még nem tudhattuk, hogy a megjelenést már nem éli meg a neves festő, tanár és néprajztudós.” Szerkesztőségünk e két interjúval, valamint Pap Gábor és Dósa Papp Tamás nekrológjával búcsúzik Makoldi mestertől.
Pálosok keresése A Pálos Rend alapítója, Özséb gyűjtötte össze a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt Klastrompusztán, majd kolostort létesített. Az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetesrendnek a pápai jóváhagyása után e kolostor lett az első központja. A rendet a történelem viharai sokáig Lengyelországba száműzték. Gyöngyösi Gergely szerzetes 16. századi művén keresztül nemcsak a régi pálos élet mindennapjait lehet hitelesen megragadni, hanem a korabeli rendi vezetés magas szellemi és spirituális színvonalára is lehet következtetni. Z. Tóth Csaba írása.
