Országépítő 2017/3

Megjelent az Országépítő legújabb száma

A tartalomból:

Dr. Mőcsényi Mihály tájépítész (1919−2017.) Mőcsényi Mihály, a tájépítészek legendás alakja olyan 97 évet tudhatott maga mögött, amely az utolsó hónapig aktív munkával telt el. 25 évvel ezelőtt, fogalmazódott meg a gondolat Buella Mónikában, hogy ez az életút kitöltene egy teljes filmet. “Három éven keresztül kutattunk és forgattunk, számtalan alkalommal beszélgettünk a professzor úrral a kamera társaságában. Kellett ennyi idő, hogy elnyerjük bizalmát. Együtt bontottunk ki két hatalmas bőröndöt, amelyben addigi 95 évének papírlenyomatai: diplomái, leckekönyve, útlevele voltak… E nekrológban nem tudom tényszerűen követni életét, nem tudom megfelelően méltatni. A balatongyöröki temetésen a szomorúság mellett derűs nyugalom hatott át mindent. A világban helyén lévő ember, egy − a szó minden értelmében − teljes életút nyugalma.” olvashatjuk Buella Mónika személyes megemlékezését.

Főépítészek című rovatunkban Terdik Bálint beszélgetése olvasható Fernezelyi Gergellyel, aki egy sikeres műterem alapító tagja, és nem mellesleg idén februárig a fővárosi VIII. kerület főépítészeként, azóta pedig a kerület városfejlesztési tanácsadójaként tevékenykedik. Számára természetes, hogy az építésznek a maga hatáskörében a köz érdekében is kell tennie valamit. A Józsefváros lakossága 80 ezer fő, érdekessége, hogy a végletek között mozog: míg a Palotanegyed az egyik legmenőbb környéke lett Budapestnek, addig a város legszegényebb sarka is a kerületben van. Több mint egy évtizedig zajlott itt egy szociális városrehabilitációs program, mely egy világszinten elismert szakmai munka. Más területen is egyedi utat választott a kerület: a Corvin negyed a legnagyobb léptékű egységes városfejlesztés, bár építészetileg és léptékében sok kritikát kapott. Kiemelt figyelmet kaptak az újjászülető közterek, a Teleki tér közösségi tervezésben megvalósuló megújítása pedig egy világra szóló lépés volt.

A Vándorokból Mesterek rovatunkban a lap munkatársát, Erhardt Gábort mutatja be Csóka Balázs. A lapban bemutatott képeket Kedves Zsófia készítette. Erhardt Gábor 1998-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán, majd a Kós Károly Egyesülés vándorépítésze volt. Immár tizenöt éve az AXIS Építésziroda munkatársa. Tervezési munkái – új borászati épületek építése, műemléki épületek felújítása – Tokaj-Hegyaljához kötik. 2012-ben az AXIS tagjaként Kós Károly-díjat kapott. Több építészeti témájú publikációja jelent meg szakfolyóiratokban. Az Orszagepito.net szerkesztője, a BME Szerves Építészet c. tárgy felelőse

Tolcsva, Dessewffy-kúria rekonstrukciója egy szerencsés csillagállás alatt – részben EU-s támogatásból – megvalósult, hároméves tervezési és építési folyamat volt. A végeredmény: mondhatni, semmi különös. Csupán annyi történt, hogy egy 250 éves épület visszakerült méltó állapotába. A lényeg − mint oly sokszor − inkább az elmesélhetetlenben van, a történetben, az építés drámájában. A rekonstrukciót tervezte és az épületet bemutatja Erhardt Gábor.

Életünk egyre személytelenebb része a halál. A haldokló gondozása, ápolása, az emberséges búcsú, majd a ravatalozás, a gyász egykor a család és a helyi közösség feladata, életének része volt. Manapság ezeket a szolgáltatásokká degradált teendőket kiveszik a kezünkből. A modern idők folyományaként  ma ravatalozókban búcsúzunk szeretteinktől. A kistelepüléseken, falvakban megjelentek a raktárra, garázsra emlékeztető rideg épületek, a korszerű közegészségügyi elvárásokhoz és az iparszerűen működő temetési vállalkozásokhoz igazodva. Ezek nélkülöznek minden szakralitást, kizárólag a funkciót szolgálják ki. Felismerve a tarthatatlan helyzetet, az utóbbi évtizedekben egyre több település fordít gondot arra, hogy komolyabb összeget szánva rá, új ravatalozó építésével vagy a meglévő átalakításával a halottai búcsúztatásához méltó helyet teremtsen. A bemutatott fóti ravatalozó tervezője Czégány Sándor, aki az épület kapcsán a hazai építésügy helyzetéről, a terv szerinti kivitelezés garanciájának hiányáról, és a közbeszerzési rendszer visszásságairól is beszél.

