Amikor a ′Remembering the Future with Herb Greene′ (Emlékezés a jövőre Herb Green-nel) című dokumentumfilm szóba kerül, a leggyakoribb kérdés, ami másokban felmerül: „Mi az organikus építészet?”. Erre az összetett kérdésre az egyszerű válaszom legtöbbször az, hogy az organikus elnevezés nemcsak egy melléknév vagy jelző, hanem a környezetre, a helyre és a kultúrára reflektáló építészet létrehozásának mély szándéka. Ilyenkor elmondom, hogy az ilyen felfogásban dolgozó építészek milyen építőanyagokat használnak, és hogyan tervezik meg az épületeiket, amelyek a tervezési helyszín adottságaira és a felhasználók igényeire adott egyedi válaszok. Ezeket az alapelveket az organikus építészet egyik legfontosabb úttörőjével, Herb Greene nagybátyámmal, a film főszereplőjével folytatott számtalan beszélgetésből szűrtem le. Az organikus építészet definícióiból és leírásaiból nagyon sok fellelhető, de a legmeggyőzőbb elnevezés talán Makovecz Imrétől és a magyar organikus örökséget tovább vivő építészektől származik: Élő Építészet.
2023 elején filmes stábunk Oklahomába látogatott, hogy Herb Greene munkásságán keresztül vizsgálja az organikus építészet felemelkedésének és hanyatlásának történetét az Egyesült Államokban. Felvételeket készítettünk Greene legismertebb oklahomai projektjeiről, köztük az 1961-ben épült Prairie House-ról az oklahomai Norman-síkságon. A Prairie House (Prériház) tervezésekor Greene „tudatos kísérletet tett időérzékünk felébresztésére azzal, hogy az épületbe az ősmúlttól a távoli, vágyott jövőig terjedő korszakokat átívelő utalásokat emelt be. Élőlény- és barlangmetaforák éppúgy szerepelnek benne, mint az élővilágra és a jövő technológiai szerkezeteire tett utalások. Ezek az ellentétes képek a „vibráló” összképpel (a deszkák és zsindelyek ritmusával) kombinálva azt sugallják, hogy a különböző metaforák és az eltérő korok utalásai tevőlegesen formálják a jelen aktuális képét.” (Idézet és fotó: „Idő és időtlenség”. Esszé a művészetről és az építészetről.)
Prairie House (Prériház). Herb Greene, 1961. Fotó: Julius Shulman/The Prairie House by Herb Greene, 1961, Photo by Julius Shulman
A Prériház szoborként áll az oklahomai prérin, előképeket idézve: ősi teremtmény, menedék, védőburok, futurista tárgy és meglepetések sora. Az épület formálása szorosan kapcsolódik az ősi tájhoz, magába foglalva a prérifüvek, a szél, az ég és az állatok esszenciáját. Cédrus deszka és zsindely borítja a fával burkolt bordázatot, szőrzetet és tollat idézve. A zsindely mintáinak vibrálása energiát és életet sugároz, míg a tömeg és a felület homogenitása egységet teremt. Építésekor − amikor a „nemzetközi stílus” uralta az építészetet − a Prériház igazi revelációként hatott. Az organikus építészettel ellentétben a nemzetközi stílus (International Style) kivonta a történelmet, az egyéniséget és a környezet hatásait az építészeti tervezésből. Frank Lloyd Wright és Bruce Goff elvetette ezt a gondolkodást, és Goff az emberekre, a helyre, az időre, az anyagra és a szellemiségre alapozott tervezést tanított a diákoknak. Wright és Goff is jelentős hatást gyakorolt Herb Greene-re, aki az utóbbi tanítványa volt 1948−1953 között.
A Prériház. Fotó a film forgatásán, 2023/The Prairie House, film footage for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
Ma Greene Prériháza elhanyagolt − ez talán az organikus építészet első amerikai művelői meg nem valósult álmának metaforája. 1980-ban Herb Greene építészeti munkássága befejeződött, a posztmodern és más trendek jöttek divatba, az organikus építészet a perifériára szorult. Ugyanebben az időben Magyarországon éppen csak elkezdődött az Élő Építészet forradalma, amelyet részben Wright, Goff és Greene építészete inspirált. Megismerve, milyen robbanásszerű volt ez a magyarországi mozgalom, és az a tény, hogy ma is támogatják és elismerik, egyértelművé tette: Magyarországra kell utaznunk, hogy feltérképezzük az élő építészet jelenét, és abban Greene hatásait.
