„Az építkezést az alapokkal kezdjük, érdemes hát időről időre visszatérni az építészet és kultúránk egyik alappilléréhez a népi építészethez. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, azaz a Skanzenben épülő Erdély-tájegység építése kapcsán három, a szakmáját szenvedélyesen szerető ember mutatja be a készülő épületegyüttest. Erdély, egy különálló egység a maga 103 ezer km²-nyi kiterjedésével, önálló történetével, természetföldrajzi és gazdasági viszonyaival, az elcsatoláskor közel két és fél millió, jelenleg mintegy 1,2 milliónyi magyar lakosságával. Ez indokolja, hogy saját, különálló tájegységként jelenjen meg a Skanzenben.
Számos nagyon fontos oka van az Erdély-tájegység létrehozásának. Az első a tudományos szempont. Az egyértelmű, hogy a magyar népi kultúrában, néphagyományban Erdély önálló entitás. Építészeti szempontból is, mivel az építészeti zónák szerint önálló tájegységet képez. Ezért mindenképpen itt a helye.
A második szempont társadalmi jellegű. Erdéllyel kapcsolatban nagyon sok a fals információ a magyar társadalomban. Akiknek nincs közvetlen kapcsolódásuk, azoknak vagy valamilyen romantikus, népi elképzelésük van a határon túli magyarságról, vagy kimondottan ellenségesen tekintenek rá. Ezt a képet nagyon fontos tisztába tenni, az erdélyi kultúra valós megjelenítésével.
Harmadrészt, egy magára valamit is adó közgyűjteménynek – márpedig mi az gondoljuk, hogy azok vagyunk -, fontos szerepet vállalni a társadalmi közbeszédben. A korszerű múzeum feladata a részvételi muzeológia és az agora szerep felvállalása. A társadalmi közbeszédben Erdély, Trianon, egyáltalán a határon túli magyarság egy kibeszéletlen téma. Márpedig minden nemzetnek a saját nemzettársaival valamilyen szinten foglalkoznia kell. Mi ennek kívánunk teret adni itt a bővítéssel.”
Cseri Miklós főigazgatóval, Buzás Miklós főépítésszel és Farkas-Mezei Zsófia építészmérnökkel készített interjúk az Országépítő folyóirat 2021/2-es számában olvashatóak. A lap beszerezhető ITT.
