2023. május 22-én volt a bemutatója Sulyok Miklós és Bán András A Miskolci Építész Műhely című könyvének. A feltűnő megjelenésű kötet Sulyok Miklós több évtizedre visszanyúló, a Miskolci Építész Műhellyel közös munkájának, beszélgetéseinek összefoglalása, új tanulmányokkal kiteljesítve a gyűjteményt.
Az átfogó munka bevezetésként Bodonyi Csabának, a MÉM egykori mesterének visszaemlékezésen keresztül ismerkedhet az olvasó a Miskolci Építész Műhely történetével. Ezt követi Sulyok Miklós tanulmánya a Műhely történetéről, melyben felvázolja az 1960-80-as évekbeli Magyarország társadalmi, gazdasági és épített környezetét, az 1978-1991 között működő Műhely munkásságát és a Kollektív ház fogalmát, elhelyezve a korabeli további műhelyek között és az ÉSZAKTERV keretein belül. A tanulmány MÉM működését szakmai oldalról a megvalósult, válogatott munkáik felől közelíti meg, emberi oldalról az egykori tagokkal készült interjúkon keresztül. Bán András tanulmánya a Kollektív Ház létrejöttét, életét és utóéletét járja körül, alapvetően szóbeli források alapján – mint azt a szerző is említi, az itt zajló pezsgő szakmai és kulturális életnek minimális dokumentációja maradt fent, ha egyáltalán készült. Ezt követi a Miskolci Építész Műhely tagjainak bemutatása rövid életrajzzal, fontosabb munkákkal, zárásként a Magyar Építőművészet 1988-as számából válogatott kortárs méltatásokat és véleményeket olvashatunk a Műhellyel kapcsolatban.
A puha borítós kötet látványos színvilága és grafikai megoldása ugyan meglepő, de jól átlátható, az értelmezést segítő rendszerben működik. Az egymást váltó beszélgetős és leíró egységek illusztrációjaként eredeti tervek, épületfotók, életképek hozzák testközelbe az olvasó számára is azt a közösséget, mely egy pezsgő szakmai és szellemi műhelyt tudott létrehozni a házgyárak és állami tervező vállalatok világában.
A Miskolci Építész Műhely gyökerei
A Miskolci Építész Műhely annak idején a Mesteriskola mellett jött létre, vagyis inkább következményeként. Az az igény hozta létre, amelynek lényege a szakemberek nevelése. Az intézményes iskolák megtanítanak az ismeretekre, a praktikus tudnivalók begyakorlására, de csak a műhelyek tanítanak meg arra, ami a több évszázados, évezredes gyakorlat. A műhelyben már nem kalkulusra, hármasra meg négyesre felelünk, ha megoldunk egy feladatot, hanem élesben dolgozunk. A mester felügyelete mellett a jelölt egyrészt bebizonyítja felkészültségét, biztonságot kap azáltal, hogy fogják a kezét, másrészt viselkedést, szemléletet is tanul.
Kíséreljük meg összefoglalni a műhely szellemét. Nem tudom, érdemes-e erről beszélni, de a lényege nem csak a házépítés, és nem csak emberépítés. Házat mindenki tud építeni, jól vagy rosszul, de tud. Viszont embert építeni sokkal nehezebb, az nagyobb felelősséggel jár.
Nekünk, akármilyen vastag bűzfelhő van fölöttünk, szikrázik a nap, és számunkra mélyen kék az ég. Ezt nem felszínes reménykeltésnek szánom, hanem mert ez az élet. A Mesteriskolának, amelyben nekem szerencsém volt részt venni, az volt a célja, hogy ne csak ukázok nyomán, parancsot követve, végrehajtói ágensként működjön a jól vagy rosszul képzett szakember, hanem hogy tárgyalóképes partnerré váljon a mindenkori hatalommal és törvényhozóval kapcsolatban. A szemléletbővítés, ismeretbővítés, tudatbővítés során kapja meg a Mesteriskola eszméjét, s ennek köszönhetően nem végrehajtó csupán, hanem programalkotó, tárgyaló partner tud lenni. Ezt a kézi vezérléshez szokott hatalom nem nézi jó szemmel, nem tűri a hozzáértést. Ehhez kapcsolódik a választás felelőssége is, mert nemcsak a kiválasztott személyen, hanem a kiválasztón is múlik egy-egy döntés.