Magyarországon a megszállások sorának hosszú történelme van, többek között az oszmán törökök, a németek, és legutóbb a Szovjetunió által 1945−1989 között. A megszállás hatásai megterhelték az ország egyedülálló kulturális és történelmi identitását. A kommunista korszak építészete monoton betondobozok sokaságát eredményezte, azonban Makovecz Imre − aki egyben szenvedélyes közösségszervező is volt − fiatal, kreatív szelleme egy mélyebb és tartalmasabb építészetet tartott alapvető fontosságúnak.
Forgatócsoportunk 2023. október végén, egy csütörtök délután érkezett Szentendrére, hogy interjút készítsen Ekler Dezső építésszel, íróval és tanárral. Korábban Jeffrey Cook ‘Seeking Structure from Nature′ (Szerkezetek a természetből merítve) című könyvében láttunk képeket a nagykállói népművészeti tábor különös világáról (1986). A Nagykállói Tábor egy sor lenyűgöző faszerkezetű épületből áll, deszka zsindelyekkel burkolva, pikkelyeket és tollakat idéző ritmikus mintákkal. Az élőlényszerű hasonlóság Herb Greene Prériházával egyértelmű, így arról kérdeztük az építészt, hogyan jött létre ez a kapcsolat. Ekler irodájában ülve, egy sor remek rajzzal, fotókkal, végtelen számú könyvvel körülvéve, és egy nagy asztallal, amelyen a nagykállói recepcióépület különleges szerkezetének néhány modellje állt, visszavitt minket az időben, amikor Makovecz Imre tanítványaként dolgozott az 1980-as évek közepén.
Nagykálló, Recepcióépület. Ekler Dezső, 1989, fotó a szerzőtől/Nagykálló Reception Hall by Dezső Ekler, 1989, photo courtesy of Dezső Ekler
Mind Makovecz, mind Ekler egymástól függetlenül találkozott Herb Greene munkásságával olyan kiadványok révén, amelyek a nyugati könyvek tilalma ellenére valahogy eljutottak Magyarországra. Az akkori magyar építészeti szakmai és oktatási környezet az internacionalista, valamint a szovjet brutalista építészetre korlátozódott. Az épületek általában szigorú és személytelen megjelenésűek voltak, élettelen belső terekkel. Makovecz és Ekler a természet és a történelem által inspirált egyedi épületek tervezését tartotta fontosnak, és ebben Herb Greene Prériháza mély inspirációt jelentett. A soha nem látott építészeti kifejezésmódból merítve magukba szívták a tektonika nyelvezetét, és − ami legalább annyira fontos − a szándékot. A Dobogókői Síház (1980), a Baki Faluház (1986) és a Nagykállói Tábor (1986) gondolatiságának rokonsága a Prériházzal félreérthetetlen. A fazsindely Magyarországon hagyományos tetőfedő anyag, de a zsindelyszerű deszkafedés használata egyedülálló módszer volt egy hagyományos anyag és technika teljesen újszerű alkalmazására. Bár a változatos textúrák és a biológiai formákra való utalások közösek Greene és Makovecz épületeinél, hasonlóságok a fizikain túl is felfedezhetők munkáikban.
Dobogókő, Síház. Makovecz Imre, 1980. Fotó a film forgatásán, 2023/Dobogókő Ski Lodge by Imre Makovecz, 1980, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
A szabadság a legtöbb élőlény és növény alapvető igénye. A környezettel való kapcsolat szabadsága szükséges magához a létezéshez is: a vízhez, a levegőhöz és a fényhez való hozzáférés szabadsága. Ez a kölcsönhatás befolyásolja az élőlény fizikai megjelenését is: a színét, a formáját, a textúráját, stb. A gondolkodás fejlődésével az ember érzékeli ezt a kapcsolatot, és megértheti jelentését. A környezettel való kölcsönhatás megszüntetése vagy elutasítása az élő szervezetek számára káros vagy akár katasztrofális is lehet. Greene építészeti megközelítése az volt, hogy a forma és a tömeg segítségével utaljon a történelemre, a kultúrára, a régióra és az élővilágra, szimbólumok és metaforák bevonásával. Nem gondolkodott a „dobozon kívül” (out of the box) − a „doboz” nem létezett számára. A korabeli gondolati status quo figyelmen kívül hagyásával Greene az eredetiség tisztaságával tudta létrehozni munkáit. A szabadság hasonló szelleme hatja át Makovecz és a többi építész ideáit és munkáit, akikkel magyarországi filmezésünk során találkoztunk.
Farkasrét, Ravatalozó. Makovecz Imre, 1975. Fotó a film forgatásán, 2023 (Turi Attila és Lila Cohen)/Farkasrét Mortuary Chapel by Imre Makovecz, 1975, film photo for Remembering the Future with Herb Greene 2023.