Néha egy aprócska ház többet ad az embernek, mint a nagy épületegyüttesek. Jó példa erre a japán Yumemi no Sato harminc fős gyermekotthon terápiás háza. Ezek a gyerekek a szülői házban előforduló problémák következtében mindannyian komoly lelki sérülést szenvedtek el. Maga az otthon nem antropozófikus építmény, bár alapítója érdeklődését felkeltette az irányzat. A terápiás ház illeszkedik a terepadottságokhoz. Az épület csak három egységből áll: egy előtérből, egy kezelőből, és egy gyógyeuritmia teremből. A zenélésre és festésre használt kezelőterem ötszög alakú, melyről az építésznő Akina Iwahashi úgy nyilatkozott, hogy az ötszögű térforma egyszerre sugároz mozgást és állandóságot is, ami támogatja a lelki sérült gyermekek gyógyító kezelését. A házat élénkség jellemzi, ami a szigorúság és a könnyedség együtteséből adódik. Az épület emlékeztet a „japán tércsoda” elnevezésű fogalomra is, hiszen alig hihető, hogy ezek a terek maximum 25m2-esek. Ez egyértelművé teszi, hogy nem a négyzetméterszám, sokkal inkább a térfogat és a formálás a döntő a tér minőségét illetően. A következetesen formált épület észrevétlenül hat jótékonyan a lelkükben bizonytalan gyermekek énközpontjára. Mathis T. Lohl írása.

Rózsa Péter Magyarország egyik legnagyobb biogazdálkodója. A Balmazújváros melletti Virágoskúti birtokára szánt 200 főt befogadására alkalmas, látványérlelővel kiegészülő csárda építészeti tervezésével Makovecz Imrét kereste fel. Az első vázlatok elkészülte után a mester tanítványára, Dósa Papp Tamásra bízta a tervezést, de egészen haláláig figyelemmel kísérte a folyamatot. Az épület belső kialakítására nagy hatással volt az alföldi pásztorkultúra. Az opeion festése (Rege a Csodaszarvasról) Makoldi Sándor alkotása. Az egyes elemekben megjelenő pásztorművészettel és a hagyománnyal egy olyan összegzés jött létre, mely megosztottság helyett a szakrális teljesség irányába mutat.

“A virágoskúti csárda kapcsán az idén májusban beszélgettünk a résztvevőkkel egy gazdagon terített asztal mellett. A délelőtt folyamán Makoldi Sándor vendégül látott minket debreceni otthonában – egyben műtermében is. Ekkor rögzítettük a lapban közölt interjút. Akkor még nem tudhattuk, hogy a megjelenést már nem éli meg a neves festő, tanár és néprajztudós.” Szerkesztőségünk e két interjúval, valamint Pap Gábor és Dósa Papp Tamás nekrológjával búcsúzik Makoldi mestertől.

Pálosok keresése A Pálos Rend alapítója, Özséb gyűjtötte össze a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt Klastrompusztán, majd kolostort létesített. Az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetesrendnek a pápai jóváhagyása után e kolostor lett az első központja. A rendet a történelem viharai sokáig Lengyelországba száműzték. Gyöngyösi Gergely szerzetes 16. századi művén keresztül nemcsak a régi pálos élet mindennapjait lehet hitelesen megragadni, hanem a korabeli rendi vezetés magas szellemi és spirituális színvonalára is lehet következtetni. Z. Tóth Csaba írása.


Megtisztelésnek vennénk, ha elfogadná ajánlatunkat és feliratkozna hírlevelünkre. Két hetente az elmúlt időszak cikkeiről és eseményeiről tájékoztatjuk Önt. Amennyiben szívesen fogadja hírleveleinket, kérjük adja meg email címét!

 

×