Az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán meghirdetett Szerves építészet című tantárgy hallgatóinak második kirándulása – Pécs után – Tokaj-Hegyaljára vezetett május 12-14 között.
A kirándulás első helyszíne – csütörtök délután – Szerencs volt, ahol Erhardt Gábor Ybl- és Pro Architektúra díjas építész várt és vezetett körbe minket. Az első épület, amelyet megtekintettünk egy Salamin Miklós által tervezett felújítás, a Kerékpáros Turisztikai Központ volt. Ez az épület eredetileg a Szerencsi Cukorgyár egyik raktárépülete volt, amely több átépítésen esett át mai funkciójának elnyeréséig. Az épületen jól követhetők a különböző fázisok, azok építési technológiája, anyaghasználata. A következő megtekintett épület a közeli általános iskola volt, amely az egyik első, Salamin Ferenc főépítész által tervezett épületkomplexum volt a városban. A különös elrendezésű, háromszög alaprajzú iskola szervesen folytatja a száz évvel ezelőtti első ütem örökségét és úgy alakította ki a főbb funkcionális egységeket (iskola, étkező-étterem, sportcsarnok), hogy azok önállóan, egymás zavarása nélkül is működhessenek, mégis szerves egységet mutassanak. Innen utunk a szomszédos, gyönyörűen parkosított Várkertbe vezetett, amely a város közepén, a középkori eredetű Szerencsi Vár közvetlen közelében fekszik. A Várkert nyugati határán fekszik a Századfordulós Fürdő, amelynek felújítását szintén Salamin Ferenc tervezte. Itt az előcsarnok alatti kupolás tér és az értő módon az épülethez illesztett zárt medencetér építészeti részleteit ismerhették meg a hallgatók. A nap utolsó megtekintett épülete a Szerencsi Népház volt, Salamin Ferenc harminc évvel ezelőtti főépítészi bemutatkozása. Az épület belső térformálása és ácsszerkezete az újdonság erejével hatott a fiatalokra, annak mai szemmel szokatlan bonyolultsága és bátorsága okán. A szállás elfoglalása után az Árpád-hegy Pince épületében Varkoly Ádám borász tartott érdekfeszítő előadást a borvidék borkészítési gyakorlatáról a pezsgőktől az édes borokig.
A második napot Tarcal településen, a Tokaj Pince Borászat épületénél kezdtük, amelyet Engelmann Tamás tervezett. A szeszélyes formálású tetőzettel fedett épület merőben elüt a környék építészeti karakterétől, de frissességével megtalálta a helyét a település határában. A második állomás a Királyudvar borászat mintegy ötszáz éves épülete volt, amelynek felújítását Salamin Ferenc tervezte. Az egykori királyi szállásnak épült házat ma borászatként használják, a főbb műemléki értékek megtartásával. A következő épület az Erhardt Gábor által tervezett Rákóczi Szüretelőház és kutatóintézeti irodaépület volt. A Rákóczi Szüretelőház kétszáz éves, kétszintes épületét, az egykori királyi birtokközpontot kívül-belül körbejártuk. A tervező beszélt az egykor a területen állt, az 1970-es években épült, többszintes irodaépületről, amely elnyomta környezetét, és amelyet sikerült elbontani. Az új irodaépület figyelembe veszi az épített környezetet és elhelyezkedésével, kialakításával, a Rákóczi Szüretelőház szerves folytatását képezi, illetve egyfajta eszenciális Tokaj-hegyaljai építészeti kiskátéként is szolgál. Ezt követően elhagytuk Tarcalt és Bodrogkisfalud felé vettük az irányt, ahol a Közösségi Borászat épületét tekinthettük meg. Az épületben Pásztor Péter ügyvezető igazgató tartott előadást a borkészítés folyamatáról a szőlő feldolgozásától a címkézésig. Végig kísért minket a borászat helyiségein, láthattuk a borok érleléséhez használt hatalmas tartályokat, a különböző munkafolyamatokhoz használt gépeket, illetve betekintést nyerhettünk a pezsgőkészítés folyamatába is. Az épületet Salamin Ferenc tervezte, közvetlen előképként a borvidék csűrépületeit tekintette. A társaság többségének kedvenc épülete a következőként megtekintett Patricius Borház volt, amely a szőlők között áll. A Salamin Ferenc tervezte borászat egy korábbi szüretelőház felújításából és egy mögötte, a hegybe süllyesztett, gazdasági udvar köré szervezett többszintes borászati üzemből áll. A kettő a föld alatt van egy pinceággal összekötve.