Az egyik legmélyebb élmény, amit átéltünk, a Turi Attila építésszel készített interjú és Makovecz farkasréti Ravatalozójának (1975) meglátogatása volt. Itt az építészet a biológiai lét alapkérdését, az élet és a halál útjáról való gondolkodást váltja ki a szemlélőből. Turi, a Magyar Művészeti Akadémia frissen megválasztott elnöke magával ragadó leírást adott a terv alapgondolatáról. A hajlított fa bordák a padlónál kezdődnek és a mennyezeti gerinc felé ívelnek, emberi vagy állati bordákra emlékeztetve. A „szegycsont” alatt a szívnél egy talapzat található, ahová a koporsót helyezik a szertartások során. A terem oldalain beépített ülések sorakoznak, magas fa háttámlákkal, amelyek emberi alakoknak tűnnek szív formájú arcokkal. A fából készült figurák teste és arca középen el van választva, ami a kettősséget szimbolizálja, a növekvő fa rétegek pedig az életenergiát. A látvány az élet, a halál, a szerelem és a gyász érzéseit váltja ki. Természetfeletti. A látvány annyira megható volt, hogy nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Eszembe jutottak azok a történetek, amelyeket Herb bácsi mesélt nekem a Prériházról: néhány nő, aki belépett az épületbe, könnyezett a meghatottságtól. Van egy hang a zenében, az „appoggiatura”, amely úgy emelkedik és süllyed, ahogyan csak kevés énekes tudja előadni. Amikor ezt a csodás hangot halljuk, a vágyakozás érzését váltja ki belőlünk. Vajon nem ugyanilyen hatást kelt a Prériház, a farkasréti Ravatalozó és a hozzájuk hasonló építészet a tér, a felület, a fény és a forma kompozíciójával?
Farkasrét, Ravatalozó. Makovecz Imre, 1975. Fotó a film forgatásán, 2023/Farkasrét Mortuary Chapel by Imre Makovecz, 1975, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
Prériház, Herb Greene, 1962. Fotó: Douglas Kirkland/The Prairie House by Herb Greene, 1962, Photo by Douglas Kirkland
Turi Attila, aki Makovecz halála óta az organikus építészet vezető egyénisége lett Magyarországon, költői leírást adott: az építészetnek az emberi szellemet kell felemelnie. Turi is tagja a Kós Károly Egyesülés (KKE) nevű építész szervezetnek, melynek működése a magyar organikus építészeti mozgalom lenyűgöző eredménye. A KKE-t 1989-ben Makovecz és hat másik építész alapította, független irodákból és építészekből áll, akik elkötelezettek Makovecz organikus és regionális építészeti örökségének folytatásában Magyarországon. A KKE olyan, mint egy építészeti szövetkezet, központja Budapesten található, egy Makovecz által tervezett épületben, amelyben Makona nevű irodája is működik. Az épület a magyarországi organikus mozgalom reprezentánsa, formájában és szellemiségében is. Itt találkoztunk Terdik Bálint és Salamin Ferenc építészekkel, a Makovecz által tanított fiatalabb generációk tagjaival, akik saját építészetükben komolyan veszik szerepüket az organikus örökség folytatásában. Az irodákban sétálva és velük beszélgetve, a szervezett együttműködés és a kreatív elköteleződés párosát megtapasztalva bizakodással tölt el, hogy a magyar organikus építészeti mozgalom folytatódni fog. A Bálinttal és Ferenccel folytatott egyéni és együttes beszélgetések során kölcsönös támogatást és az együttműködés fontosságát éreztem, amelyhez hasonlót személyesen nem tapasztaltam az USA-ban. Céljaik és gyakorlatuk összefonódik a Makovecz által kijelölt közös céllal: úgy művelni az építészetet, hogy először az embereket építsük.