De helyre kellene tenni a tanulás és a gondolkodás fogalmát is. A kínaiak megtették már két és félezer évvel ezelőtt. A jeles filozófus, Lao-ce egyik ötvenöt évvel fiatalabb tanonca, Kon fu ce azt mondta, a tanulás gondolkodás nélkül hiábavaló, a gondolkodás tanulás nélkül veszélyes, mert vagy dogma, vagy ideológia lesz belőle a másik kontójára. Az ember felszedhet a hátára egy csomó megtanulható dolgot, attól még az nem az övé. Jellemző a fiatal gyerekre, hogy nem fogad szót sem az apjának, sem az anyjának. Miért? Csak. De, amikor bajba kerül, nem arra gondol, mit mondott az anyja vagy az apja, hanem arra gondol, hogyan viselkedett és ő is úgy viselkedik. Tehát nem a szülők tudását örökli, hanem a kultúráját. A Mesteriskolának és a műhelymunkának az a célja, hogy a hovatartozás kultúráját emeljük. Benne van minden emberben a képesség, de benne van a szolgalélek is – ezt kell felszabadítani. Vissza kell adni a kérdezni tudás jogát a felnőtt embereknek. Egy kisgyerek az unalomig kérdez. A felnőtt azt válaszolja, majd, ha megnősz, megtudod. Majd, ha megnősz, mert most még úgysem érted. A gyermek mindent ért a maga nyelvén. Az oktatási intézmények, tehát az általános, a közép- és a felső iskolák, a különböző tanfolyamok bővítik az ismereteket, de egyik sem tanít meg a viselkedésre, a kapcsolatteremtés különböző formáira. A műhely az egyetlen hely, ahol a tudás értékesítése és begyakorlása mellett lehetőséget kap egy fiatalember arra is, hogy gyakorolja a kapcsolatteremtő és tárgyalóképességét. Itt válik a végrehajtásra felkészített tanult ember, a képzett szolga programalakításra is alkalmas tárgyalólépes partnerré. Sőt sokszor fölényesen partnere tud lenni a törvényhozónak. Amikor a törvényhozás, a politika fölülírja a szakmai hozzáértést és nincs alkalmuk ezt tisztázni vagy megvitatni, akkor nagy bajok vannak. Ez jár a legnagyobb pazarlással, a szellemi értékek pazarlásával. Ezzel a hatalom birtokosa tulajdonképpen kockáztatja a túlélését…
Mindenkinek meg kell kérdezni magától: megtett-e mindent – emberileg, szakmailag egyaránt – annak érdekében, hogy alkalmas legyen a többiek képviseletére. Időnként magamban is tisztáznom kell ezt a kérdést. Ha megnyugtató választ kapok, akkor folytathatom a munkám. Ehhez pedig biztonságos panaszhely, megbízható vitapartner kell, aki megnyugtatja az embert és felszabadítja az összes kreatív képességét. Ha ez hiányzik, ha védekezésre van kényszerítve az ember, akkor elfecsérli az energiáit. Sajnálom azt a rengeteg értéket, a tanult emberek kreativitását, amelyet nem engednek megnyilvánulni.
Fontos kérdés az is, hogy tartozol-e valahová? Kihez tartozol? Mit tettél annak érdekében, hogy ezt bebizonyítsd? Nagyon sokat számít a tartás és az erkölcs is. Sorsmeghatározó lehet…
(Elhangzott a Miskolci Galériában rendezett Kollektív Ház-kiállítás 2009. október 3-i megnyitóján, megjelent a kiállítás katalógusában – részlet a kötetből)
Kiadó: TERC Kft.
Terjedelem: 196 oldal (210×247,5 mm), színes
Ár: 12.000 Ft
Megjelenés: 2023
Nyelv: magyar
