A vasboldogasszonyi pályázat harmadik részfeladatában minden pályázónak be kellett mutatnia két buszmegállót, ami tetszik neki és néhány mondatban indokolnia kellett a választását. A példák érkezhettek a világ bármely pontjáról, google utcaképről, vagy az Egyesülés építészeitől.
A pályaművek grafikai színvonala magas minőségű, nem okoz csalódást az első két forduló után sem. A kompakt tömeg és funkció miatt a szöveges elemzés, az építményekhez fűződő érzelmi viszony verbális kifejezése csökkent, de frappáns válaszokat láthatunk a különböző táji és történelmi helyzetekre. Kevés rajzos ábra elemzi a pozíciót, inkább az épülettömegek bemutatása kerül előtérbe.
Két csoportra osztható a gyűjtemény. A magyar példák jellemzően a települések építészeti örökségét és identitását sűrítik egy kompakt formába, jellemzően lakóházszerű (cserépfedésű magastető, ablak, látszó tégla vagy kő falazat) megjelenésükkel. Hangsúlyos a helyi kézműves technikák alkalmazása is.
Ezzel szemben a bemutatott külföldi példák más módon keresik a kapcsolatot környezetükkel. Expresszívebb geometriával rendelkező, iparosított technológiával előregyártható elemeik precíz építési módról árulkodnak. A várakozó pad funkció kiegészül egyéb frappáns megoldásokkal is néhány esetben, ami gyakran a méretek és költségek növekedését is eredményezik.
A két gondolkodás közötti átmenetet talán a közösségi tervezéssel és építéssel, a Szerves építészet hallgatói által megvalósított Visegrád-Lepencei buszmegálló képezi.
Hogy melyik út a szerethetőbb, tartósabb, időtállóbb, azt egy pillanatfotó nehezen adja vissza, talán a vasboldogasszonyi templomtér helyszíne jó kísérletet ad az összegyűjtött tapasztalatoknak…
A 3. részfeladatot beadták:
Boór Bernadett, Harmath-Gyetvay Enikő, Kristók Attila, Szilágyi Szabolcs és Tóth Bence Péter vándorépítészek.
Holcsek Tamás, Pálvölgyi Ádám, Schlachter Kincső, Szendery Csongor és Szücs Lilla egyetemi hallgatók.