Budapest, KKE/Makona székház. Makovecz Imre, 1996. Fotó a film forgatásán, 2023/Kós Károly Association Headquater by Imre Makovecz, 1996, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
Makovecz hatása az organikus építészek fiatalabb generációira mélyreható, és az országra gyakorolt hatása tagadhatatlan. Makovecz egy olyan országban nőtt fel, amely a mindennapi élet összes területén átélte a megszállást. Ennek ellenállva arra használta idejét, tehetségét és energiáját, hogy a közösségekkel közvetlenül dolgozzon a közösségi terek megépítésén. Ez sehol sem látszik jobban, mint a Bakon és Zalaszentlászlón lévő faluházakban. A zalaszentlászlói faluházban (1980) Bohár Istvánnal, a település polgármesterével találkoztunk, aki nagylelkűen meghívta forgatócsoportunkat egy ebédre a közösségi házba, mielőtt interjút készítettünk vele a kamera előtt. Ő fiatalabb korában részt vett az építésben. Felidézte: a falubeliek összefogtak, hogy titokban, a sötétség leple alatt a környező erdőből összegyűjtsék a fákat, hogy felépítsék közösségi házukat. A fákat csak minimálisan alakították át, melyek most is a nagyteremben állnak, ágaik és törzseik között tartva a mennyezet gerendáit. A látogatáson velünk tartott Fülöp Tibor építész is, aki szintén a KKE tagja. Ő kapta a megbízást a közösségi ház és a szomszédos óvoda meg nem épített részeinek befejezésére. Lenyűgöző volt látni Tibor elkötelezettségét Makovecz eredeti tervének megvalósításában. Az óvoda nagyvonalú és magas, fával burkolt ikerkupoláit fény és szín árasztotta el. El tudtuk képzelni, hogy a gyerekek személyisége hogyan tud szabadon „lélegezni” és fejlődni egy olyan térben, amely felemeli a lelküket. Közösségi házak sok magyarországi településen találhatók, Zalaszentlászlón a faluház a közösség ellenálló képességének és a hagyomány folytatásának szimbóluma.
Zalaszentlászló, Faluház. Makovecz Imre, 1980, Óvoda, 2021. Fotók a film forgatásán, 2023/Zalaszentlászló Village Center by Imre Makovecz 1980, and Kindergarten addition 2021, film photos for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
A Baki faluházat (1985) úgy tervezte Makovecz, hogy egyben a Turult, a mitológiai sasszerű lényt is megjelenítse, amely az erő és büszkeség magyar szimbóluma. Az épület nagyméretű tetőszerkezete szárnyak alakját veszi fel, és Herb Greene Prériházát felidéző, tollakat formáló zsindelyszerű deszkákkal van borítva. Ezeket az épületeket a települések lakói építették, ezért a sajátjuknak érzik. A faluház korábbi igazgatója, Baloghné Bacsa Ibolya elmondta, hogy az épület érezhető büszkeséget és örömöt vált ki a közösségből. Az épület anyaga és formája a benne folyó élet lüktetésével együtt olyan érzést kelt, mintha maga a faluház is élne.
Bak, Faluház. Makovecz Imre, 1985. Fotó a film forgatásán, 2023/Bak Community Center 1985, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
Makovecz munkásságában visszatérő párosítás a közösség és a természet, erre nagyszerű példa a visegrádi Erdei Művelődés Háza (1984). A földdel borított tetővel fedett épület célja, hogy megtanítsa a gyerekeket a környező táj és erdő jellemzőire. A belső térben a föld, a szél, a tűz, a víz és az ég szimbólumai váltakoznak a természetes anyagokból készült, fantáziadús épületrészletekkel. Füzes András, Visegrád főépítésze mesélt nekünk az épületről, és büszkén beszélt arról, milyen szerepet tölt be a visegrádi organikus építészet segítőjeként. András a magyarországi főépítészek szervezett hálózatának tagja, akiknek feladata, hogy felülvizsgálják, mi épül a városokban. Az Erdei Művelődés Háza az építészetet a kulturális örökség terjesztésének eszközeként használja a természettel való kapcsolaton keresztül. Kifejezi, hogy a közösség valójában a természethez való viszonyunkról is szól.
Visegrád, Erdei Művelődés Háza. Makovecz Imre, 1984. Fotó a film forgatásán, 2023 (Füzes András és Lila Cohen) / Forest Culture Centre in Visegrád by Imre Makovecz 1984, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
A magyar organikus építészeti projektek közösségfejlesztő szándékai engem Greene Armature-elméletére emlékeztetnek. Egy Armature-ben az épületek ornamenseinek jellemzői a régió történelmét, kultúráját és természeti környezetét tükrözik. Greene Armature-jában a folyamat az építészek, kézművesek és a közösség tagjai közötti együttműködésen alapulna, amely lehetővé tenné, hogy egyidejűleg támogassák az egyéni és közösségi elképzeléseket. Greene ezt a koncepciót hosszasan bemutatta az 1981-ben megjelent ′Building to Last: Architecture as Ongoing Art′ (Építés az időnek: Építészet mint folyamatos művészet) című könyvében. Ebben Greene hangsúlyozta a történelem, a régió, a természet és a közösség fontosságát, melyek egy kollázsban egyesülve tartalmazzák a teljesség és a hely eszméjét is. Az Egyesült Államokban az organikus építészet elsősorban lakóházaknál valósult meg, és Greene-nek soha nem adódott lehetősége arra, hogy az Armature tervét megvalósítsa. Elképzelései álmok és kidolgozott, nagy méretű rajzok formájában élnek tovább. Magyarországon ezzel szemben az organikus építészet kisebb épületekben és nagyobb középületekben is valósággá válhatott.
