Két év „covid-szünet” után, 2022. december elején került megrendezésre Innsbruckban a 26. IHF (Nemzetközi Faépítési Fórum). Meghívást kaptam a német nyelvterület – Németország, Ausztria és Svájc – és talán a világ legnagyobb szabású faépítési rendezvényére, hogy előadást tartsak a felcsúti Pancho Arénáról. Ezen a konferencián már egyszer részt vettem 1998-ban, Makovecz Imre képviseletében, „Organikus faépítészet magyar útja” címmel.
A háromnapos rendezvény méretei tekintélyesek voltak: az innsbrucki kongresszusi központ legalább kétszer akkora, mint a MÜPA. A rendezvények 4 szekcióban folytak, a 2500 résztvevő több előadóteremben tudta meghallgatni a párhuzamosan folyó előadásokat.
Az előadások különböző témakörök körül csoportosultak: lakásépítés, magasházak fából; a faépítés technikai részletei, ragasztások, kötőelemek, tűzvédelem, szabványi háttér; a faépítés digitális háttere, jövője; attraktív faépítmények tervezésének és kivitelezésének ismertetése. Az előadásokkal párhuzamosan a „holzbranch”, a faépítéssel kapcsolatos iparág szinte minden cége képviseltette magát bemutatók és standok százaival.
A résztvevők a többnyire mérnöki, szakmai programok mellett sok építészetileg és statikailag is érdekes épület szerkezeteinek tervezéséről és felépítéséről is tájékozódhattak. Az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó előadás a párizsi Notre-Dame székesegyház 2019-es tűzvész utáni rekonstrukciójának az ismertetése volt, ahol a boltozatok újjáépítésének segédszerkezeteinél és a fedélszék rekonstruálásánál egyaránt nagyon figyelemreméltó faszerkezeti megoldások születtek.
A Pancho Aréna a „Sport és szabadidős csarnokok és stadionok” blokkban kapott helyet, a párizsi olimpia vízisport-központjának és az idahoi egyetem kosárlabdacsarnokának társaságában. Előadásomban ismertettem a mi építészeti világunk gyökereit, Makovecz Imre meghatározó szerepét ebben a ma is zajló építészeti folyamatban. A Pancho-arénát a születésétől kezdve, annak tervezési és építési folyamatával együtt mutattam be. Elsősorban Dobrosi Tamás nagyszerű faszerkezetű tribün-lefedés konstrukcióját szemléltettem, de természetesen az egész épületet igyekeztem minél jobban érthetővé tenni a jelen levő, a faépítés széles spektrumát képviselő szakemberek számára. Az előadásom végén rövid betekintést adtam a folyamatban lévő egyéb munkáinkba, most formálódó jövőnkbe. Úgy érzem (talán némi elfogultsággal), munkáink méltó színvonalon társulnak a világ élvonalbeli faépítészetéhez.
Ami pedig a faépítés jövőjét illeti, a konferencián látottak alapján a fa, mint környezetbarát, energiatakarékos, a környezet károsítása nélkül létrejövő és újratermelődő, barátságosan kezelhető építőanyag, egyre nagyobb lehetőségeket nyújt az építőiparban. Jól helyt áll a kommunális építkezés, elsősorban lakásépítés és a magasházak területén, úgy mint az igényes középületek, nagyfesztávú szerkezetek, extrém tartószerkezetek világában is. A világgal együtt a faépítés lehetőségei is tágulnak: lassan el kell felejtenünk a láncfűrészt, helyére a CNC (mikroszámítógéppel vezérelt szerszámgép) lép, amivel a legbonyolultabb geometriai feladatok, csomóponti kialakítások is precízen megoldhatók üzemi előregyártással és helyszíni szereléssel, LEGO-elven. A már régóta ismert és használt ragasztott tartók mellett megjelent a CLT (rétegragasztott fapanel, kvázi hulladékfából). Új segédanyagok, kemikáliák, szerelvények kerültek alkalmazásra, munkáinkban mi is napi szinten alkalmazzuk ezeket. Hogy mi lesz az új technológiák érvényes, a jövőben is fennmaradó formanyelve, az rajtunk, építészmérnökökön is múlik.
szöveg és fotók: Pongor László