Ebéd után Tolcsvát jártuk körbe, elsőként a Dessewffy-kúria épületét látogatva meg. Erhardt Gábor, a felújítás tervezője mesélt az épület 450 éves történetéről, a felújítás folyamatáról, az épület mai funkciójáról, azaz a Helia-D Herbakastély koncepciójáról. Ezután Erhardt Gábortól elköszöntünk, a továbbiakban Salamin Ferenc volt a vezetőnk. Utunk a tocsvai Szirmay-Waldbott Kastély Látogatóközpontba vezetett, amelyet helyi vezetővel jártuk körbe, aki többek között a Szirmay család történetéről is mesélt. Tolcsván utolsóként a Sugár Péter által tervezett Tokaj-Oremus pincészetet tekintettük meg, ahova bemenni, sajnos nem tudtunk, de az érdekes tetőkialakítását, terepre ültetését a kerítésen kívülről is meg tudtuk nézni.
A következő település Olaszliszka volt, ahol a Salamin Ferenc által tervezett zarándokházat látogattuk meg. Az épület kettős tömege, a régi és az új találkozása, sokoldalú térhasználati lehetősége elgondolkodtatta a társaságot. Visszatérőben Szerencsre útba ejtettük a Salamin Pál által tervezett szegilongi ravatalozó épületét. A nap utolsó állomásaként a Tarcal határában álló kétszázötven éves Terézia kápolnát tekintettük meg. A kis kápolna felújításának tervezője, Kovács Ágnes helyi építész mesélt az épületről és annak történetéről. Ezen a helyszínen sikerült elcsípnünk a naplementét, amely nagyon szép lezárása volt az élménydús napnak.
A Hegyaljai kirándulásunk utolsó napján Mád település felé vettük az irányt. Az első épület a Fábián Rigó Tamás által tervezett Borsay-kastély volt, amely most egyetemi épületként funkcionál. Itt az előző nap megtekintett olaszliszkai Zarándokházétól merőben eltérő tervezői koncepciót láthattuk régi és új találkozására. Ezt követően a Zsirai Vendégházat néztük meg, amelynek különlegességei a külső fedett-nyitott vendégtér tetejét tartó, helyszínen talált, faragott kőoszlopai voltak. Visszasétálva a település főutcájára, a Pelle Pezsgőpincészethez érkeztünk. Az épület felújítását és bővítését Erhardt Gábor tervezte. A pince tulajdonosa, Pelle László mesélt az épületről, a helyiségek funkciójáról, megmutatta az épület alatt elhelyezkedő borospincéjét (a borvidék egyik leghosszabbját). Az ebéd előtti utolsó állomásunk a mádi Rákóczi-Aspermont kastély volt, amelynek felújítását és miniborászattal való bővítését szintén Erhardt Gábor tervezte. A Rákóczi család egykori kúriájának felújított épülete, ma vendégházként, kóstolóépületként és borászatként funkcionál. Gyönyörű, felújított, belső terei betekintést engedtek a borvidék egykor volt fénykorának nagyszerűségébe. Ebédünket egy helyi borász, Kardos Gábor kóstolóépületének udvarán fogyasztottuk el, amely egy igazi mikrobeavatkozás, (Erhardt Gábor terve szerint) egy teljesen átlagos egykori kocsmaépületből alakult ki egy igényes, vendégbarát kóstoló-kávézó-étterem. A kirándulás utolsóelőtti állomása Mádon Kovács Ágnes helyben dolgozó építésznő saját maga által tervezett falusi lakóháza volt. Az építész beengedett minket az otthonába, mesélt a felújítás minden mozzanatáról. A kis lépték ellenére is igényes és barátságos otthon igazi jövőképet mutat a vidéki lakóházépítésben.
Ezután, a kirándulás lezárásaként felsétáltunk a mádi Úrágya dűlőbe, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a településre és a borvidék távolabbi tájaira is.
A kétnapos kirándulás a teljesség igénye nélkül villantotta fel előttünk, hogy mi történt az elmúlt harminc évben a borvidéken, a magukat a hazai szerves építészet követőinek valló építészek keze munkájának köszönhetően. De láttunk ezek mögött a házak mögött még több száz évet is, egy csodálatos helyi kultúrát, érdekes embereket, tájakat.
Az összefoglalót lejegyezte: Erhardt Anna és Erhardt Gábor