A nagy léptékű organikus építészet a felcsúti stadionnal került a figyelem középpontjába. Dobrosi Tamás építésszel készítettünk interjút, aki Makovecz korai vázlatait vette alapul a tervezéshez. Lenyűgöző az az erőfeszítés, amelyet egy ilyen léptékű és jellegű projekt megvalósítása igényelt. Igazán erős hatású az a látvány, amit egy erdei útvesztő koncepciója inspirálhatott. A különböző magasságú és dőlésű betonoszlopok csontozat formáját idézik, amelyek a tető irányába kitörő borostyánszínű ívelt gerendákat tartják. Megkérdeztük az építészt, hogyan fejlődött az organikus építészeti örökség a kis falvak kézzel épített közösségi házaiból egy több ezer fős grandiózus stadionná. A válasz az, hogy a magyar kormány nemcsak Makovecz épületeinek védelmében és befejezésében vállal nagy szerepet, hanem új organikus építészeti projektek finanszírozásában is. Makovecz Imre építészete szorosan kötődik a magyar kultúrához, olyannyira, amit mi, a film készítői még csak most kezdünk megérteni. Mint azt magyar operatőrünk elmondta, Magyarországon mindenki ismeri Makovecz Imrét.
Felcsút, Pancho Aréna. Dobrosi Tamás, 2014. Fotó a film forgatásán, 2023 (Dobrosi Tamás és Lila Cohen)/Pancho Aréna by Tamás Dobrosi, 2014, film photo for Remembering the Future with Herb Greene, 2023
Herb Greene az Egyesült Államokban még az építészek körében is kevéssé ismert, nem is beszélve a nagyközönségről. Greene munkásságát dicséret és gúny egyaránt érte, végül figyelmen kívül hagyták, és kevesen emlékeznek rá. Bár Herb Greene építészeti munkássága már 51 éves korában abbamaradt, eredményei és gondolatai izzó zsarátnokként szálltak szerteszét, inspiráltak másokat az országban, és az óceánon, sőt a vasfüggönyön túl is. Úgy tűnik, az Élő Építészet mozgalma Magyarországon él és működik, ami több tényező együttállásának köszönhető: a hasonlóan gondolkodó építészek szövetsége, a közösségépítés iránti elkötelezettség, és ami talán a legmeggyőzőbb mind közül: annak felismerése, hogy a fenntarthatóság kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából. Ahogy Terdik Bálint és Salamin Ferenc is hangsúlyozta: a jövő csak olyan építészettel lehetséges, amely a természettel való kapcsolatot és a közösségteremtést helyezi előtérbe.
Az organikus építészet egyszerű kifejezés egy összetett gondolatra, amelyet általában félreértenek. A vélemények esztétikai megfigyelésen vagy stíluskritikán alapulnak, figyelmen kívül hagyva a mögöttes értékeket. Az organikus építészet nem tervezési esztétika vagy stílus, hanem egy nyitott szemléletű párbeszéd, amely az emberiség és az őt fenntartó világ összetettségének tiszteletén alapul. Ez a felfogás folytatása egy fenntarthatóbb létet sugalló ősi bölcsességnek. Az ezzel ellentétes építészet szélsőségei ragyogva látszódnak: üvegdobozok építése sivatagi városokban, mérgező anyagú épületek, rövid életciklusú épületekből származó hulladékhegyek, és idegenből hozott építészet, amely eltörli a helyi örökséget. Mind fenntarthatatlan, és bizonyosan nem organikus.
Ha az organikus építészetet az élet ünnepléseként, az egyéni kreativitás fontosságának elismeréseként, a közösséghez való hozzájárulásként, valamint a természet iránti tiszteletként és figyelemként fogadjuk el, akkor talán a ′Remembering the Future with Herb Greene’ megszólításként is felfogható: gondolkodjunk el a jövőről, ami lehetett volna, és felhívásként, hogy milyenné tudnánk azt közösen alakítani.
Szöveg: Lila Cohen, építész
(magyar szöveg: Salamin Ferenc)
Remembering the Future with Herb Greene in Hungary – Exploring the Legacy of Organic Architecture
By: Lila Cohen, Architect, Director, Executive Producer
When discussing the documentary film “Remembering the Future with Herb Greene,” the most common question I receive is, “What is organic architecture?” My simple answer to this complex question is that organic architecture is not just a noun or an adjective—it is a thoughtful and deliberate approach to creating architecture that responds to the environment, place, and culture. I describe how architects who take this approach select and utilize materials, and how the resulting buildings are designed as a unique response to the intended sites and users. These fundamental principles have been distilled from countless conversations with one of organic architecture’s most important pioneers, my great-uncle Herb Greene, and the central character for the film. There is no shortage of definitions and descriptions of organic architecture, but perhaps the most compelling description comes from Imre Makovecz and the Hungarian architects carrying on the organic architecture legacy in Hungary: that it is alive.
In early 2023, our film team visited Oklahoma to continue our exploration of the rise and decline of organic architecture in the US through the lens of Herb Greene’s work. We captured footage of Greene’s most well-known projects in Oklahoma, including the Prairie House, completed in 1961 on the plains of Norman, Oklahoma. In designing the Prairie House, Greene “made a conscious attempt to evoke a sense of time by including in the image a range of references that span the ages from the primordial past to an intimate distant future. Metaphors of beast and cave are included, along with suggestions of the biological world and of technological objects of the future. These contrasting images are combined with the image of “vibratory” activity (established by the rhythms of boards and shingles) to suggest that the diverse metaphors and references to different times are actively involved in the present image. Mind and Image: An essay on art and architecture, “Time and Timelessness”.
The Prairie House stands as a sculpture on the Oklahoma prairie, evoking references—primordial creature, shelter, protective hide, futurist object, and the elements of surprise. The design is intimately connected to the indigenous Oklahoma landscape, incorporating elements of the prairie grasses, winds, sky, and animals. Cedar boards and shakes envelop the wood-sheathed frame, mimicking fur and feathers. The vibrating surface made by shingle patterns expresses energy and life, while the mass and uniformity of the surface create unity. Completed when the International Style dominated architecture, the Prairie House was a revelation. In contrast to organic architecture, the International Style removed history, individuality, and environment from the design response. Frank Lloyd Wright and Bruce Goff opposed this ideology, and Goff taught his students an approach grounded in people, place, time, material, and spirit. Both Wright and Goff were significant influences on Herb Greene, who studied under Goff between 1948-1953.
Today, Greene’s Prairie House is in a state of disrepair, a metaphor perhaps for the unrealized dream of organic architecture in the US shaped by its early practitioners. In 1980, Herb Greene’s architecture career came to a halt as Postmodernism and changing trends took hold, and organic architecture was relegated to the margins. At that same time, Hungary’s organic revolution was just getting started, inspired in part by the organic architecture of Wright, Goff, and Greene. Learning how explosive Hungary’s organic architecture movement was, and the fact that it is still embraced and celebrated, made it unquestionable that we travel to Hungary to explore their Living Architecture movement and understand how Greene helped inspire it.
Hungary has a long history of invasion and occupation, including the Ottoman Turks, Germans, and most recently, the Soviet Union from 1945-1989. The effects of occupation strained Hungary’s unique cultural and historical identity. Communist-era architecture resulted in a slew of monotonous concrete boxes, and for the young, creative mind of architect Imre Makovecz, who was also a passionate community organizer, the need for a more profound and meaningful expression in architecture was essential.
Our film team arrived in Szentendre, Hungary, on a Thursday afternoon at the end of October 2023 to interview architect, writer, and teacher, Dezső Ekler. We had seen images of Ekler’s idiosyncratic Nagykálló Cultural Camp (1986) in the book “Seeking Structure from Nature” by Jeffrey Cook. The Nagykálló Camp is made up of a series of enthralling wood structure buildings shrouded in wood board shingles composed in rhythmic patterns evoking scales and feathers. The organism-like resemblances to Herb Greene’s Prairie House are clear, and we asked how that connection had been made. Sitting in Ekler’s workspace lined with exquisite drawings, photos, endless books, and a large table with some physical models of the unique framing for the Reception Hall at Nagykálló, he took us back in time to when he was a younger man working under the tutelage of Imre Makovecz in the mid 1980s.
Both Makovecz and Ekler independently encountered Herb Greene’s work through publications that had made their way to Hungary despite the limitations on outside literature. The educational and professional architectural environment in Hungary at that time was confined to International Style architecture and Soviet brutalist architecture. Buildings tended to have severe and anonymous-looking exteriors with lifeless interiors. Makovecz and Ekler were interested in designing unique buildings inspired by nature and history, and Herb Greene’s Prairie House was a profound inspiration. Drawing on the never-before-seen architectural expression, they absorbed the tectonic language and, just as importantly, intention. The aesthetic relationship between the Dobogókő Ski Lodge (1980), the Bak Village House (1986), and the Nagykálló Camp (1986) to the Prairie House is unmistakable. Wood shingles are traditional to Hungary, but using the shingled wood board was a unique method of using a traditional material and technique to realize something completely new. Although rich compositions of textures and references to biological forms are shared between Greene and Makovecz, there are other shared qualities beyond the physical.
Freedom is a need inherent to most living creatures and plants. The freedom to exchange with the environment is necessary for existence itself: freedom to access water, air, and light. That exchange, in fact, affects the physical expression an organism takes on: color, form, texture, etc. Human consciousness has evolved to perceive that exchange and draw meaning from it. Removing or rejecting a relationship with the environment can result in compromised or even catastrophic consequences for living organisms. Greene’s approach to architecture was to use form and mass to reference history, culture, region, and biology by including symbol and metaphor. He didn’t think out of the box—the box wasn’t even there. By ignoring the status quo, Greene was able to execute work with the purity of originality. This same spirit of freedom permeates the ideas and work of Makovecz and the other architects we met during our shoot in Hungary.
Interviewing Hungarian architect Attila Turi while visiting Farkasrét Mortuary Chapel (1975) by Makovecz was one of the most profound experiences we’ve had while making this film. Here, the architecture provokes a connection to a core element of biological existence: the journey of life and death. Turi, the newly appointed director of Hungary’s Academy of Arts, gave captivating descriptions of the design features. Curved beams begin at the floor walls and arch toward a spine in the ceiling structure appearing like the ribs of a human or animal. Under the “sternum” at the heart is a pedestal where the coffin is placed during ceremonies. Built-in seats line the sides of the room with tall wooden backs that look like human figures with heart-shaped faces. The torsos and faces of the wooden figures are split down the middle symbolizing duality, with radiating layers of wood symbolizing life energy. Feelings of life, death, love, and grief are aroused. It is transcendent. The effect was so moving I could not hold back tears. I was reminded of stories Uncle Herb has shared with me about the Prairie House and how some women who entered the home would be moved to tears. There’s a note in music called “appoggiatura” that rises and falls in a manner that few singers can produce. When we hear this grace note, a feeling of yearning is induced. I wonder if architecture like that of the Prairie House and the Farkasrét Mortuary Chapel create a similar effect through the composition of space, texture, light, and form.
Attila Turi, who has become the leading voice of organic architecture in Hungary since Makovecz’s death, poetically described that architecture should elevate the human spirit. Turi is also part of a coalition of architects called the Kós Károly Association or KKE. A compelling aspect of the organic architecture movement in Hungary is the existence of this coalition. KKE was founded in 1989 by Makovecz and six other architects. It is made up of independent architects and practices who are devoted to carrying on Makovecz’s legacy of organic and regional architecture in Hungary. KKE is like an architectural cooperative. Their hub is in Budapest inside a building Makovecz designed and occupied with his office Makona. The building is a representation of the organic movement in Hungary in form and spirit. Here we met with architects, Balint Terdik and Ferenc Salamin; a younger generation trained by Makovecz, with their own established careers, who take their roles of continuing the organic architecture legacy seriously. Walking through KKE’s offices, talking with Balint and Ferenc, and experiencing the confluence of creative passion mixed with organized collaboration gives confidence that Hungary’s organic architecture movement will continue. In joint and individual conversations with Balint and Ferenc, I observed mutual support and cooperative focus that I have personally not found in the USA. Their priorities and practice are interwoven with the common goal instructed by Makovecz: to build architecture by building people first.
Makovecz’s effect on the younger generations of organic architects is profound, and the impact he’s had on the country is undeniable. Makovecz came of age in a country experiencing an occupation in all aspects of day-to-day life and defiantly used his time, talent, and energy to work directly with communities to envision and build community spaces. Nowhere is this clearer than in the Community Centers at Bak and Zalaszentlászló. At the Zalaszentlászló Village Center (1980), we met with the mayor of the town, István Bohár, who generously arranged a meal for our film crew in the Community Center before we interviewed him on camera. Mr. Bohár participated in the construction as a younger man and recalled the townspeople coming together to gather the trees from the surrounding forest, in secret, under cover of darkness, to build their community center. The trees were minimally modified and stand in the great hall holding the ceiling beams between their branches and trunks. Joining us on the visit was architect Tibor Fülöp. Tibor is also a member of KKE and received the commission to complete the unbuilt elements of the community center and adjacent nursery school. Tibor’s commitment to realizing Makovecz’s vision was impressive to witness. The tall and voluminous wood-clad twin domes of the nursery school were showered with light and color. We could imagine how the minds of the children could breathe and grow in a space that elevates their perspective. Village centers are common to most towns in Hungary. At Zalaszentlászló, the village center is a symbol of community resilience and heritage.
Meanwhile, the Bak Village House (1985) is designed to be a representation of a Turul, the mythological, eagle-like creature that is a symbol of strength and Hungarian pride. The building’s large roof takes the shape of wings and is covered in wood shingled boards that evoke feathers, reminiscent of Herb Greene’s Prairie House. These buildings are made by, and belong to, the townspeople. The former director of the center, Ibolya Bacsa Baloghné, shared that the building elicits palpable pride and joy in the community. The material and form of the building, in concert with the pulsing of life within, creates a sense that the building itself is alive.
Community and nature are a recurring combination in Makovecz’s work, and the Forest Culture Centre in Visegrád (1984) is a great example. The earth-bermed roof building is dedicated to teaching children about the surrounding landscape and forest. Symbols of earth, wind, fire, water, and sky circulate within the interior with imaginative building details made of natural materials. András Füzes, the chief architect in Visegrád, shared his knowledge of the building and beamed with pride as we asked about his role as overseer of organic architecture in Visegrád. András is part of the well-organized network of Hungary’s organic architects who are responsible for reviewing what is built in the town. The Forest Culture house uses architecture as a vehicle for the dissemination of cultural heritage through a relationship with nature. It demonstrates that community is about our relationship to nature.
The community-fostering motivations of Hungary’s organic architecture projects remind me of Greene’s theory of an Armature. In an Armature, ornamental building features reflect the region’s history, culture, and natural environment. In Greene’s Armatures, the process would be a collaboration between architects, craftspeople, and community participants that allows a combination of individual and community expression to be simultaneously supported. Greene presented this concept at length in his book “Building to Last: Architecture as Ongoing Art,” published in 1981. In “Building to Last,” Greene is explicit about the expression of history, region, nature, and community coming together in a collage that instills a sense of unity and place. In the US, organic architecture has been primarily realized in single-family residences, and consequently, Greene was never presented with an opportunity to build a public Armature. His ideas live on as dreams and elaborate, large-scale drawings. Hungary, in contrast, has realized organic architecture on a small and large public scale.
Large-scale organic architecture takes center stage in Hungary with the Felcsút stadium. We interviewed the architect Tamas Dobrosi, who used Makovecz‘s early sketches as a foundation for the design. The effort it took to realize a project of this scale and nature is impressive. Inspired by the concept of a maze within a forest, it is a sight to behold. Concrete pillars of differing heights and slopes recall the shapes of bones that support amber-colored glulams bursting toward the roof. We asked Dobrosi how the organic architecture legacy evolved from hand-built community centers of small villages to a grand stadium for thousands. The answer is that the Hungarian government plays a major role in not only protecting and completing Makovecz’s works but also funding new organic architecture projects. The architecture of Imre Makovecz has become tied to Hungarian culture in ways that we are just beginning to understand. As our camera crew told us everyone in Hungary knows Imre Makovecz.
Knowledge of Herb Greene in the US is limited even among architects, let alone the general public. Greene’s work has experienced both praise and ridicule, eventually becoming overlooked and remembered by few. Although Herb Greene’s architecture work may have stopped when he was only 51 years old, its values and ideas flew out in small embers, inspiring others across the country, the ocean, and even through the Iron Curtain. The Living Architecture movement seems alive and well in Hungary, owing to a confluence of factors: a coalition of like-minded architects, a commitment to community building, and perhaps most compelling of all, the realization that sustainability is crucial for our future. As Balint Terdik and Ferenc Salamin both emphasized during our interviews, the future is only possible with an architecture that prioritizes a relationship to nature and creating community.
Organic architecture is a simple term for a complex idea that is commonly misunderstood. Opinion is based on aesthetic observation or a critique of style, ignoring the underlying values. Organic architecture is not a design aesthetic or style. It is an open dialogue that is grounded in a respect for the complexity of humanity and the world that sustains it. This approach echoes ancestral wisdom reflective of a more sustainable existence. The opposing extremes of this approach to architecture can be most glaringly seen in the construction of glass boxes in desert cities, buildings constructed from toxic materials, the cumulative waste generated from buildings with shortened life cycles, and foreign architecture that erases indigenous heritage—all unsustainable and not organic.
If we embrace organic architecture as a celebration of life; recognition of the importance of individual creativity as a contribution to community; and deference to and respect for nature, then perhaps “Remembering the Future with Herb Greene” can be seen as an invitation to think about the future that could have been, and as a call to action of what can be.